Kakukk János – bizalmas barátai számára Jancsi – évtizedek óta eltökélten, ám kevés kecsességgel jógázik. Nincs ezen mit szépíteni: zsenge ifjúkorától kevés érzéke van a mozgás finomhangolásához, a szabályozott légzés mellett kivitelezett pózokhoz, azaz ászanákhoz. Talán csak arról van szó, hogy a testalkata nem kimondottan szerencsés, talán a lelki érzék hiányzik, vagy egyszerűen csak a tehetség, az a bizonyos isteni szikra… Akárhogyan is magyarázzuk ezt a dolgot, Kakukk úr a nyolcvanas évek elejétől a fejlődés legcsekélyebb jelét sem mutatva jógázgat – ám a sikerélmény hiánya nem szegte kedvét, lelkesedése cseppet sem apadt. „Majd eljön az én időm” – mondogatta magának konok ábrázattal.

Három évvel ezelőtt, egy kora téli napon megérkezett a jel, az oly régóta várt égi üzenet. Egy kedd esti jógaóra után Kakukk úr utolsóként távozott az öltözőből, és amikor halkan kilépett a stúdió tükrös előterébe, Timi, a gyönyörű alakú oktató éppen a sportmelltartóját igazítgatta. A lány egy pillanatra zavarba jött, és elterelés céljából tanító nénisen azt mondta: „János, ma este nagyon szép testtartással csinálta a napüdvözletet, és a csavart ülése is egyre ügyesebb.”

Kakukk úgy érezte, pusztán ezért a mondatért érdemes volt élnie. Mindig szilárdan hitte, hogy egyszer majd felismerik a rendkívüli képességeit – és tessék, most már egészen biztos, hogy ő zseniális! És akinek ilyen csodálatos a napüdvözlete, az tovább nem maradhat a háttérben, nem lehet örökké egy átlagos jógázó egy mellékutcai stúdióban. Akinek ennyire ügyes a csavart ülése, az sokkal többre hivatott…

A lelki folyamat beindult, és már nem lehetett feltartóztatni. Kakukkban néhány héten belül kikristályosodott a merész idea: őt a Jóisten az Országos Jógaszövetség elnökének teremtette. Szorgos virrasztásokkal megalkotta gigászi vízióját, az elnöki programot, melyet lelkesedésből, nemkülönben tájékozatlanságból már egy teljes évvel a tisztújító közgyűlés előtt közkinccsé tett. Meglepődött saját magán, hogy milyen sok eredeti terve van. Például megalkotott egy forradalmian új jelszót, a jógatúrizmust – igen, rövid u helyett ú-val írva, de nem holmi bugyuta helyesírási hibáról van szó. Kakukk itt valójában arra gondol, hogy a Túr folyó partját a magyarországi jógaélet központjává fejleszti. Mi több, elképzelése szerint azok is ú-val írt túristáknak minősülnek, akik úgy jógáznak, hogy közben mellettük egy kurta farkú malac túr.

E lázas tervezgetés mellett hamar elérkezett a nagy nap, az elnökválasztó közgyűlés. Sajnos az történt, hogy Kakukk gondosan mozgósított hívei a döntő percben csődöt mondtak, és hősünknek még az elnöki iroda előszobájába sem sikerült bejutnia. Ám a csúfos kudarc nem nullázta le becsvágyát, az élet viharai már kellőképpen megedzették őt. Egyre biztosabban érezte, hogy a társadalomnak szüksége van rá, és nem futamodhat meg e szolgálat elől. Úgy döntött, saját fészket rak, ahol végre elnök lehet. Így jött létre kései csemetéje, a Még Országosabb Hazafias Jógaszövetség, amely állítólag meg fogja újítani az egész magyar jógaéletet, nem mellékesen növelni fogja a jógázási kedvet. Kakukk elnök nyilatkozatban rögzítette, hogy eme hazafias megújulás két fájó gond miatt szükséges. Az első az, hogy az Országos Jógaszövetség úgymond „letért az erkölcs és a tisztesség útjáról” – hanem a másik ok még ennél is szörnyűbb: a bűnös szövetség által kiadott Az év legszebb testtartásai című albumban egyetlen fényképet sem közöltek Kakukkról.

Vannak fájó gondok, na.

Zsille Gábor