Olykor felbugyog bennem a kalandozó magyarok vére, és nem állok ellen a csábításnak. Október első szombatján Kapolcson jártam, a Magyar Írószövetség jóvoltából, a Művészetek Völgye afféle mentőrendezvényén. A járványveszély miatt nyáron elmaradt tíznapos pezsgést a fesztivál gazdái úgy próbálták pótolni, hogy kora ősszel Völgy Hétvégéket tartottak. Valljuk be, meglehetősen szerény érdeklődés mellett… Erre szokták azt mondani, hogy „a körülményekhez képest” minden megfelelően zajlott.

Az evangélikus templomban tartott költészeti óra (környezetvédelmi témájú versek felolvasása Simon Adri oldalán) végeztével a Balaton felé vettük az irányt. A hétvégére kialakult telt ház – a szállodákban minden szobát hetekre előre lefoglalnak a belföldi vendégek – nem könnyítette meg a dolgunkat. Kisebb vargabetűvel végül Füreden kötöttünk ki. Városi jellege miatt nem kimondottan természetközeli hely, viszont tagadhatatlan, hogy lépten-nyomon kulturális kincseket kínál. Főként irodalmiakat. Az Anna-bálok helyszíneként szolgáló nagyszálló árkádsorát muszáj minden füredi látogatás során felkeresni: a falra szegezett márvány emléktáblákról megtudhatjuk, ki mindenki üdült, netán gyógyult a településen. Csaknem az összes fontos klasszikus és kortárs szerzőnk.

Czuczor Gergely, Csokonai, Kosztolányi, Ady, Pilinszky és a többiek mellett szerényen megbújik az egyik boltív szomszédságában Szekrényessy Kálmán (1846–1923) neve. Hallatlanul izgalmas, sokszínű ember volt, bár irodalmi tevékenysége másodrangú. Rangos köznemesi család sarja, felmenői a 14. századtól vállaltak szerepet a közéletben. Tizennyolc évesen Pesten orvostanhallgató lett, egy év elteltével átiratkozott a jogi karra. Húszévesen önkéntes hadi szolgálatra jelentkezett egy huszárezrednél. Tizenegy évet töltött különböző hadtesteknél; részt vett számtalan csatában, kapott szúrt, vágott és lőtt sebeket, harcolt a poroszok és a törökök oldalán, a spanyol polgárháborúban a madridi herceg híveként is. Utazásai során járt az Egyesült Államokban, Dániában, Cipruson, majd Londonban hónapokon keresztül tanulmányozta a sportéletet. 1881 és 1894 között minden évben meglátogatta Kossuth Lajost Torinóban, többször vendégeskedett Garibaldinál. Repüléstechnikai kísérleteket folytatott, Berlinben a világon elsőként tartott légi bemutatóval kísért előadást.

Utazásairól, világ körüli tapasztalatairól, nemkülönben sporteseményekről több száz hírlapi cikket publikált. Drámákat és bohózatokat is írt, amelyeket Sopronban és Pesten nagy sikerrel játszottak a színházak. 1882-ben Sport címmel megalapította az első magyar sportújságot; egy évvel később Szépirodalmi Lapok címmel indított magazint. 1888-ban Teréz körúti lakásán megalapította az MTK (Magyar Testgyakorlók Köre) sportklubot, amelynek később elnöke lett.

Hanem a legfontosabb alighanem az úszás. Huszonévesen kezdett tudatosan foglalkozni ezzel, egyre tervszerűbben edzett, újabb és újabb célokat tűzött maga elé. 1873-ban első magyarként átúszta a Gibraltári-szorost, három évvel később a Boszporuszt, 1877-ben (szintén első magyarként) a Szuezi-csatornát, 1879-ben a világon elsőként a Boden-tavat, majd a Riviéra partvidékén a nyílt tengeren megszakítás nélkül tizenkilenc kilométert teljesített. Az első magyarországi úszóverseny szervezőjeként őt tekintik a magyar úszósport atyjának. Első olimpiai bajnokunk, Hajós Alfréd az ő tanítványa volt. Ám a Balaton szempontjából a leglényegesebb: 1880. augusztus 29-én elsőként átúszta a magyar tengert. A Siófok és Füred közötti tíz kilométeres távolságot hat óra negyven perc alatt tette meg. A füredi parton ünneplő tömegben Jókai Mór is jelen volt.

Ó igen, majdnem elfelejtettem: kerékpár és erőgép szavunkat is Szekrényessy, ez az elképesztő férfiú alkotta.

Zsille Gábor