Dr. Fuisz Tibor biológussal, a Magyar Természettudományi Múzeum főmuzeológusával beszélgettünk Az év madara: a zöld küllő kapcsán hivatásáról, és az élővilág megőrzésének fontosságáról. – Mirtse Zsuzsa interjúja.

Mirtse Zsuzsa: Már kamaszként is megmutatkozott az érdeklődési köröd: nyári szünetben a veszprémi állatkertben voltál önkéntes…

 Dr. Fuisz Tibor: Amikor elkezdtem olvasni, mindenféle könyvet levettem otthon a polcról, a gyerekregények viszont általában nem igazán kötöttek le. De Joy Adamson könyvei, az Oroszlánhűség, az Elza és kölykei lenyűgöztek. Faltam a magyar vadászírók, Kittenberger Kálmán, Széchenyi Zsigmond, Molnár Gábor, Studinka László könyveit. Sokáig nem tudtam eldönteni, hogy biológus vagy erdőmérnök legyek. A Természet Világa és a Nimród újságokat fizettem elő. Aztán Konrad Lorenz és Jane Goodall népszerű könyvei örökre eldöntötték ezt a dilemmát. Elhatároztam, hogy az állatok viselkedését és a törzsfejlődést szeretném tanulmányozni, kutatni.

MZs: Tanulmányozod és fotózod is az állatokat, a hobbid és a munkád kiegészítik egymást. Mivel foglalkozol muzeológusként?

 FT: A fotózás és az állatok megfigyelése valóban a hobbim és foglalkozásom egyszerre, hiszen már volt ilyen témájú fotókiállításom a Múzeumban. Muzeológusként szakmai feladataim három csoportra bonthatók, a madarakkal és gyűjteményi anyaggal kapcsolatos tudományos feldolgozó munka és kutatás; a gyűjtemény fejlesztése, állagmegőrzése és digitalizálása, valamint – a múzeum kiállítási és egyéb ismeretterjesztő tevékenységeinek révén – a közművelődési feladatok. Ezeket egyre nagyobb örömmel végzem, hiszen legyen szó akár a nyári gyerektáborokban tartott előadásokról, akár a múzeum Facebook-oldalán, a blogon megjelentett ismeretterjesztő anyagok készítéséről, vagy éppen a kiállítások előkészítésében a madártani, etológiai, evolúciós ismeretek érthető közreadásáról, ezek számomra nagyon fontos, a múzeum küldetését, társadalmi szerepvállalását megtestesítő munkák.

MZs: Egy különleges kiállítást is készítettél a munkáidból, mesélj erről is, kérlek!

FT: Ötvenévesen az Ötven évkép kiállításban a képekben elmondható evolúciós történeteket szerettem volna elmesélni. A Múzeum teret és lehetőséget adott ilyen irányú törekvéseim fizikai megvalósításához, és a támogatóim segítségével egy weboldalt is létrehoztunk, amelyen a kiállítás anyaga bővített formában, több képpel, videókkal kiegészítve ezen a linken érhető el: http://www.tiborfuisz.com/evolutionaryphotography/.

MZs: A zöld küllő lett az év madara 2022-ben. Mit lehet tudni erről a projektől?

FT: A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület évtizedek óta minden évben szavazásra bocsátja az év védett fajait – tehát nem csak madarakat –, és ezekkel az akciókkal a fajok védelmét, megismerését, a programokon keresztül a természetvédelem társadalmi elfogadottságát és gyakorlatát kívánja népszerűsíteni. Múzeumunk az év fajait, ásványait ismertető blogcikkekkel, „mini” kiállításokkal minden évben csatlakozik ehhez a fontos, szemléletformáló kezdeményezéshez. Látogatóink és az MME honlapját olvasó, és szavazásban részt vett támogatók minden bizonnyal többet tudnak ezekről az állatfajokról és védelmük lehetőségeiről a kampányoknak köszönhetően.

MZs: Mit érdemes tudni a zöld küllőről? Hol és hogyan él?

FT: Ez a harkályalakúak rendjébe tartozó madár, így különleges módokon alkalmazkodott a fákban élő rovarlárvák elfogyasztásához. A harkályokra jellemző, hogy két lábujjuk előre, kettő pedig hátrafelé áll, így akár a sima kérgű fákon, a törzsön, sőt az ágakon függeszkedve is képesek megkapaszkodni. A csőrükben található szivacsos állomány és a koponya felépítésének köszönhetően elviselik a hatalmas fizikai terheléssel járó vésést. Sőt, nemcsak táplálkozásra, de a párok területének jelzésére is dobolnak akármilyen kemény felületen, odvas fákon, akár lámpaernyőkön, vascsöveken is (ezt a városban is hallhatjuk). Alaposan meghosszabbodott a nyelvük, hogy a járataikból kirángassák a lárvákat. Az általános harkályéletmódtól a zöld küllőé annyiban tér el, hogy a hazai harkályok közül a „legterresztrisebb”, azaz kedveli a talajon történő táplálkozást, rovarokat, lárvákat keres annak felső rétegében. Sőt akár hangyabolyokat is megbont, és hosszú nyelvével kapdossa ki a rovarokat és lárváikat. Talán ennek köszönhető a többi, elsősorban fekete-fehér harkálytól eltérő színe: a fűben táplálkozó madarat kiválóan álcázza a hátán látható zöldes tollazat.

MZs: A biológiai sokféleség, sokszínűség fontosságára szeretné ez a program is felhívni a figyelmet – egy olyan világban, ahol egyre inkább az uniformizálás felé tart minden (szabvány gyorsétkezdékkel, tömegtermeléssel, ezekkel szemben a kézműves termékeket előállítók szélmalomharca). A biodiverzitást világszerte veszély fenyegeti. Tudnál erről részletesebben is mesélni?

FT: A világ számos kontinensén jártam, és mindenhol hátborzongató élmény szembesülni azzal, hogy a háborítatlan természet egyre szűkebb területekre, a nemzeti parkokba vagy a civilizációtól távoli, nehezen megközelíthető helyekre szorul vissza. De sajnos a „globális faluban” nemigen van menekvés. A légszennyezés vagy a mikroműanyagok a tenger mélyétől a magashegyek hótakaróján át a felső légrétegig, sőt az emberi szervezetben az emésztőcsatornánkban vagy a véráramban is jelen vannak. Semmilyen élőlény sem képes elbújni a globális éghajlatváltozás hatásai elől sem. Sajnos mindaddig, amíg a jólét, az anyagi haszon, a felhalmozott és akár eldobható javak képezik a „jóllét” helyett a gazdasági mutatók alapját, az egyre növekvő emberi népesség, még ha szeretné, akkor sem tudja megőrizni a természetet. A mai, anyagi szemléletű világ és a média az „eldobható” pillanat sztárjaival nem kedvez a fenntarthatóságot erősítő nézeteknek.

MZs: A zöld küllő az odúkészítésével más élőlényeknek (pl. szalakóta) is otthont teremt. Mesélnél erről is?

FT: A gyerekeknek tartott nyári foglalkozásokon mindig mutatok természetes cinegeodúkat. Bár a madárodúknak csak egy része tulajdonítható a harkályok tevékenységének, a korhadással, ágak kitörésével keletkező odúk számaránya nagyobb, tevékenységük valóban rengeteg olyan madárnak ad fészkelési lehetőséget, amelyek maguk nem képesek odút készíteni. Ugyanez a helyzet a sokak által nem kedvelt varjúfélékkel, számos bagoly vagy vércse épp az ő fészkeiket átvéve költ. Az ilyen látványos, jól felismerhető kapcsolatok bemutatásával talán érthetővé válik, hogy a természet színes szövetében minden „szálnak”, azaz élőlénynek fontos szerepe van.

MZs: Mi veszélyeztetheti a zöld küllő állományt?

FT: A hazai állomány növekszik, talán annak okán, hogy ez a faj kitűnően alkalmazkodik emberi környezethez is, a nagy parkokban, kertvárosokban is fészkel. Ezzel együtt általánosságban a fészkelésre alkalmas fákat nélkülöző, nagytáblás, monokultúrás mezőgazdasági termelés, a fasorok, facsoportok eltűnése, az öreg, korhadó fákat nem tartalmazó uniform faültetvények terjedése, az urbanizáció és a táplálékbázisukat fenyegető kemizálás jelentik a legnagyobb veszélyt a zöld küllőre.

A Dr. Fuisz Tiborról készült felvételeket az Országos Magyar Vadászati Védegylet oktatásán Földvári Attila készítette.

A zöld küllőkről készült fotók Dr. Fuisz Tibor felvételei.