kalmika
6
júl
Tizennégy lépcsőfok
Újholdtól holdtöltéig tizennégy fok vezet fel az égi lépcsőn, onnan lefelé újabb tizennégy. Éppen a tetején állunk most: az ablakom előtt álló, hatalmas fenyő árnyékkarjai mellett ott világít a telihold. Kráterei arcot vagy óriási nyulat formáznak, hol ennek, hol annak látom. Mondják, hogy ilyenkor az érzelmek összezavarodnak, a bennünk szunnyadó farkasok testet ölthetnek… Mirtse Zsuzsa írása
5
júl
5
júl
Üdv, uborkaszeletek!
Laczkó Géza író, újságíró, aki a Nyugat folyóirat első nemzedékéhez tartozott, és amúgy nem volt költő, nagyon bölcsen megragadta a lényeget: „Aki verseket ír, általában nem kedveli a kitaposott utat.” Azt hiszem, a jó, a nagy, az eredeti költők mind így voltak ezzel, erre törekedtek, ezt az elvet követték, illetve követik napjainkban is… Zsille Gábor írása
3
júl
A hit pontosan ott kezdődik, ahol a gondolkodás megszűnik.
Sören Kierkegaard
3
júl
„Belőlem valaki útra vált”
Miben hiszel? A kis rügyben tavasszal, az érett gyümölcsben nyáron, az őszi lombhullásban? A tél szikrázó fagyában? Miben hiszel? Az egymást préselő gyárakban, a húst vágó futószalagokban, a hajókon csirkét nevelőkben? A szamszárában? Covidban és vakcinákban? Vagy a b-moll zongoraversenyben? Unokád mosolyában?… Gáspár Ferenc írása
2
júl
Butterfly Blues
Sakktáblalepkék násztáncában látom magunk. Engem, aki vagyok, és téged, aki sosem voltál. Millió tűvel szúr a nap, a fotonok visszapattannak az ezerfaktoros naptejjel átkent bőrömről, legalábbis remélem. Parányi gyíkok hadserege fürdőzik a sugárzásban, holnapra megaszalódnak, de most meleg a vérük, hancúroznak… Király Farkas írása