Tavaly ősz végén jártam egy író, költő, műfordító ismerősöm, Kovács katáng Ferenc kiállításán. Grafikával is foglalkozik, rajzol, ami nálunk nem szokatlan, akár Nagy László, Weöres Sándor, Tandori Dezső alkotásaira gondolhatunk még sok más rajzoló vagy festő író, költő mellett. Kiállító kortársunk műfordítói munkássága ugyanúgy számottevő, mint a felsoroltaké, az említett kiállításon Vasadi Péter és más jeles költőink, klasszikusok és kortársak illusztrált köteteivel találkozhattunk, norvég fordításban.

Életemet átszövi a műfordítás. Ifjúkoromban, mint minden könyvszerető gyerek, faltam Jack London, Jules Verne, a Brontë nővérek könyveit vagy kisgyerekként az Andersen- és Grimm-meséket, bizonyára remeklő fordításban, mert lebilincseltek, elvarázsoltak. Későbbi kedves műfordító tanárom az orosz Szutyejev Vidám meséit fordította, amiket a gyerekeim kedvencének mondhatok, és ha már rajzokról szóltam, a kedves és bohó, megkapó írói illusztrációk mindehhez hozzájárultak. Egy véletlen folytán mégsem ennél a műfordító tanáromnál, Világhy Józsefnél írtam a szakdolgozatomat – aki, mint később kiderült, jeles németfordítónk és írónk, Ircsik Vilmos jó barátja volt az Eötvös kollégiumban –, hanem frazeológiából, nyelvészetből, Somhegyi Gyulánál.

Gyűjtöttem a világirodalmi sorozatokat, mint a Lyra Mundi-könyvek műfordításait, és francia, angol, spanyol, olasz, portugál, kínai költők, írók antológiáit. Az évezred fordulóján ELTE-s munkahelyemről bejártam az egyetemen akkor meghirdetett írói műhely szemináriumra, ahol többször szóba került a fordítás fontossága – aki írással szeretne komolyan foglalkozni, jó gyakorlat számára, ha műfordítással foglalatoskodik. Ennek nyomán kevéske szabadidőmben fordítottam, megjelentek a Vigiliában, győri Műhelyben, a Napút-füzetekben.

Legtöbb külföldi nyelvre fordított költőnk Petőfi, és írófejedelmünk, Jókai művei több mint negyven nyelven olvashatók. Világirodalom vagyunk mi is. Máig emlékszem arra az örömre, ami a rendszerváltozás utáni évtizedben ért. Párizsban tölthettem egy hetet baráti meghívásra, és a Quartier Latin, azaz a diáknegyed egyik könyvesboltjának kirakata tele volt Márai Sándor-könyvekkel. Egy időben az itthoni rehabilitációjával a híres kassai polgár művei uralták a párizsi egyetemi könyvesbolt kínálatát, francia fordításban.

Fordításkritikák foglalkoznak azzal, mitől jó vagy kevésbé, netán rossz egy fordítás. Lehet nem teljesen szöveghű, mégis hangulatosabb, olvasmányosabb, mint a precízen fordított. Faludi György Villon-versfordításai máig megosztják a Villon-versek kedvelőit. A Szépművészeti Múzeumban tavaly látott William Blake-kiállítás – a képzőművészeti alkotássá növő könyvillusztrációival – juttathatja eszünkbe az olyan kihívásokat, mint A tigris című verse, amit Szabó Lőrinc, Kosztolányi Dezső vagy a kortárs Erdődi Gábor is lefordított, és baráti biztatásra magam is nekiveselkedtem e misztikus költői képzelet anyanyelvi megjelenítésének.

A műfordítás: híd. Odafordulás egy másik nyelv, nép, kultúra, írói világ felé. Köszönet minden műfordítónak, aki ilyen hidakat épít. Munkásságuk által világirodalommá válhatunk, mint a közelmúltban Határ Győző, Ferdinandy György művei révén. A nyelvünkre lefordított alkotásokon keresztül pedig barátságot köthetünk földrajzban és időben távoli irodalmak alkotóival, ahogyan Kodolányi János kortárs finn írókkal vagy Weöres Sándor az ősi kínai Tao Te King-fordításával tette.

.

Csanda Mária