Néztem az idei újévi koncertet, hagyományosan Bécsből, amit majd’ száz országba, így hozzánk is közvetítenek. Ugyan kevesebben voltak a nézőtéren és szétültették a közönséget, valamint maszkban hallgatták a zenéket, azért ugyanolyan élmény volt, mint máskor. Jó ezzel nyitni az új évet, zenével ünnepelni. Az írással foglalkozók számára szívmelengető, hogy a műsor részeként külön zenei blokkot szántak az újságíróknak, így elhangzottak Joseph Hellmesberger: Apróhirdetés (Kleiner Anzeiger), Johann Strauss: Reggeli lapok (Morgenblätter) és Eduard Strauss: Rövidhírek (Kleine Chronik) zenekari művei.

Itthon a Zeneakadémiáról közvetítették az újév első koncertjét, néztük-hallgattuk a Bartók rádión és a tv5-ön valamivel később. Majd járunk hangversenyre, hiszen az év folyamán azt csinálod, amivel első nap is foglalkoztál – mondják az újévi szokások, bár nem vesszük azért véresen komolyan, csak annyira, mint a lencseevést, hogy legyen pénzünk bőviben az új esztendőben. Gyorsan el is kezdtem írni ezt a tárcát, az írás része legyen majd az egész évnek, ezen ne múljon.

Medveczky Ádám vezényelte a Rádiózenekart a 2022. év első koncertjén. Ütőhangszeresnek tanult, később fordult a karmesterkedés irányába, fiatalon díjazott lett az MTV karmesterversenyén, egy szép pályaív kezdete. Mindig lenyűgöz szerénységével, egyszerre derűs és alázatos tudásátadásával, mint az igazi nagyok. Pontosan úgy, ahogyan a Kodály megzenésítette vers metaforája figyelmeztet: „Nézd a búzakalászt, büszkén emelődik az égnek, míg üres; és ha megért, földre konyítja fejét”.

A karmesterség, mondhatni, hungarikum, vitte hírünket szerte a világba, hogy csak néhányat említsünk, mindjárt a Zeneakadémia kistermének névadója: Solti György. Dolgozott a legnagyobb, leghíresebb zenekarokkal Európában, Amerikában, legtovább a Chicagói Szimfonikus Zenekarral. Doráti Antal, sok híres együttes mellett a BBC szimfonikusok vezető karmestere, az 1956-os menekült zenészeket fogta össze. A Philharmonia Hungarica, a forradalom leverése után emigrációba kényszerült magyar zenészekből alakult szimfonikus zenekar vette először a világon lemezre Joseph Haydn összes szimfóniáját, Doráti vezényletével. Ha visszafelé megyünk az időben, a Mosonszentmiklóson született Nikisch Artúr már a 19. század végén elismertté vált Lipcsében, Berlinben, Bostonban.

Milyen a jó karmester? Valójában nem oly régi mesterség ez, hiszen főfoglalkozásban csak a nagy szimfonikus zenekarok megszületése idején kezdték működésüket, amikor már nem volt elég, ha az első hegedűs, a koncertmester beintett. Vagy a clavichord, a zongora őse mögül biccentett a megfelelő belépésekhez a kamarazenekar felé a mű szerzője és egyben előadásának részese. Így volt ez még Mozart idején, s ugyanígy tette nemrég egy hangversenyen az elhangzott Mozart-mű ifjú karmestere.

Énekel a város – e cím alatt több kórus lépett fel, köztük énekelhettem, és a száznál több énekest Kesselyák Gergely operakarmester fogta egybe. Fontos a jó karmester, a jó vezető, szebb lesz az előadás, a nehezét is könnyebben veszi, aki benne van, és örül, hogy benne lehet. Elkötelezett, emberi, jó útválasztó legyen, aki vezet, és a zene magával ragad.

Csanda Mária