Egy szál trombita fújja a takarodó, Il silenzio édes és melankolikus hangjait. Talán ez volt első találkozásom a fúvós zenével, apám sokszor dúdolta, a rádióból Zsoldos Imre, az egykori Stúdió 11 vezetője előadásában szólt az olasz feldolgozásban népszerűvé vált egykori katonadal.

Még hallhattam a Zeneakadémián fellépő Maurice André francia trombitaművészt, aki a Liszt Ferenc Kamarazenekarral turnézott, jóbarátságban állt magyar művészekkel. „Trombita harsog, dob pereg, kész a csatára a sereg” – ki ne ismerné Petőfi sorait? S a dob mellett a fiúk másik kedvenc hangszere a trombita. Hogy csak egy mai jelesünket említsem: Boldoczki Gábor trombitaművészt, aki elsőként adta elő a Salzburgi Ünnepi Játékokon Joseph Haydn Trombitaversenyét, ma a Zeneakadémián tanít.

A fúvósok királynői hangszere a fuvola, Mozart operája, A varázsfuvola mesebeli erőt tulajdonít neki. A zene hangjai megváltoztatják a világot, jobbá teszik, hirdeti az opera ennek a hangszernek a főszereplésével. Ami akár az ősi görögök kedvelt fúvós hangszerétől, az aulosztól származtatható, s a nádsípos hangszer átvezet a melegebb hangú fafúvósokhoz.

Oboa, klarinét, fagott, utóbbi a dörmögő, basszus hangjával a legmélyebb hangú, erős férfiakat idézi elém. Emlékezetes fafúvós trió, a korábbi Trio Lignum tagjai a klarinéton és fagotton játszó művészeink, Klenyán Csaba, Rozmán Lajos, Lakatos György. Elsőrangú szólistáik hangszereiknek, csakúgy az idén hetvenedik születésnapot ünneplő Berkes Kálmán klarinétművész, karmester.

A klarinét nagymestere Benny Goodman a jazz műfajában jeleskedett, és itt ejtsünk szót a szaxofonról, ami kifejezetten e műfaj megszólaltatására született és népszerű napjainkig. Ahogyan a fuvola átkirándul a könnyűzenébe, úgy a szaxofon fordítva, a klasszikus zenét is meghódította, már Debussy írt rapszódiát szaxofonra és zenekarra.

Ősi magyar fúvószene megszólaltatója a tárogató, nemrég irodalmi fesztiválon hallgathatta a közönség a történetét Terék József előadóművésztől. Az eredetileg tárogatósípnak hívott hangszer megszólalt régi királyi udvarokban, használták a harcászatban, később népi zenekarokban, s 19. századi megújított változatán már bármilyen stílusú zenét el lehet játszani. Kortárs zeneszerzők komponálnak a 2014-től a hungarikumok családjába került hangszerre. Ungareska és Bihari, Lavotta csárdásai, Kodály által gyűjtött népzene vagy egy barokk darab ugyanolyan szépséggel tud megszólalni ezen a régi magyar fafúvós hangszeren, ha olyan mestertől halljuk, mint a fesztiválon fellépő előadó.

„Vadrózsából tündérsípot csináltam” – mondja Weöres Sándor a Furulya című versében. „Az ember ott kezdődik, / és ott a pakulár, / ha jól fogja a botot, / s ha szépen furulyál.” – olvassuk egy másik költeményben Kányádi Sándortól. A csodatévő zene már a legkisebb furulyából is megszólalhat, magam is ezen kezdtem tanulni, mielőtt komolyabb hangszert választottam. Egyszerű dallamokkal beléptem a zene varázslásába. Egy későbbi tanárom mondta, hogy a saját magunk által megszólaltatott zene mindig több, mint amit bármilyen nagyszerű előadásban hallgatunk. A művészet aktív művelése olyan többletet ad, amit befogadóként nem tudunk megtapasztalni.

Csanda Mária