Kerítés-kiállítás mellett megyek el az Andrássy úton, ahol Mészöly Miklósra emlékeznek születésének centenáriumi évében, halálának 20. évfordulóján. A Magyar Művészeti Akadémia székházánál szöveg és fotók emlékeztetnek irodalmi jelesünkre. Kedves emlékem, hogy egy másik kerítés-kiállításon láthattam kedvenc kortárs íróm, olvashattam novelláját a Bajza utcai írószékháznál, az első Magyar Széppróza Napja rendezvénye alkalmából.

Több íróról tudok, aki fotózik is, közvetlenül átjár irodalom és fotóművészet között. Fotóművészek választanak irodalmárokat képeik mondanivalójának kiemeléséhez, vagy fordítva: a már elkészült szövegekhez művészi igényű fotók készülnek. Petőcz András beszélt arról egy ilyen kiállítás megnyitóján, hogy két egyenértékű művész egymásra talált, a művek együtt és külön is élnek. Ott a fotóművész képeihez egy költő adta a verseit, olvashattuk-nézhettük egymás mellett. Társművészetek és társművészek.

Fény-kép. Balatoni településen láttam nemrég Korzenszky Richárd, a Tihanyi Apátság szerzetese fotókiállítását. A kiállítóteremben körbesétálva úgy tűnt, a képekről mindenhonnan a fény sugárzik. Hol egy hegy mögül, hol a tavon, templomablakból, egy pap sziluettjének hátterében, madárszárnyak rajzolatában.

Divat a természetfotó, ezer szépséget lelhetünk élő környezetünkben. Korábban kiállító újságíró ismerősöm ajándékozott meg erdőrészlet-fotóival, aztán kértem, keressünk vízhez kapcsolódókat, abból volt kevesebb. Amit láttam és megragadott ebben a témában: Moholy-Nagy László ábrázolt víztócsában tükröződő városrészt, jelenetet – a közvetlen eső utáni nyomokat, házak és a körülöttük zajló élet víztükör-képeit.

A portréfotó külön műfaj. Írókat, művészeket megörökítőket láthatunk egy műcsarnokbeli kiállításon, kezdve Székely Aladárral, Mai Manó tanítványával, aki műtermében Ady Endrét, Babits Mihályt, Móricz Zsigmondot, Kaffka Margitot fényképezhette. Vajon a korábbiakról milyen portré készülhetett volna? Petőfi képmását még csak dagerrotípiáról láthatjuk, Arany Jánosról már öt fotót ismerünk. Kortárs irodalmunk jeles alakjait fotózta művészi igénnyel Móser Zoltán, külön kötetekben szerepel Illyés Gyula és Mészöly Miklós.

A digitális képek demokratizálták és egyben felszínesebbé tették a fotózást. Gyorsan és nagy számban tudunk képeket készíteni, feltölteni a közösségi oldalakra. Elterjedésével megnő annak lehetősége, hogy egymásról is készíthetünk később történeti értékű lenyomatot. A jövőre 50. alkalommal megrendezésre kerülő Tokaji Írótábor keres fotókat korábbi résztvevőiről, és néhányat már küldtem be. Az előző évtizedből valók, amikor látogatóban vagy baráti meghívásra jártam ott, és tudósításokhoz készítettem képeket. Az igazán érdekesek a régiek lesznek. A közelmúltbeli felvételeimen szerepel még Jókai Anna, Oláh János. Kíváncsian várom a jövő évben elkészülő fotóalbumot, a többieket, akikre Berzsenyi szavaival emlékezhetünk:

A derék nem fél az idők mohától;

A koporsóból kitör és eget kér,

Érdemét a jók, nemesek s jövendő

Századok áldják.

Csanda Mária