Csanda Mária: Klebelsberg Kuno születésének 150. évfordulóján novemberben az egykori jeles kultuszminiszter életéről és munkásságáról tartott előadást. Milyen hatása van ma annak a sokrétű tevékenységnek, amit hozzá köthetünk?

Ligeti Dávid: Klebelsberg Kuno a Horthy-korszak kiemelkedő, egyben talán legismertebb minisztere. A Bethlen-rendszer idején volt közel kilenc évig tárcavezető. Ez az időszak a 20. századi magyar történelem egyik legsikeresebb periódusa, amely során – a trianoni katasztrófa árnyékában – számos fontos vívmányt sikerült elérni. A kultuszminiszter „területéről” talán az egyik legfontosabb eredmény a népiskolai rendszer megszervezése volt, de említhetjük a felsőoktatási reformokat, különösen is a szegedi, illetve pécsi egyetemek kiépítését. A legfontosabb tényező azonban a klebelsbergi szemlélet térnyerése volt, vagyis, hogy az oktatás és kultúra elsődleges szereppel bír az ország életében, ezért ezekre a területekre fokozott figyelmet és anyagi támogatást kell fordítani. Előadásomban igyekeztem rámutatni arra is, hogy a kortársak sok esetben értetlenséggel fogadták a klebelsbergi elképzeléseket, javaslatokat. A miniszter emberi nagysága, elért eredményei hatása legnagyobb mértékben halála után mutatkozott meg. A kultuszminiszterrel kapcsolatos friss kutatások és tervek közül kiemelhető, hogy készülőben van egy archívum, amely a tárcavezető fontosabb felszólalásait, leveleit, a rá vonatkozó cikkeket kívánja összegyűjteni és hozzáférhetővé tenni.

CsM: Szakterülete az első világháború időszaka, mely sok szempontból sorsfordító volt Magyarország számára. Miért érdekes az Ön számára?

LD: Az első világháború korszaka gyermekkorom óta érdekel: ebben egy tantervi furcsaság is szerepet játszott. Az akkori meglátások szerint a szövegértési feladatok nagy részét már felnőtteknek is szóló írásokra dolgozták ki, így került a harmadikos olvasókönyvbe egy, a Képes történelem sorozatban megjelent részlet a verduni csatáról. Ez tartalmazta, hogy a német és francia veszteségek meghaladták a 700 ezer főt. Érdekelni kezdett, hogy miképp volt lehetséges ekkora csatákat vívni, és egyre többet olvastam a korszakról. Az Eötvös Collegium hallgatójaként 2003-ban alkalmam nyílt Kocsis András első világháborús szemináriumán részt venni, aki PhD-dolgozatát a Monarchia első világháborús szerepéről, megítéléséről készítette el. Végül én is a nagy háború témájából, August von Mackensen pályafutásáról készítettem el történelem szakdolgozatomat, majd Majoros István témavezetése mellett a disszertációm témája a Monarchia Vezérkarának utolsó főnöke, straussenburgi Arz Artur császári és királyi vezérezredes élete és pályafutása volt.

CsM: Tanulmányai és kutatásai során milyen eseményekkel, tényekkel találkozott, amelyek újdonságot jelentettek a már ismertekhez képest?

LD: Kutatásaim egyik legfontosabb eredményének tartom, hogy számos ponton árnyalni tudtam az Osztrák–Magyar Monarchia első világháborúban betöltött szerepének megítélését. A történészek munkáját sokszor nehezíti, hogy utólagos ismereteink birtokában elemzünk történéseket, így az első világháborút elsődlegesen Trianon blendéjén át nézzük. Ha azonban tudunk az 1914 és 1918 közötti kortársak fejével gondolkodni, akkor megállapítható, hogy a háború végső kimenetele nem volt determinált.

CsM: Rádiós ismeretterjesztő műsorokban hallgathattuk: Corvin Lapok, 100 éve történt. Mit gondol az ismeretterjesztés szerepéről, és vállal-e a továbbiakban ilyen előadásokat?

LD: Ezen a ponton munkahelyi vezetőm, Szakály Sándor főigazgató úr (VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár) gondolatát szeretném idézni, amely szerint az ismeretterjesztés kiemelten fontos, hiszen az emberek többségét ennek révén lehet elérni. Ezt magam is így vélem, hiszen tapasztaltam, hogy a legtöbb visszajelzés, biztatás vagy éppen kritika ezen „műfaj” alapján éri az embert. Ezért is szeretném ezt a tevékenységet folytatni, bár szűk szakmai körökben az ismeretterjesztés értéke lényegében zérus.

CsM: Egy monográfia mellett tizennégy tanulmánykötet szerkesztője, több tanulmányt jegyzett az eddigi utolsó magyar király, IV. Károly életéről, valamint Arz elődjéről, Franz Conrad von Hötzendorf tábornagyról. Várható-e újabb könyvmegjelenés, amin most dolgozik?

LD: Év végén fog megjelenni a Trianon és a magyar felsőoktatás projektünk VII. kötete, amelyben a Műegyetem női hallgatói arányszámainak vizsgálatát végeztem el az 1910 és 1948 közötti időszak tekintetében. A közelmúltban rendezett Intézetünk konferenciát Tisza Kálmán pályafutásáról, a tervezett tanulmánykötetben a kormányfő szerepét vizsgálom az ún. véderő-vita tárgyában. Végül szintén most fog megjelenni a VERITAS-Évkönyv az Intézet és a Magyar Napló Kiadó gondozásában, amelyben Franz Conrad von Hötzendorf pályafutását vizsgálom 1916 közepén.

CsM: Latin nyelv- és irodalom szakot is végzett, mit ad hozzá a történészi munkához ennek ismerete?

LD: Amikor az egyetemre jelentkeztem 2002-ben, több történelmi korszak is érdekelt, emiatt kézenfekvő volt, hogy a történelem mellett a latin szakot válasszam. Az ókortudomány műveléséhez az ógörög nyelv ismerete és használata a latinnál jóval fontosabb. Nagyon érdekelt még a 16. századi magyar humanista történetírás is, első publikációmat is Istvánffy Miklós krónikájának egy epizódjáról készítettem. A korábban ismertetett szempontok miatt végül az első világháború kutatása mellett döntöttem. Ókori tanulmányaim egyik legfontosabb tanulsága számomra, hogy bár a kutatási elvek és lehetőségek jelentősen változtak az idők folyamán, a történelem művelése mégis morális műfaj maradt.