Ha az internetet csodálatos dolognak tartjuk (és miért ne tartanánk?, hiszen az utóbbi csaknem harminc évben gyökeresen megváltoztatta a világunkat, összességében igen jó irányba), akkor a különféle közösségi oldalakra úgy kell tekintenünk, mint a csodák csodáira. Kitűnő platformok ahhoz, hogy a legkülönbözőbb emberek – köztük mi, tollforgatók meglehetősen kitüntetett helyen – megosszák tehetségük vagy tehetségtelenségük termékeit, avagy sikereiket és frusztrációikat (vannak, akik inkább csak az utóbbiakat). Percek alatt sztárrá válhat bárki, s ugyanannyi idő alatt válhat köznevetség tárgyává is. Vagy kerülhet börtönbe, ha éppen valamilyen illegális tevékenység közben örökíti meg magát – vagy másokat, vagy mások őt –, és ez nyilvánosságra kerül.

Ahogyan ez egy iráni tinédzserlánnyal is történt.

Iránban, amint az alkotmányában is rögzítve van, a legfőbb hatalom istené. A síita muszlim többségű ország legmagasabb rangú személyisége a Legfőbb Vallási Vezető, aki egyben a fegyveres erők főparancsnoka is, és mind a törvényhozó, mind a végrehajtó, mind a bírói hatalmat ellenőrzése alatt tartja – csak hogy könnyebb legyen elképzelni az iráni valóságban ható erőket. Nagyon komolyan veszik a törvényeket. Hogy nőknek fedetlen fővel nem szabad kilépni a házból, azt rég tudjuk. De egyebek mellett tiltott a tánc, ahogy minden olyan zene is, ami táncra ösztönöz – mert alkalmas a testi örömök iránti vágy felkeltésére, ami nem istennek tetsző dolog. És még sok mindent fel lehetne sorolni a „tilos” címszó alá sorolt tevékenységekből, de nem ez az érdekes.

Hanem az, hogy az említett tinédzserlány, Majdi Hodzsabri miért vonta magára az iráni hatóságok figyelmét. A fiatal hölgy táncolt. Hogy hogyan, azt meg lehet nézni az Instagram-oldalán, például az alábbi videóját félmilliónál többen is megtekintették. Az iráni rend derék őrei pedig letartóztatták. Merthogy nyilvánosan (!) táncolt, ráadásul fedetlen fővel.

Hogy a nyilvánosság hol kezdődik és hol ér véget, arról nem nyitnék vitát. Egy meghatározás szerint a nyilvánosság egy adott társadalom szabad polgárainak összessége, valamint az az intézményesített tér, ahol az említett polgárok a jogaikat gyakorolják. Fogadjuk el, hogy a közösségi oldalak hozzátartoznak a nyilvánossághoz. Bár Iránban annyira nem, hiszen többek közt a Facebook meg a Twitter is le van tiltva a 2009-es forrongások óta – bár kibúvók nyilván akadnak. A tinédzser tehát bűnt követett el, ráadásul halmozás esete forog fenn. Legsötétebb középkorunk derék inkvizítorai vajh’ miféle bizsergéseket éreznének ennek olvastán?…

Később, azaz múlt pénteken az állami tévé (az iráni) egy rövid felvételt sugárzott, melyben a hálószobájában nyilvánosan táncoló hölgy elmondta, hogy nem a figyelem felkeltése végett csinálta, csupán a követőivel akarta megosztani, továbbá nem bátorít senkit hasonló cselekedetekre. Hogy egy efféle üzenet valóságtartalmát kiderítsük, meg kell szoroznunk egy nullához nagyon közeli számmal. Tudják ezt az iráni polgárok is. Tucatszám töltik fel a saját táncolós videóikat a nyilvánosságba, nők és férfiak egyaránt, egyrész szolidaritásból, másrészt a hatalom froclizásaképp. Egy olyan időszakban, amikor az iráni nők amúgy is lázadoznak a hidzsáb viselete ellen, szintén Instagramra feltöltött, magukat fedetlen fővel mutató videókat felhasználva.

A táncoló tinédzsert időközben óvadék ellenében elengedték. Kíváncsi vagyok, hogy folytatja-e „aknamunkáját” a nyilvánosságban. Meg hogy mennyien követik majd a példáját. És hogy elérik-e majd a status quo változásához szükséges kritikus tömeget. S ha igen, mikor? A törvényeket akkor lehet a legjobban betartani, ha azok értünk vannak, nem ellenünk.

Király Farkas