Göröngyös és kanyargós a művész érvényesülésének az útja, kedves barátom. Körbenézel, és bólintasz: az bizony. Örülök, hogy egyetértesz. És az út sokszor nem oda vezet, ahova kellene, ugyebár.

Hogy mire gondolok? Inkább kire. Zehra Doğan neve ismerősen cseng? Festő. Élő példája annak, hogy milyen többszörösen is kisebbséginek lenni a világ kevésbé szerencsés felén. Hogy mi a szerencsésebb felén vagyunk-e?, kérded. Azt hiszem, igen. Szóval. Zehra Doğan törökországi kurd művész és nő. Halmozottan hátrányos helyzetű. HHH. 3H. Huszonöt évesen tartóztatták le, nagyjából két éve. Azóta is börtönben ül. Két évet és kilenc hónapot kapott, mert posztolt a fészen egy festményt. Saját művet. Megfestett ugyanis egy fényképet. Egy fotót, ami a szír határ melletti városban, Nuszajbinban készült. Ott élt akkoriban, onnan tudósított. A fényképen jól látszik, mi maradt a többnyire kurdok és jazidik lakta város egy részéből, miután a török hadsereg lerohanta. Hogy felszámolja a kurd terroristák fészkét. A bíróság szerint a török zászlókat nem kellett volna a romokra festenie. De ha egyszer ott voltak? – A fotón is látszik. Könnyen lehet, hogy ez egy szomorú világrekord. Nem tudok senkiről, aki egyik festménye miatt ülne a sitten.

Zehra Doğant terrorista propaganda terjesztésével vádolták. Vajon ha nyolcvan évvel ezelőtt létezett volna közösségi média, a spanyol falangisták mivel vádolták volna meg Picassót, miután posztolta a Guernicáról lőtt fotóját? Hogy mondod? Hogy Franco kommandósai elrabolták volna Párizsból? Ki tudja… Hogy nézzük át a portfóliónk? Nem vagy vicces.

A művésznő egyébként újságíró. Kolléga, bizony. Több díjat is elnyert, fiatal kora ellenére. Néhány sorstársával összehozott egy kizárólag nők által működtetett hírügynökséget, a Jinha nevűt. Valószínűleg ez szúrta a legerősebben a török vezetés szemét. Ha én lennék a török vezetés, az enyémet is szúrná. Ne mind ugráljanak ezek a fehérnépek, értsék már meg, hogy hol a helyük. Nézz csak szét a honlapjukon, olvasgass. Van angol változata. Másfél éve ugyan betiltották, de a korábbi anyagok még elérhetők. Majd megérted a nagy dilemmát. Azt, hogy a kurdokat ki lehet irtani mind egy szálig, akár a világ szeme láttára. Volt már hasonlóra példa az oszmán birodalomban, bő száz éve az örmény lakosságot milyen szépen felszámolták. De a nőket nem lehet felszámolni. Vallás ide, hagyomány oda – nem volna praktikus, nem igaz? Csak ne akarnának folyton beleszólni a férfiak dolgába…

Szóval ül a börtönben Zehra Dogan, tölti a büntetését, és közben mindenből, ami a kezébe akad, ecsetet készít, festéket kever. Újságoldalakra rajzol-fest, ezeket csempészik ki és teszik közzé ismerősei, támogatói. Rengeteg rangos művész és szervezet írt már nyílt levelet az illetékeseknek a szabadlábra helyezéséért – mondjam, hogy eredménytelenül?

Most például ez a remek brit fickó, ez a felülmúlhatatlan gerillagraffitis Banksy alkotott egy hatalmasat. Ezúttal nem gerilla módra, hanem egy direkt graffitiknek fenntartott falon. Banksy a Borfként ismert „utcaművésszel” fogott össze. Megcsinálták New Yorkban ezt a húsz méter hosszú festményt. Mit szólsz, milyen?

Hogy a török igazságszolgáltatás megijedne ettől a festménytől, azt erősen kétlem. Látom, te is. Mégis van értelme. Például azért, mert most már te is tudsz Zehra Dogan esetéről. Világos, hogy nem tehetsz semmit az érdekében, de akkor is. És tud róla néhány millió ember, akihez korábban a művész bebörtönzésének a híre nem jutott el. Talán akad köztük valaki, aki billenthet egyet a helyzeten.

Tudtad, hogy a világban nagyjából 530 újságíró van rácsok mögött? Közülük 245-en Törökországban, ha hiteles adatokat olvastam. A meggyilkoltakról meg inkább ne is beszéljünk.

Szóval mit gondolsz erről, kedves barátom? Én azt, hogy túl kevés a Banksy, és túl sok az eszement…

Király Farkas