Varga Marianna okleveles kertészmérnök és teaszakértő. Magyarországon termeszt teát (kameliakert.hu), magyar teakertészeket mentorál, és a teakultúrát népszerűsíti hazánkban. – Szilágyi-Nagy Ildikó interjúja.

Szilágyi-Nagy Ildikó: Sztálin elképzelése szerint szorgos kertészek sokféle „egzotikus” növénnyel próbálkoztak a kísérleti kertekben. A kárpátaljai Munkács közelében még felbukkannak egzotikus növények az erdőkben, többek között teacserjék is. Az itt, feltételezett módon, létrejött genomok időről időre megmozgatják a kísérletezni vágyó kertészek fantáziáját. Te másik úton indultál el, amit egy Hollandiából induló teanemesítés tett lehetővé. Milyen gyökerekre nyúlik vissza ez az európai tea? Miért gondolod, hogy van helye a magyarországi kertekben a teacserjének?

Varga Marianna: Ez az említett egy holland hidegtűrő fajta, kifejezetten az európai klímára lett nemesítve, 2017-ben lett kész nyolcévnyi kutatómunka után. Tehát egy viszonylag új hibridről van szó, ami azt jelenti, nem tudjuk még, hogy viselkedik majd hosszú távon a mi klímánkon, ehhez több év eredményére, tapasztalatára lesz szükség. Lakásban azonban dísznövényként jól érzi magát, így sokan otthonukban nevelgetnek néhány cserepes teát.

SzNI: A Kikötői hírek című filmben Agnis néni úgy tartja, egy csésze tea mindig helyre teszi az embert. Szerinted lehet-e, és milyen módon, mentálhigiénés jó hatása a teafogyasztásnak?

VM: Abszolút hiszek ebben, én magam is inkább a mentális kikapcsolódás miatt teázom napi szinten, mintsem a beltartalmi értékei miatt. Persze azzal is tisztában vagyok, hogy milyen egészséges a tea, tele van antioxidánssal, vitaminnal, mégis számomra az a legnagyobb érték benne, ahogy képes kikapcsolni, feltölteni néhány perc alatt. Munkaidőben ezért kifejezetten ajánlom, hogy vezessük be a napi szintű teázást, hiszen nemcsak megpihenünk, míg elkészítünk és elfogyasztunk egy csésze teát, hanem az elménk is kitisztul, és hatékonyabban tudjuk utána folytatni a munkát. Pedig csak egy néhány perces szünetről van szó.

SzNI: A tea fogyasztása iránti szenvedélyed honnan ered? Van-e a hétköznapokban saját teaszertartásod? Milyen szerepet tölt ez be az életedben?

VM: Már gyerekként is nagy teás voltam, családilag minden nap teáztunk, de a mélysége, a szakmaisága Londonban ért utol. Ott 6 évet dolgoztam egy teakereskedésben, ahol minden reggel együtt teáztunk a kollégákkal, úgy beszéltük meg a napi feladatokat, célokat. Nagyon tetszett ez a kis rituálé, hiszen nemcsak nagyon produktívak voltak ezek a reggeli megbeszélések, de jól összekovácsolta a csapatot is. Ott éreztem először, hogy a teának közösségteremtő ereje van. Akkor döntöttem el, hogy ezt valamilyen formában hazaköltözésem után a magyaroknak is meg szeretném mutatni, át szeretném adni. Ezért kezdtem el tea workshopokat szervezni, hogy más is megtapasztalja ezt. Cégekhez is gyakran hívnak csapatépítő teaszertartást tartani. Szeretik a dolgozók, mert nemcsak akkor és ott kapcsolódnak ki, hanem olyan tudást kapnak, amit aztán bevezetnek a napi rutinba, beviszik a munkahelyre, nagyon jó visszajelzéseket kapok ilyen csapatépítők után. Én magam otthonról dolgozom, home office-ban, így nekem is fontos, hogy naponta többször megálljak pihenni kicsit, rendezni a gondolataimat, felfrissülni, ezért munkaidőben mindig zöld teát iszom, és arra a pár percre szigorúan abbahagyom a munkát. Tehát nem monitor előtt teázom, hanem tényleg megélem azt a néhány percet, és csak a teára, az illatokra, az ízére figyelek.

SzNI: A tea kultúrája fantasztikusan sokrétű. Céljaid között szerepel, hogy hazánkban is népszerűsítsd a teázást. Aki eddig nem teázott, vagy a filteres, aromával dúsított feketeteát lógatta a csészéjébe (nem leszólva ezeket a könnyen elérhető, filteres teákat sem), és érdeklődik mélyebben a teázás gasztronómiája és szellemisége iránt, hogyan fogjon hozzá? Hiszen az utóbbi években megsokszorozódtak a jó minőségű teákat forgalmazó üzletek, és bizony, a kitűnő minőség mellé időnként zavarba ejtően magas árak társulnak. A jó tea vajon luxuscikk maradt napjainkban is?

VM: Azt gondolom, a teázással most ismerkedőknek nem a drága teakülönlegességekkel kell kezdeni, hanem egyszerű, könnyen elérhető, natúr (vagyis nem aromásított), szálas teákat kell megtanulni helyesen elkészíteni, kóstolni. Értem ez alatt, hogy ne használjunk 100 fokos forró vizet, hanem várjunk pár percet, míg visszahűl, mielőtt a levelekre öntenénk, illetve ne áztassuk túl a teát, maximum 1–2 percig csak, különben keserű lesz. Van néhány aranyszabály, amit be kell tartani teakészítéskor, de a legtöbben ennél a két pontnál rontják el. Egy egyszerű teából is ki lehet hozni a maximumot, ha ezekre a lépésekre odafigyelünk, viszont ugyanígy egy nagyon finom, különleges, drága teát is el tudunk rontani, ha nem jól késztjük el. Tehát ez az első lépés, én ezt tartom legfontosabbnak, ezt oktatom. Utána, ha már el tudjuk készíteni a teát, el lehet kezdeni felfedezni a termőterületeket, a teakülönlegességeket, addig nincs értelme.

SzNI: A programjaid közül számomra a legtitokzatosabb a teabarista-képzés. Akiktől távol áll a tea szertartásos világa, talán legyintenek is, mondván, mit kell azon tanulni, hogyan főzzünk teát. Milyen tudást sajátíthatnak el a résztvevők a nyolc alkalom alatt? És mit kezdhetnek utána vele? 

VM: Ez a képzés elsősorban a vendéglátásban dolgozóknak, baristáknak, felszolgálóknak, bartendereknek szól, vagy már nem kezdő tearajongóknak. Hiszen a minőségi borok, koktélalapanyagok és minőségi kávék mellett egyre inkább zárkózik fel a minőségi tea is, amit el kell tudni helyesen készíteni. Egy jó kávézóban, ahol speciality kávékat találunk az itallapon, nem lehet filteres, olcsó teát felszolgálni, a jó teát viszont odafigyeléssel kell elkészteni, ugyanúgy, mint egy jó kávét. A képzés a kávébarista-képzés tematikájára épül, csak teára lefordítva. Átvesszük a termesztést, a legfontosabb termőhelyeket, a feldolgozást, az elkészítést, a kóstolást, tanulunk tea-étel párosítást, megnézzük, hol, milyen alapanyagként használható fel még a tea. Izgalmas utazás lesz mind a szakmabeliek, mind a tea iránt mélyebben érdeklődők számára.