Nyolcadik napja hegesztik a villamossíneket a társasház előtt. Nehezen megy, kanyarodik az út, kanyarodik a pálya is, a munkások nem mindig tudják, hogy mivel mit tegyenek, az acélsín nem gyurma, nehéz megmunkálni. Állnak, bámulnak, kilencen mappával, egy a kapával, mondaná a nagyapja, ha még mondhatna bármit is. Az áram a ház egyharmadában a pályajavítás első napján elszállt, aztán visszaállt, de azóta a lakásban egyszerre két gép nem képes működni – mielőtt a neje bekapcsolja a porszívót, Rudikának ki kell kapcsolnia a számítógépet, különben eltűnik az áram. Félig megolvadt egy érintkező a mérőben, cserélni kellene. Rudika, aki hisz a rendben és a felebaráti törődésben, kétszer beszélt a szolgáltató diszpécserével, de mindkétszer hiába, csak a tulajdonos bejelentésével foglalkoznak, a bérlőjével inkább nem. Mókás.

– Kedves Rudikám – mondta a lakás tulaja a telefonba –, ezt neked kell megoldanod. Én bejelentettem a szolgáltatónál, de mégiscsak te laksz ott. Nem, az online jelszavam nem adom meg, viszont jegyezd le a gondnok telefonszámát, ő elintézi, hiszen ez az ő dolga. Na, minden jót nektek!

A gondnok egy sajátos embertípus. Háromféle létezik belőle, mint Sergio Leone filmjében a három kovboj: a Jó, a Rossz és a Csúf. Hogy csúf-e a társasház gondnoka, azt Rudika nem tudhatta, mert sem ő, sem valamelyik szomszéd nem látta soha, de hogy nem a Jó gondnokkal hozta össze a gondviselés, az tuti. A társasház kezelője első két napban még felvette a telefont, és lekezelően megígérte, hogy intézkedik, de a továbbiakban nemes egyszerűséggel kinyomta Rudika hívásait. Legalább sms-ben válaszolt volna. De hát minek törődni azzal, hogy egy lakásban gyakorlatilag nincs áram, amikor sokkal nagyobb bajok is vannak a világban.

Július van, ömlik a meleg az égből, az út aszfaltjából, a falakból, mindenhonnan. A házat kívülről felújítják, körbe van állványozva, ezért a rolókat Rudikáék leeresztve tartják, elég hallgatni a két piás mázoló szövegelését, nem kell őket látni. A gyerek műanyag golyókkal dobálózik a szobában, önfeledten pattogtatja a parkettán. Csipsz és Ropsz, a két alsó szomszéd ezért megállás nélkül üti valamivel a fűtéscsövet, mintha ettől bárkinek is jobb lenne. Rudika a faliórára néz, és mivel belátja, hogy aznap sem fog előre lépni a reklámgrafika tervezésében, megadóan szisszent egy sört. Mire a szobába ér, felesége a konyhába kanyarodik. Kisvártatva éktelenül káromkodni kezd, szidja a mikró meg a mosógép felmenőit.

Rudika erőt vesz magán, kilép a leszarom állapotból, és az esélytelenek nyugalmával hívja telefonon a gondnokot. Láss csodát, a Rossz fogadja a hívást. Nézze, mondja Rudikának, megadom magának a villanyszerelő számát, én nem tudtam elérni, nyugodtan hivatkozzon rám, tudja írni? Rudika tud írni, betűket és számokat egyaránt, egy csekk borítékjára felfirkantja a számot és a nevet. Egy perc múlva már tárcsázza is. Derűs férfiúval elegyedik beszélgetésbe, aki lényegében azt tudatja vele, hogy egyrészt őt csak a gondnok küldheti ki bárhová, másrészt pedig szombat van, és ő nem szeretne oda-vissza harminc kilométert kocsikázni egy villanyóra miatt. Inkább hívja Rudika a szolgáltatót. Már kétszer hívtam, mondja neki Rudika. Legyen kitartó, feleli a szerelő, majd jó hétvégét kíván és bontja a vonalat.

A konyhából egyre erősebben hallatszik egy monológ, amelyben Rudika, a gondnok, a hegesztők, a kormány és a jóisten is említésre kerül.

Rudika kézbe veszi a sörösdobozt. Kiissza a maradék lőrét. Összeszorítja, és lenyomja a gondnok torkán. A villanyszerelőén. A hegesztőkén. A kormányén. A feleségéén. De aztán mégsem, inkább csak a kukába dobja. Egy ideig hallgatja a műanyag golyók és a szomszédok által püfölt csövek kakofón zenéjét, majd tárcsázza a szolgáltatót. Bemondja a címet, meg még ezt:

– Csak azt szeretném bejelenteni, hogy lángol a villanyóra.

– Ne menjen el otthonról, munkatársaink azonnal indulnak! – kapja a jó hírt.

– Várom! – búcsúzik el hétköznapi hősünk.

Pár percig kutat a kamrában. Megtalálja, amit keresett. A folyosóra megy, kinyitja a mérőt rejtő szekrényt, és kéjesen begyújtja a spejzből előkerített gázlámpát.

Király Farkas