Beke Csilla Réka vadgazda mérnökkel az erdélyi medvehelyzetről beszélgettünk. – Mirtse Zsuzsa interjúja.

Mirtse Zsuzsa: Erdélyben születtél, a szakdolgozatod témájául (MATE – Gödöllő, vadgazda mérnök szak) az erdélyi medvehelyzetet választottad. Az elmúlt évtizedek folyamán a szokottnál is gyakoribbá váltak a medvekonfliktusok. Tényleg túl sok ott a medve? És tényleg olyan veszélyesek?

Beke Csilla Réka: Valóban sok a medve Erdélyben, igen; azon belül is a székelyföldi megyék (Hargita, Kovászna, Brassó) a leginkább érintettek. 2016-ban teljesen betiltották a barnamedve vadászatát, és bár azóta sokféle enyhítés érkezett a törvényhez, ám a medvék száma akkortól számítva igencsak megemelkedett. Ezzel együtt pedig a konfliktusok és a vadkárok is nőttek. A kárpáti barnamedve veszélyes csúcsragadozó, de sajnos az emberi tudatlanság és nemtörődömség sokszor veszélyesebb nála, értem ez alatt például az ész nélküli etetést és fotózást.

MZs: Hogyan lehet elkerülni ezeket a konfliktusokat? Mondjunk le az erdőjárásról? Valóban ez a megoldás?

BCsR: Semmiképpen sem kell lemondani a rekreációs tevékenységekről, csupán csak ésszel kell azokat végezni. De ez nem újkeletű dolog. Amióta az eszemet tudom, és kirándulok, azóta tisztában vagyok vele, hogy a medve veszélyes, és be kell tartani bizonyos szabályokat erdőjárás során. Csapatban kell mozogni az erdőben mindig, lehetőleg beszélgetve, hangot kiadva. Kerülni kell a medve útvonalát és táplálkozóhelyeit, és a hulladékkezelési szabályokat is be kell tartani – tulajdonképpen az „élni és élni hagyni” elven kell az erdőben is mozogni. Az utóbbi években sajnos megugrott a halálos kimenetelű medvetámadások száma is. Ennek oka sokrétű, de sajnos a medvék viselkedése is jelentős változáson esik át. Nemrég egy kiránduló pár női tagját támadta meg a medve, és sajnálatosan a hölgy életét is vesztette a támadás során. Fontos leszögezni, hogy ez nagyon ritka esetnek számít. A legtöbb ember elleni támadás a külterjes állattartás, mezőgazdasági munkák, illetve az erdőn-mezőn való terménygyűjtögetés során következik be.

MZs: Magyarországon is visszatérőben van a medve, egyre többször bukkan fel az északi hegységekben. Számítani kell arra, hogy hasonló helyzet alakulhat ki? Mit tehetünk a megelőzésért?

BCsR: Magyarország a medve szempontjából tökéletlen élőhely. A medve nem tart fenn territóriumot, hanem barangol az élelem és az utódneveléshez szükséges élőhely után. Magyarországon nincs akkora egybefüggő erdőség, mint a Kárpátokban, így a kevés hegyes-erdős területünk csupán csak néhány medvének tudna otthont adni, állandó zavarás mellett. Ezt nem szívesen választja a vad, és ráadásul osztoznia kell a szintén régi-új ragadozónkkal, a farkassal. Nem hinném, hogy a közeljövőben gyakori találkozásokra vagy esetleg konfliktusokra kellene számítani Magyarországon a medvékkel kapcsolatban. De itthon is elvárt a helyes viselkedés kiránduláskor, a saját érdekünkben is. Itt fontos megemlíteni a haszonállattartást. Míg régen az erősebb kerítés és a jó kutya volt az elsődleges védelmi vonal, addig mára a villanypásztor a legfőbb fegyver a medve ellen. A jó kutya ugyanolyan fontos maradt, de sajnos tapasztalatom szerint az utóbbi években csökkenőben van a jól szelektált, medve ellen is hatásos kutyák száma.

MZs: A medvéről kettős képünk él: a málnát szemezgető, mézet nyalogató Micimackó, és a ragadozó, aki a tehenet agyoncsapja a hátsó udvarban. Melyik áll közelebb a valósághoz? És tényleg akkor tudjuk-e jobban megszeretni a medvéket, ha plüssmackóknak képzeljük őket?

BCsR: Bár a medve mindenevő, nem szabad elfelejtenünk, hogy ízig végig ragadozó állattal állunk szemben. Harapása, izomereje lehetővé teszi számára a sikeres vadászatot nála nagyobb préda esetében is. A kárpáti barnamedve két lábra állva 1-2 méter magas, 100, de akár 300 kg-osra is megnövő, robusztus testű, erős állat. Ügyesen mászik fára, ás és kapar akár üregeket is a földbe, éles, erős karmai és lapos mancsai vannak. Jellemzően nem sok hangot ad, de indokolt esetben hatalmasat tud ordítani, ami kilométerekre is elhallatszik. Szaglása kiváló, látása gyenge. Táplálkozáskor, etetők környékén összeverődhet csapatokba, de egyéb esetekben felnőtt állatok nem láthatók együtt. A nyár végét és az őszi időszakot intenzív, felkészítő táplálkozással tölti. Valódi téli álmot nem alszik, de a hidegebb, táplálékszegény hónapokat elvonultan, lelassult életfunkciókkal és sok alvással tölti. Ekkor hozza világra kölykeit is. Úgy vélem, tisztelnünk kell a vadállatot benne, és nem elbagatellizálni a tényt, hogy veszélyes állatról van szó. A Micimackót és a plüssmacit hagyjuk meg a gyerekeknek, de amint a gyermek képes felfogni az alapvető biológiai tényeket, tisztázzuk, hogy kinek hol van a helye a természetben.

MZs: A barnamedve honos egész Eurázsiában és Észak-Amerikában. Ezeken a nagy területeken sokféle táplálékforráshoz alkalmazkodott. Az európai medveállomány az emberrel való szoros közelség miatt nagyon sokat engedett a ragadozó életmódból – viszont Erdélyben mintha visszatérne a ragadozósága. Mi lehet ennek az oka?

BCsR: A medve opportunista ragadozó. Szüksége van húsra az életben maradáshoz és az erőnléte fenntartásához, nem beszélve a kölyöknevelésről. De soha nem vetette meg a könnyű prédát, legyen az háziállat, bekerítve, felkínálva, vagy pedig egy szemeteskuka csábító tartalma. Ha azt mondjuk, sok a medve, akkor ki kell mondani azt is, hogy sok az ember. A sok ember pedig sokat fogyaszt. Régen nem volt ennyi szemét, nem volt ennyi feldolgozott élelmiszer. Amit az emberek megvettek vagy megtermeltek, azt el is fogyasztották. A medve csak alkalmazkodott a mi változásunkhoz. De ragadozó maradt, nem pedig kekszet majszoló, türelmes plüssmackó.

MZs: A legnagyobb probléma, hogy etetik a medvét (autóból szendvicset stb.), mert ez szórakoztató, mintha egy szafariparkban lennénk – igen ám, de a medve ezt megszokja, és úgy gondolja, hogy az ember táplálékforrás. Milyen tapasztalataid vannak erről?

BCsR: Az ember–medve konfliktus kiváltó oka az a tény, hogy az emberek az önös érdekeiket helyezik előtérbe, és sokszor nem gondolkodnak belátóan. A medve önszántából soha nem keresné az emberek társaságát. Nem vár tőlünk segítséget, sem élelmet. De természetesen okos állat, és hamar tanul. Így megtanulta, hogy az ember, aki megáll és közel merészkedik hozzá, az legtöbbször jutalommal jár együtt, élelem formájában. Kialakul a pozitív megerősítésen alapuló viselkedés. Csodálatos dolog ez, csak nem a medvékkel. A medvék ezt megtanulják, és az utódaiknak is átadják, így soha véget nem érő kör indul el minden egyes odahajított szendviccsel. A vadnak az erdőben a helye, nem az út szélén koldulva. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a kutyákat már több mint 10000 éve háziasítottuk, a medvéket meg most akarjuk elkezdeni, de úgy, hogy azonnal házimackók legyenek. A természet nem így működik. Tanulni és tanítani, ez az egyetlen megoldás ebben a helyzetben is. A medvék minket, mi pedig saját magunkat, és a következő nemzedékeket.