Ma minden fehér, még az álmom is. Fehér angyalok szólnak fehér szavakat – azokban laknak a karácsonyi gondolataim. Ezeket vetem ma papírra, neked szánom, hogy tudd, sosem feledkezem meg rólad, s már akkor is szerettelek, amikor még nem is voltam. Megszületett a kis Jézus, a pásztorok hoztak neki aranyat, mirhát, te meg ott vagy a fehér ürességeddel, és a kongó űrben próbálod begyűjteni az emlékeidet. Ma reggel én is találtam néhányat, azokról a karácsonyokról szólt, amikor még élt a lelkedben az a parányi pont. Tegnap azt is kerestem, de behavazta a múlt, és valaki rátaposott.

Karácsony volt – hatvan esztendő cammog utánad azóta, vagy tán százhatvan. Ki számolja. Csak a pirulákat számlálod, az apró sárgákat, zöldeket és fehéreket reggel, a rózsaszínt és azt a nagy fehéret este. Múltkor megakadt a torkodon az előző nap, bocsánatkéréssel sem ment le soha többé. Azt mondom, felejtsük el a keserű pirulát, karácsony van, üljünk le együtt, vagy álljunk fél lábon, és idézzük fel a legszebb karácsonyt. Bólintasz, bár azt javaslod, halasszuk ezt a beszélgetést holnapra – elfáradtál.

Egyedül állok a létem peremén, könyvet tartok a kezemben. Egyenként tépem ki a lapokat. Dobálom a semmibe, a betűk leperegnek egy ismeretlen világba, jövőre kicsíráznak, szárba szökkennek, majd valaki learatja mai gondolatainkat.

Karácsony volt, te hófehérben, lelkesen álltál az oltár előtt. Az ötlet jónak tűnt, volt hozzá minden, és áldás is jött, hogy honnan, ma már senki nem emlékszik. Anyád sírt, apád a csizmája orrát bámulta: jó lesz így, kisjányom, mondta, aztán megitta az összes pálinkát. Akkor voltál utoljára szép, akkor voltál utoljára boldog. Most is látni az összegyűrt arcod mögött a menyasszonyt, csak már elhullt a virág, eliramlott az élet. Hogy voltál-e kedvese Petőfinek vagy másnak, sosem mesélted el. Csak láttam, ahogy szirmok zuhannak mindennap a földre. Azokon jártunk iskolába meg mindenhová, ahová vitt az utunk. Te felseperted az összetaposott szirmokat, és csak néha sírtál, titokban.

De azon a karácsonyon, amikor még fehérben voltál, ragyogott minden, az angyalok tortát ettek a kredencen ülve és berúgtak az apád szilvapálinkájától. Azon a karácsonyon az egész család ott volt a háznál, disznót vágtak, hogy jóllakjanak a vendégek. Húsz éve vége volt a háborúnak, amiben majdnem odavesztél, mert el akartak rabolni az oroszok. Azt is túlélted, ezt a mai napot is túl fogod, csak jó erősen hunyd be a szemed és koncentrálj arra a karácsonyi dalra, amit a múltkor tanítottam neked. Fényes csillagok vannak benne, és Jézus épp megszületik. Máriáról nincs szó, lehet, hogy éppen a vért mossák le róla. Azon a karácsonyon mindenki ott volt a háznál, annál az apró vályogfalú épületnél, amit tavaly lebontott a doktor úr fia, mert megvette a telket. Akkora házat húzott fel rá, hogy a tetejét nem éri fel a legmagasabb karácsonyi angyal sem. Biztosan lift is van benne, és kristálypoharakkal koccintanak Jézus születésére. Anyád katolikus volt, apád református, én meg hiszem, hogy az a karácsony nem volt hiábavaló.

Tegnap emlékeztél. Azt mondtad, olyan lakodalmat nem látott még a falu, mint amilyen az volt. A zenészek hajnalban a tetőn húzták, a szoknyák szivárványt pörögtek, senki nem akart hazamenni. Te mindennap hazavágysz, de már nincs hova menni. A temető hideg ebben az időben, anyád üzent álmomban – mind itt vagyunk, ne félj, jányom! Hogy félsz-e, sosem fogom megtudni, nem kérdezem, te sem hozod szóba. A százéves asszony a múltkor azt mondta nekem, nem fél a haláltól, csak a fehérségtől, ami körülveszi. Téged a magány ölel, az önként választott út egészen közel – bánattal van kikövezve. Holnap letérítenélek róla, ha hagynád, hogy megfogjam a kezed.

Karácsony este van, kint havazik, évek óta nem volt ilyen csend a lelkemben. A szürke zaj hamuként szétpergett, aki alatta állt, mind halott. De te élsz, nem hagy meghalni az a makacs természeted, és a Jóisten is figyel rád. Azon a karácsonyon is figyelt, amikor majdnem elmentél anyád meg apád után. De most másról van szó, egy másik ünnepről. Arról a karácsonyról, amikor még nem voltam, de már tudtam, azért kell megszületnem, hogy ma este együtt nézhessük a becsiccsentett karácsonyi angyalok táncát egy aranyfonálon állva a Balaton felett.

Döme Barbara

Felvételünk illusztráció.