Sokféle kegyeleti ok létezik, vannak a születésnapra kapott könyvek, vannak a barátoktól és volt barátnőktől kapott könyvek, vannak a dedikált könyvek. Ezek érzelmi értéke változó, de jól megválasztott barátok és jól megválasztott volt barátnők esetén nem csak érzelmi, hanem valódi és gyakorlati, számottevő értékről is beszélhetünk. A dedikált könyvek meg olyanok, amilyenek, általában nem a legjobbak, hiszen az igazán jó könyveket valahogy mindig a halott szerzők írják (jó, na: írták), akik ritkán dedikálnak.
Születésnapra és iskolai eredmények elismeréseképpen viszont… nos, itt már bonyolódik a helyzet, itt már gyakran egészen meglepően ócska könyveket kap az ember. Különösen iskolai eredmények elismeréseképpen. (Mert születésnapra mégiscsak azoktól kap ajándékot, akik ismerik és szeretik, és így azok is jók tudnak lenni, jól tudnak sikerülni.) De az iskolában szinte törvényszerűen csak rossz könyveket osztogatnak.
Ennek pedig nem más az oka, mint az ár.
Igen, a könyv ára.
Mert ezekben az esetekben ez az egyetlen szempont, ami dominál.
Magam is dolgoztam iskolában, onnan tudom.
Valahányszor meg kívántuk jutalmazni a jobb tanulókat (akik még esetleg olvasni is hajlandók lettek volna), az igazgatónő elővett egy nem túl nagy pénzösszeget, és elküldte rendszerint a biológia szakos tanárt vásárolni. A szempont ennyi volt: legyen sok a könyv, és amennyire lehetséges, olcsó.
El is ment a kolléga, és megvette a legolcsóbb, leggyengébb kivitelezésű, legkevésbé értékes és érdekes könyveket, de mondjuk az biztos, hogy legalább sokat. Manapság már vannak könyvturkálószerű boltok, ahol aztán tényleg minden van, és úgy is néz ki, mintha valaki már hordta volna ezeket a bizonyos könyveket.
Az évzáró ünnepségen, ahogy széles mosoly kíséretében átadtuk őket a gyerekeknek, volt alkalmam megnézni a reakciókat: egy-egy pillantást vetettek a bugyuta könyvekre, könyvcímekre, és szomorúan lehajtották a fejüket. Biztosan az járt az eszükben, hogy majd egész életükben rakosgathatják és pakolgathatják ezeket a példányokat, mert nem lesz lelkierejük kidobni őket – de elolvasni sem fogják soha, tehát fölöslegesen fogyasztja a polchelyet és bár enni nem kér, nem is szép.
Látom a családban ugyanezt: a jutalomkönyvekről messzire süt az „Ússzuk meg olcsón!” egyetlen létező paradigmája és parancsolata, látom a saját múltamat, látom a saját, terhelt könyvespolcomat, ahol éppen érdekes és jó könyvek – amelyeket éppen miattuk nem fogok soha megvásárolni, mert a pénz mellett a polc is véges – elől foglalják el a helyet ezek a könyvek.
Emberek… tanerők… tanító nénik és bácsik! Születésnapra könyvet vásárlók, meg egyáltalán: könyvet írók! Vigyázzatok nagyon arra, mit írtok, mit jelentettek meg és pláne hogy mit vásároltok gyermekeiteknek, gyermekeinknek jutalomból. Mert bizony óriási felelősség ez, sokkal nagyobb, mint elsőre tűnik. Inkább kevesebb, de igényes és jó, mint sok kétségbeejtően silány: mert így az első esetben is sokkal kellemesebb lesz majd egy egész életen keresztül nézni ezeket a jó könyveket a polcon, sőt nem csak egyszer, de időről időre elolvasni őket.

Nagy Koppány Zsolt