Közös, a Koreai-félszigetet ábrázoló zászló alatt vonultak be az arénába az észak- és dél-koreai sportolók a pjongcsangi téli olimpia megnyitóján. Igazi győzelem ez – együtt vetették el a béke magjait, amiből hatalmas fa fog kinőni, mondta a koreai olimpiai bizottság elnöke. Igazán költők tollára való téma. Főleg Észak-Koreában, ahol mindent megverselnek, ha utasítást kapnak rá. Ám bármennyit is böngésztem a KCNA állami hírügynökség honlapját, egyetlen friss, sporttal kapcsolatos poémára utalást sem találtam a témában.

Pedig oly’ nagy becsben, mint a boldogtalanabbik Koreában, sehol nem tartják a költészetet. Hatalmas erőket és energiákat mozgat meg ez ügyben a Koreai Munkapárt. Hogyan is?

A KMP-nak van egy információs, pontosabban híresztelési ága, az Egyesített Front Osztály. Ezen belül működik a 101. Hivatal, amit a ’60-as években a Dél-Korea elleni pszichológiai hadviselésre hoztak létre, de amely az 1970-es évektől inkább északon az Amerika-ellenesség, Délen pedig az Észak iránti szimpátia erősítésén dolgozik. Ennek az 5. Szekciója felel az irodalomért, ezen belül pedig a 19. Divízió foglalkozik a költészettel. Legalábbis Dzsang Dzsinszöng egykori északi propagandatiszt szerint, aki a nevezett divíziónál dolgozott. Munkája abból állt, hogy maga és nyolcfős csapata álnéven írt verseket publikált Délen, amelyekben Északot és annak vezetőit dicsérték. Hogy a munkák hitelesek legyenek, déli könyveket és újságokat juttattak a csapatnak – olyan kiadványokat, amelyek birtoklásáért bármely civilt halálra ítéltek volna. Aztán 2004-ben egyik barátja elvesztett egy tőle kölcsön kapott, tiltott könyvet a phenjani metrón – a rendőrség pedig megtalálta. Dzsang menekülni kényszerült: átszökött Kínába, majd Dél-Koreában telepedett le, ott írja az északi rendszert leleplező könyveit.

Az említett intézmény, nyilván az észak-koreai írószövetséggel szorosan együttműködve, folyamatosan és megbízható szinten állítja elő a költeményeket – igaz, hogy nem valami széles tematikai választékban. Annyi bizonyos: a koreai költők ujja rajta van a világpolitika ütőerén. Szeptemberben arról tudósított az ügynökség, hogy az ország költői számos verssel üdvözölték az első koreai interkontinentális ballisztikus rakéta sikeres tesztjét: két nap alatt többtucatnyi szöveg született. „A versek a koreai nép tiszteletét tükrözik Kim Irszen elnök és Kim Dzsongin vezető iránt, akik felvetették a rakéta fegyvernem létrehozását, és letették örökös alapját az önellátó védelmi iparnak.” Természetesen Kim Dzsongun jelenlegi vezetőt is éltetik, hiszen az említett rakétákkal igazi hatalommá tette az országot. A versek között olvashatók a Sokáig éljen a legyőzhetetlen hatalom!, A Föld mindörökké gyönyörű, A Háborús győzelem terén, továbbá a Legnagyobb Tábornok és a Semmi nem mérhető Koreához címűek. A hír szerint nagy sikernek örvendtek a Korea válasza, az Amerika végnapjai, a Szeptemberi villám, valamint A hidrogénbomba dörgése című opusok is.

A felsorolás ellenére se gondolja senki, hogy Észak-Koreában nem szabad a tájról vagy a szerelemről verselni. Szabad, csak éppen nem érdemes. Kim Csul a ’60-as években igen elismert költő volt hazájában, Korea Puskinjaként emlegették. Ám elkövetett két hibát. Egyik, hogy a párt parancsa ellenére sem vált el orosz feleségétől. A másik: verseiben, mint utóbb kiderült, nem volt elegendő győzelmi üdvrivalgás. Például ebben sem:

A puskaporszagú zubbonyos katona

Karjában tartja az alvó csecsemőt

A csecsemő megébred, anyja emlőjét keresi

Majd szopni kezdi a zubbony gombját.

Ah!

E katona legyen e gyermek anyja.

Egy bányába deportálták, fiával együtt. Évekig dolgozott keményen naphosszat, gyermekét ott látta felnőni. De aztán megvilágosodott, belátta, hogy a művészetnek egyetlen célja lehet: a propaganda, az életnek pedig akkor van értelme, ha a Pártért zajlik. Írt hát egy bocsánatért esdeklő költeményt. Kim Dzsongin megbocsátott neki, luxusapartmant állított rendelkezésére a fővárosban, fiát pedig felvetette az egyetemre…

*

Hogy milyen a megfelelő győzelmi üdvrivalgás, nem sikerült kiderítenem, nemigen találni autentikus dicsverseket a világhálón. Viszont megosztom az a költeményt, amelyet Kim Irszen alkotott fia, Kim Dzsongin 50. születésnapjára:

A Dzsongin Csúcs a Paektu-hegy fölé magasodik,

Ahol a tiszta Szobaek kanyarog.

Máris eljött a Csillogó Csillag ötvenedik születésnapja?

Csodálja mindenki a tolla s a kardja erejét,

Mely hűséges és barátságos elmével párosul,

S egybehangzó éltetése-üdvözlése

A mennyet s a földet is megrázza.

Gondolom, ez lehet Észak-Koreában a költészeti etalon. Sokak által megugorható szint, szerencsére.

Király Farkas