A nyári ünnepi könyvhéthez időzítve, június derekán jött ki a nyomdából a legolvasottabb magyar költőnő, a Túregyházán és környékén méltán népszerű Varacskosné Szömörcs Eulália legújabb, sorrendben nyolcadik versgyűjteménye, amelynek címe: Vágyakozás őszidőn. A vájt fülű versrajongók számára ez kétségtelenül ünnep. Ahogy azt Varacskosné korábbi hét köteténél megszokhattuk, nála a belbecs párban jár a külcsínnel – és ezúttal sincs ez másképp, a borítóról bátran megállapíthatjuk: szép. A két keménytábla között lapuló kétszáz oldalon a művésznő elmúlt egy év alatt írt költeményeit kapjuk. Pontosabban, az elmúlt esztendő háromszázötven versnyi termésének legjavát.

Első, második, sőt harmadik pillantásra is nyilvánvaló, hogy Eulália versei szépek. E tényből egyenesen következik, hogy jók is, hiszen minden komoly versolvasó tudja: a jó vers az, ami szép. És nem kicsit szép, nem így meg úgy, hanem egészen pontosan: olyan szép. Nos, Eulália versei éppen ezt nyújtják, a valódi Szömörcs-líra legfontosabb ismérve: olyan szép.

A kötet bemutatóján, amelyet június 31-én nagyszámú nézősereg előtt tartottak a túregyházi művelődési ház kistermében, úgy kimerítően, mint behatóan elősorolták a Vágyakozás őszidőn fő érdemeit. Az est házigazdája, moderátora és vezérszónoka, Pálpusztai Balek Géza helyi irodalomtörténész – ahogy Túregyházán ismerik és szeretik: a Tanár úr – hangsúlyosan rámutatott, hogy Varacskosné legújabb versei szépek. S eme szépséget a művek nem is akárhogyan prezentálják, hanem hagyományosan. „Eulália nem hódol be a mindenféle modernnek mondott irányzatoknak – fogalmazott a tanár úr –, nem törődik a kortárs költők bonyolultságával, érthetetlen művészkedésével. A tiszta, érthető, egyszerű, világos beszédet kapjuk, ugyanis a mi Euláliánk szívében egyszerűség lakozik.” Pompás példa erre a könyv legelső verse, Az én lelkem… című, amely annyira közel áll a szerző szívéhez, hogy keretes megoldásként a könyv végére is beszerkesztette. Kiváltképpen jellemző a nyitó strófa, amely nyomatékosítás céljából egy füst alatt a mű második és harmadik szakasza is:

Ah, nem játszok én szerepet,
nem árulok sós perecet,
kerülöm Pestet, Szegedet,
lelkemben van csak Szeretet!

Tartalmas és szakszerű előadása második részében Pálpusztai Balek Géza aprólékosan méltatta Varacskosné bravúros ragrímeit és merész képzavarait. Végül Eulália közkívánatra felolvasott néhány gyöngyszemet a kötetből. A hangulatos rendezvény a családtagok részére tartott dedikálással zárult.

Az új kötet megjelenéséről és a sikeres bemutatóról természetesen a Túregyházi Néplap is beszámolt. A tudósítás kiemelte, hogy Varacskosné Szömörcs Eulália immár húsz éve a Magyar Írószövetség tagja (a 2004-es nagy kilépési hullámot követően nyert felvételt a rangos szakmai szervezetbe), és ez a tény az egész helyi irodalombarát közösséget büszkeséggel tölti el.

A néplapnak nyilatkozó Varacskosné felidézte azt a fajsúlyos, egész életét meghatározó eseményt, amikor 1984 tavaszán, délelőtt tizenegy órakor megpillantotta a Déli pályaudvar utasellátós büféjénél Nemes Nagy Ágnest. Lelkesülten odalépett mellé, és arcába tolta cirka ötven versének kéziratát, amelyek véletlenül éppen nála voltak, a kabátzsebébe készítve. Nemes Nagy Ágnes udvariasan azt mondta: „Ez nagyszerű!” Igaz, hogy Ágnes ezt a pultos lánynak címezte, mert éppen elkészült a dupla presszója két kockacukorral és kevés tejjel – Eulália mégis úgy érezte, ezek a bátorító szavak hozzá, kifejezetten az ő ifjú lelkéhez szálltak, és azóta is büszke rá, hogy őt személyesen a Kossuth-díjas legenda indította el a költői pályán.

A Vágyakozás őszidőn című könyvújdonság megvásárolható a túregyházi vegyesboltban, valamint a Szalmonella cukrászdában, tíz és tizennyolc óra között. Mindenkinek ajánljuk!

Zsille Gábor