2017 szeptemberében épp Erdélyben voltam, amikor a közösségi médiából olvastam az oktatási törvényről. Korábban is hallottam már a tervről, de az ember hajlamos azt hinni, hogy javulni fog a helyzet – ám Ukrajna vezetősége rám cáfolt. Nem csupán arról van már szó, hogy meg kell tanulni az ukrán nyelvet, mert azzal nem volna gond, arról van szó, hogy ukrán nyelven kell elsajátítani mindent az iskolákban.

A hír megfagyasztott, ahogyan minden magyar anyát, akinek a gyermeke magyar nyelven tanul. Első gondolatom az volt, hogy el kell menni, hazaszeretet ide vagy oda, ez már nem elviselhető. Nem azzal van a baj, hogy meg kell tanulni a nyelvet. Minden gyereket úgy kezdenek ukránra tanítani, mintha az anyanyelve volna. Pedig sokan ukrán szót se hallottak még. Esélytelen helyzet gyereknek, szülőnek, pedagógusnak. Ez a probléma. Olyan, mintha a halat kezdenék megtanítani fára mászni.

Amikor én jártam iskolába, a választható angol vagy német nyelv mellett oroszul kellett tanulnunk. Az alapoktól kezdtük, megtanultuk az ábécét, a színeket, elemi dolgokat. Megtanultuk, hogyan kell köszönni, vásárolni, megkérni valakit valamire stb. Most egészen más a helyzet. a negyedikes ukrán könyvben például volt olyan feladat, aminek a megoldásához egy ukrán származású szomszéd segítségét kértem – ám hiába, nem tudott segíteni, ugyanis új betűk és új szavak is kerültek a jelenleg is formálódó ukrán nyelvbe. Így nem igazán sikerült sem megtaníttatni, sem elfogadtatni a helyzetet a gyermekeinkkel. S ezek a gyermekek nem vakok, míg az egész kezdetekor kicsiny tízévesek voltak, most kamasz fiatalok. Végignézték az összes nehézséget, a családok széthullását, a nemzetünk ellen megtorlás nélkül elkövetett atrocitásokat, a sok értelmetlen halált, a külföldre költözött barátokat. Ukrajna vezetését hibáztatják, nem ok nélkül.

Bár Magyarország minden lehetséges segítséget megad a kárpátaljai magyaroknak, igyekszik valamilyen szinten nyomást gyakorolni az ukrán vezetőkre, úgy tűnik semmi nem elég. Sőt, olyan hírek is szárnyra kaptak ukrán politikusok szájából, hogy szeretnének nyelvtörvényt is bevezetni. Sokan összetévesztik a nyelvtörvénnyel az oktatási törvényt, mert akkora káosz van ezen a téren Kárpátalján, hogy csak kapkodjuk a fejünket. A nyelvtörvény lényege az lenne, hogy nem beszélhetnénk más nyelven, csak ukránul, vonatkozna ez például a bolti eladókra is. Tehát, ha én egy boltban eladó lennék és vásárolni jönne a férjem, akkor csak ukrán nyelven válthatnék szót vele. Nyelvcsendőrség felállításáról, pénzbüntetésekről is szólnak a hírek. Ilyen kilátásokkal használjuk el napjainkat, telepszik ránk a reménytelenség…

Lőrincz P. Gabriella