A gyilkos réz (százéves történetek)

Muschong Jakab belépett a téglagyári irodába. Első dolga volt, hogy bekapcsolja a ventilátort, ezt az új szerzeményt. Szokatlanul meleg volt az augusztus, az irodában pedig még melegebb volt, mint odakint – de hát nem lehet egy tó közepén himbálózó csónakból intézni a napi ügyeket, mint azt legszívesebben tenné. Ha lenne telefonkészülék, mint Budapesten meg Szegeden… Majd egyszer. A ventilátor lapátjai szorgalmasan keverték a levegőt, az ifjú Jakab pedig azon kapta magát, hogy kellemesen érzi magát az irodában.
– Gizella, kérem! – szólította be egyik titkárnőjét. A középkorú, elegáns és diszkréten csinos Gizella nyomban főnöke előtt termett.
– Gizella kedves, tudja meg nekem, hogy ki gyárt és forgalmaz ventilátorokat a közelben. Ilyent, látja? – mutatott a forgó szerkezetre. – Érdemes lenne árulni az üzleteinkben.
– Természetesen – válaszolta Gizella, és már ott sem volt.
Magácskából is elkelne három, mosolygott Jakab, majd továbbgondolta az ötletét: és ha nem gyárt senki ventilátort, hát majd gyártunk mi. A modernitás embere volt. Az új ventilátor zümmögése alatt szinte érezte a jövőt: hűvösebb, kényelmesebb irodákat, és persze jól feltöltött kasszát a gyártmány eladásából.
Átlépett a titkárnők helyiségébe, és megtoldotta korábbi kérdését:
– Azt is derítse ki nekem, Gizella, hogy szabadalmi oltalom alatt áll-e ez a szerkezet, és ha igen, ki birtokolja azt.
– Rendben – kapta a választ.
Nem is három, hanem öt Gizella kellene, töprengett. Visszament az asztalához, leült, és fellapozta a friss újságot.

Tegnap délben nagy tűzriadalom ijesztette meg Koritnica fürdő közönségét. A fürdőtelep széléről, szemben a postahivatallal, ahol a fürdőház van, hatalmas lángoszlopok látszottak. Rémülten szaladt mindenki arrafelé, s mikor odaértek, már lángokban állott a fürdő és hidegvízgyógyintézet hosszú földszintes épülete. A zsindellyel fedett, fából és téglából épült fürdőház vasárnap fél egykor gyulladt ki. A tűz okát még nem lehetett megállapítani. Beszélnek gyújtogatásról, de lehet, hogy a nagy szárazság, vagy pedig valami vigyázatlanság okozta a tüzet a fürdőház valamelyik fából készült részén. A női fürdőben keletkezett a tűz és rövid idő alatt lángban állott az egész épület. A szolgák oltani kezdték a tüzet, de az egész fürdőtelepen csak egyetlen kerti kézifecskendő volt és ezzel természetesen még csak lokalizálni sem lehetett a tüzet.

Jakab Buziásra gondol, az ottani fürdőre. Ott is rengeteg építmény készült fából, isten ments, hogy kigyulladjon valami, mert elszabadul a pokol.

Azonnal telefonáltak Rózsahegyre, ahonnan különvonaton katonaság és tűzoltóság jött ki. Együttes erővel sikerült is úgy öt óra tájban a tüzet lokalizálni. A fürdőház azonban majdnem teljesen leégett és az egész hidegvízgyógyintézetet újból kell felépíteni és berendezni. Kevéssel két óra után a fürdőháztól jó távol három villa gyulladt ki. Valószínűnek tartják, hogy a szél odavitte a pernyéket és így gyulladt ki a három magántulajdonban levő villa, az Amália-, a Pompeji- és a Tisza-villa. A tűzoltóság egy része idevonult, erősen munkához látott, de a villák nagy része elpusztult, csak az értékesebb berendezéseket lehetett megmenteni. A fürdőközönség, mely attól tartott, hogy a nagy szárazságban egész Koritnica leég, ijedten sietett csomagolni és sokan már a kora délutáni vonattal elutaztak. A fürdőház felépítése néhány hetet fog igénybe venni és ezért ma reggel is igen sokan hagyták el a fürdőt.

– Gizella kedves! Kérem, intézzen nekem egy találkozót a tűzoltóparancsnokkal! Köszönöm! – adott újabb feladatot. Aztán tovább olvasott:

A kaposvári színkörben szombaton este egy cukrászinas oktalan „tűz van” kiáltására óriás pánik keletkezett. Mikor kiderült, hogy nincs semmi baj és megszűnt a rémület, a közönség visszatért az elhagyott helyekre. Majd kezdték összeszedni a ruhákat, kalapokat, kézitáskákat és haza akartak menni.
– Az előadást folytatjuk – mondta Kövessy igazgató a függöny előtt.
– Minek? Menjünk haza – hallatszott föl.
Néhányan haza is mentek, de a közönség legnagyobb része ott maradt és mikor a színészek megjelentek a színpadon, fölzúgott a taps és a kacagás és öt perc múlva el volt felejtve a nagy rémület.
Érdekes egyik kaposvári lapnak ez a megjegyzése:
– Ha csak nyolc-tíz bátor férfi van a színházban, nincs semmi baj, nincs olyan rettenetes rémület.
De nem volt sem nyolc, sem tíz bátor férfi azon az estén a kaposvári színkörben.

Lángba borul itt minden előbb-utóbb – morfondírozott ifjú Muschong Jakab. Elmerengett, vajon hány ilyen „bátor férfi” dolgozik az ő gyárában. Vajon hányan maradnának, ha égni kezdene az egyik épület? Ekkor történt a robbanás. Az ablakhoz ugrott: amit látott, az sosem tudta volna elképzelni. Hatalmas vasszilánkok hevertek szanaszét az udvaron, s egyértelműen látni lehetett, hogy az áramfejlesztő épületének ablakát, tetejét, sőt néhány helyen a vastag falát átütve repültek az udvarra. A robbanás olyan erővel rázta meg az épületet, hogy Jakab szinte érezte, ahogy a falak beleremegnek. Jakab kirohant az irodából, leviharzott a lépcsőn. Gizella követte. A forró levegőben fém és égett olaj szaga keveredett, és ő önkéntelenül is a ventilátor lapátjaira gondolt – vajon az is életveszélyes lehet? Jajveszékelés és kiabálás hallatszott a meggyötört épületből. Egy munkáslány az épület falának támasztva ült a földön, egy másikat épp akkor cipelt ki a gépkenő munkás. Jakab bemenni készült, de a gépkenő rászólt:
– Már elnézést kérek, fiatalúr, de én nem mennék oda be.
Jakab végigmérte: ötven körüli, izmos, egyenes tekintetű embert látott. Aki épp kimenekített két sérült munkáslányt, miközben maga is láthatóan súlyosan sérült. Szavai egyszerre voltak higgadtak és végzetesek. Jakabnak az az érzése támadt, mintha a férfi előre tudta volna, hogy ez a munka tragédiával végződik.
– Hol van Reichhardt főgépész?
– József odabent van.
– Akkor bemegyek. Gizella, hívjon azonnal orvost!
– Elnézését kérem ismét, de Józsefnek sajnos halottkém kell – szólalt meg újra a gépkenő, majd leroskadt a fal mellé és elvesztette eszméletét.
Szombat van. Szombat van, és mindenki elérhetetlen. Egész héten szerelték a két új dinamót, hogy szombaton próbából beindíthassák. És most Józsi halott, ennek a háromnak pedig ki tudja, mi baja.
– Gizella, kértem, hogy hívasson orvost! Azonnal! És sürgönyözzön apámnak, hogy felrobbant az új dinamó, Reichhardt meghalt!
Egy bő óra múltán Jakab mégis belépett az épületbe. Orvos, rendőr, halottkém mind lóhalálában sietett a Muschong Gőztégla- és Tetőcserépgyárba. Az öreg Jacob keze messzire elér, Budapesten, Bécsben is megmozgathat szálakat, tudják ezt a hétköznapi hivatalnokok Bánság-, sőt országszerte. A hír hallatán besietett az öreg régi barátja, Gróh Károly, a mérnök-szakértő is. Ő hívta be ifjú Jakabot az áramfejlesztőbe, miután megszemlézte a helyszínt.
– Fiam, nézd meg ezt a gépet. Most meg nézd meg a másikat, amelyik egyben van. Számomra világos a történet: amint beindították a dinamót, az egyik szíjtárcsa szétrobbant, aminek folytán a transzmisszió szíjtárcsája is eltörött. Annak a szanaszét repülő darabjai sebesítették meg a szerencsétlen embereid, azok ölték meg Reichhardtot is. Képzelheted, milyen erővel bírtak, ha még a vastag falat is képesek voltak áttörni.
Gróh megpihent a beszédben, nem bírt egyhuzamban sokat beszélni. Jakab már ment is volna kifelé, de az idős mérnök rászólt:
– Maradjunk még egy kicsit. Mutatok valamit.
A dinamó felszakadt testéhez ment, és egy alkatrészre mutatott:
– Látod ezt? Ez egy biztosíték. Ezüstből kellene legyen, ami ugye drága. A szemét Schlesinger gyárában a nagy spórolásban ezt szerelték bele. Ónnal bevont vörösréz. Nem bírta az áramot. A másikban cseréljétek ki a beüzemelése előtt.
Jakab bólogatott:
– Ezt majd mondja el apámnak, mindenképp.
– El bizony, fiam, elmondom, arra mérget vehetsz.

Fedák Sári Amerikában. Páris után íme, Amerikába vágyódik Fedák Sári, akinek aradi jelentések szerint egy amerikai impresszárió nagyszerű ajánlatot tett. A művésznőt, aki három estén át az aradi nemzeti színházban vendégszerepelt, felkereste ott egy amerikai gentleman és szerződtetési ajánlatot tett neki több havi amerikai körútra. Esténként 1500 korona fellépti díjat ajánlott fel Fedák Sárinak, összes költségei fedezésén kívül. A művésznő nem mondott sem igent, sem nemet, előbb meg kell tudnia, vajon kap-e szabadságot a Király-színháztól és mennyit. Ha aztán rendbe tud jönni Beöthy Lászlóval, hát lehet, hogy decemberben kimegy Amerikába és a yankeeknek fog énekelni. A művésznő egyébként Aradról tótszerdahelyi birtokára utazott, ahol augusztus hó közepéig marad.

A fellépési díj olvastán Jakab keserűen elmosolyodott. Ennyi pénzből hány ventilátort lehetne beüzemelni? És hány ezüst biztosítékot venni?

Király Farkas