Nem vagyok szakértő, csak rajongó. Ezt fontos elmondani, mielőtt A bolygó neve: halál (eredeti címén, James Cameron rendezésében: Aliens) című film digitálisan felújított képpel és hanggal, az eredeti megjelenés 33. évfordulójának apropóján a Pólus moziban való bemutatása kapcsán élménybeszámolnék.

Az eredeti Alien-mitológiát Ridley Scott teremtette meg A nyolcadik utas: a halál (Alien) című filmmel, és az utóbbi években a Prometheus, valamint a Covenant című pre-sequelekkel ő maga is látszik kiteljesíteni egyféle emberiségkölteménnyé az egészet. (Az emberiséget vegyük itt az univerzumot benépesítő lények szinonimájának, de akár minden teremtési és pusztítási aktus szinonimájának is.) James Cameron tehát egy már részben bejáratott történetet vitt tovább, éppen azokban az években, amikor a Terminátor-filmekkel világhírnevet szerzett magának. A nagy mitológia/emberiségköltemény szempontjából ugyan csak egy kis epizódot ragad meg és ki (hiszen nem tudunk meg semmit ennek az egész pokoli történetnek az okairól, de még a hosszú távú következményeiről is csak módjával értesülünk), azt mégis olyan professzionális tökéllyel viszi véghez, és olyan feszültséget teremt, amely megérdemli a szót, még így, 33 év múltán is.

Igaz, hogy nekem – rajongó lévén – mindent el lehet adni, amin van egy savcsöppnyi Alien-logó (épp most olvastam el a Hidegkohó, az univerzumból – már persze csak az Alien-univerzumból – kimutató, mégis igen érdekes és sok mindent megmagyarázó, okadatoló könyvet; bárcsak lenne minél hamarabb film belőle!), de azért elég finnyás is vagyok, mert hiszen mindent már legalább tízszer láttam.

Éppen ezért volt felemelő a Pólus mozi akciója, melynek keretében szigorúan (hál’ Istennek!) felirattal, sokszázadmagammal megnézhettem ezt a remek filmet, tisztelgésképpen. Egyszeri alkalomról beszélünk, mégis fontos írni róla, mert a mozi igazgatójának elmondása alapján a kezdeményezés, miszerint a felújított Alien-filmeket egyszeri alkalommal műsorra tűzik és a nagyközönség számára megtekinthetővé teszik, folytatódik, és valamikor szeptemberben bemutatják a David Fincher-jegyezte harmadik részt is (érdemes figyelni a honlapot!).

A vetítésen rengetegen voltunk, az igazi keménymagot képviselő rajongók Alien-pólóban érkeztek, és bár nyerni is lehetett, számomra megdöbbentően sok ember vásárolt jegyet az élményre. Az élmény pedig kiváló volt. A mozi igazgatójának köszöntése után két szakember beszélgetett a vászon előtt a filmről, érdekes adatokat és történeteket osztva meg a hallgatósággal, majd elkezdődött a vetítés, olyan képi és hangerőminőségben, amilyenen igazán élvezni lehet a filmet. (Ilyen felbontásban és vászonméretben nem lehet nem észrevenni, hogy például a film elején cigarettázó Ripley kézfeje éppen úgy domborodik és olyan színű, mint a félelmetes arctámadó háta – satöbbi.)

Bár a moziteremben mindenki látta a filmet (sokan többször is), a lélegzet visszafojtása, a csönd, a tisztelet és a kuncogás olyan volt, amilyent egy rendező csak álmodhat magának. Ha nem lett volna tumultus a film végén (amikor a többszáz ember távozásához csak a kétszárnyú ajtó egyik szárnyát nyitották ki – rengeteg poénra adva lehetőséget a filmszüzsé alapján), azt mondanám, hogy maradéktalan és szép élmény volt: várjuk a folytatást!

Nagy Koppány Zsolt