Vannak macskák, akik nyávognak, vannak, akik inkább hallgatagok, és van Prüntyőke. Ő éveken keresztül nem nyávogott. Amikor valamit szeretett volna, csak felugrott az ágyra, vagy bejött az ajtón, és ennyit mondott: prünty. Így rajta maradt a Prüntyőke név. Az állatorvos jót mosolygott, amikor meghallotta.

Prüntyőke szó szerint kikövetelte magának, hogy a mi cicánk legyen. De kezdem messzebbről. Sosem volt fekete-fehér cicám, bár mindig szerettem volna. A férjemnek korábban volt ilyen színű macskája, akinél megállapítottuk, hogy fajta szerint „káccki”. Azóta nálunk amolyan belsős poén lett, hogy a fekete-fehér bundás macskák káccki fajtájúak. Rózsikával együtt született végre egy fekete-fehér cica, de ő csak nagyon rövid ideig élt velünk. Gomeznek hívták, fekete bajszocskája volt kislány létére. Miután eltűnt Gomez, Rózsika egyedül maradt a mamájával, első Salakkal. Tudtam, hogy szeretnék még cicát, és nem messze az egyik utcában ezt a vágyamat egy kiscica is tudhatta.

A fiammal a bolt felé sétáltunk, amikor elénk állt egy kis bandita, természetesen fekete-fehér mintázattal. Apró cipőcskéi mind a négy bársonytappancson egyformán fehérek voltak. Engedte, hogy megsimogassuk, a bokánkhoz dörgölődzött. A gazdája látta az esetet, és kiszólt az ablakból, hogy vigyük el bátran, mert épp gazdit keres neki. Mondtam, hogy ha visszaúton is kint lesz, és jönni akar, visszük. És bizony, kint volt, várt ránk, mintha értette volna, mi történik. Amikor a közelébe értünk, úgy jött oda hozzánk, akárha régi ismerősök lennénk, jelezve, hogy részéről rendben is vagyunk, menjünk. Elindultunk, és jött utánunk. Nagyot nevettünk, elköszöntünk az előző gazditól, s már indultunk is haza a cicával, akinek akkor még neve sem volt. Salak és Rózsika bizalmatlanul szaglászták a csenevész kismacskát, de Salak anyai szíve hamar megenyhült. Néhány nap után Rózsika sem tudott ellenállni, befogadta ő is Prüntyőkét. Nem is sejtettük akkor még, milyen hatalmas cicahölgy válik majd belőle, ahogyan azt sem, hogy mennyire jó természete van, jó vadász és nagyszerű anyuka. Így újra három cicával folytattuk az életünket.

Mire elindultam volna vele az ivartalanításra, már úton voltak a kiscicák. Előre gondoskodtam gazdijelöltekről, aztán napról napra figyeltük, miként növekszik a cicapocak, és mozgolódnak az apró jövevények. Jöttek is, de sajnos én nem voltam jelen. Épp Felvidéken turnéztam, amikor a férjem uborkabefőzés közepette levezényelte a szülést. Két apró fekete-fehér és két teknőctarka cica várt itthon. Igazi meglepetés volt. Prüntyőke nagyon gondos anyukának bizonyult, leste minden mozdulatukat, tisztogatta, tanítgatta őket, akkor is, amikor már nagyon elege lett a csintalan kiscicákból. Abban, hogy a két fekete-fehér cica gazdis, biztosak voltunk, abban is, hogy második Salak, az egyik apró teknőctarka marad, de a másik teknőc már kérdéses volt. Akartuk is adni, meg nem is. Azon gondolkodtunk, hogy négy cica talán sok lesz egyszerre, de ahogy telt az idő, rájöttünk, hogy nem vészes. Prüntyőke anyai feladatait megosztotta Rózsikával, s a két kis teknőc a napi virgoncságokkal megszépítette a hétköznapjainkat.

Prüntyőke már egyre ritkábban prüntyög, megtanult nyávogni. Igaz, olyan halk és vékony cicahangon, hogy alig lehet hallani. Hatalmas lett, aki meglátja, azt hiszi, kandúr. Nagy vadász, nemcsak a mi portánkat tartja rendben, de a szomszéd udvarokon is rendezi a rágcsálókat. Igazi kis főnök lett belőle, ha vacsoraidő van, ő az első a tányérok előtt, ha a ház másik végében megzörren egy zacskó, azonnal ott van. Néha benne van egy jó játékban, de egyre többet pihen, főleg télen a kandalló előtt, ősszel meg tavasszal a hintában. Vagy az ágy végében lévő cicavánkoson. Valami miatt nagyon szeret a férjem lábánál aludni, úgy, hogy egy picit hozzá is érjen, igazi lábmelegítő, még nyáron is. Most már teljesen biztonságos vele a pihenés, de kicsi cica korában azonnal levadászta a takaró alatt megmozduló lábat. Most, hogy megint három cicánk van, ő lett a rangidős, és remélem, még sok évig segít majd feldíszíteni a karácsonyfát.

Lőrincz P. Gabriella