Kóródy Olivér akvarisztikai és terrarisztikai szakember a Tisza-tavi Ökocentrum szakmai vezetőjeként Európa legnagyobb édesvízi akváriumrendszerének tervezője volt. Munkájában a vizes élőhelyek megismerése, bemutatása és védelme kapcsolódik össze. – Mirtse Zsuzsa interjúja.

Mirtse Zsuzsa: Gyermekkorod óta a vizek és vízpartok élővilága foglalkoztat. Mikor vált ez az érdeklődés hivatássá?

Kóródy Olivér: Lételemem a víz. Díszhaltenyésztő édesapám vaskeretes üvegmedencéi közt nőttem fel: láthattam, miként kel ki ikrájából ezernyi apró halivadék, hogyan vadászik első planktontáplálékára. Az általa készített kerti tó mellett hálóval és nagyítóval a kezemben, durrelli lelkesedéssel figyeltem a víz alatti élet apró rezdüléseit. A horgásztanyánkon töltött nyarak vízparti kalandjai és a Tihanyi-félsziget mentén megbúvó Sajkodi-öböl gazdag élővilága, kabócáktól hangos horgászélményei tovább mélyítették bennem a vízi élővilág szeretetét. Hatéves korom táján állítottam össze első bakancslistámat: szerettem volna saját állatkereskedést, és az Állatkertben dolgozni. Mindkettő sikerült. Első munkahelyem a Fővárosi Állat- és Növénykert lett, ahol dr. Ország Mihály alapozta meg az állattartással kapcsolatos gyakorlati tudásomat. A kor egyik legnagyobb tudású szakembere volt a halak, hüllők, kétéltűek, madarak és kisemlősök állatkerti tartásában. „Megadni mindent az adott faj számára, természetes környezetéhez hasonlóan…” – hallom ma is a szavait.

MZs: Hogyan nőtt ki a Galápagos díszállat-kereskedésből az akváriumokat, terráriumokat és teljes zoológiai bemutatókat tervező műhely?

KO: A Galápagos története negyven évre tekint vissza. Első üzletünket állatkerti kollégámmal, Károlyi Györggyel közösen nyitottuk meg Magyarország első, kifejezetten kétéltűekre és hüllőkre szakosodott üzleteként, akvarisztikai kínálattal. A rendszerváltás előtt az NDK, Csehszlovákia és a Szovjetunió tenyésztőivel kiépített kapcsolatainknak köszönhetően hamarosan közel nyolcvan fajt mutattunk be természetszerű biotóp-terráriumokban. „Természeteshez hasonló élőhely” – ez volt a jelmondatunk. Később egyedi akváriumok, terráriumok és élősarkok kivitelezésébe kezdtünk, amely önálló üzletággá fejlődött. Károlyi György tíz év után más utat választott, én pedig feleségemmel újabb üzleteket nyitottam Budapesten, a felelős állattartást népszerűsítve. Ebben az időszakban kerültem be az első, díszállattartást szabályozó jogszabály szakértői csapatába; több javaslatom is jogszabállyá vált.

MZs: Milyen szakmai és szemléleti kihívást jelentett a Tisza-tavi Ökocentrum akváriumrendszerének megtervezése?

KO: A Fővárosi Állatkert hazai halfajokat bemutató kiállítása az 1990-es évek végén bezárt, a felújított akváriumrendszer pedig 2004-ben már tengeri egységként nyílt újra. Bár ugyanebben az évben cégünk kivitelezésében elkészült a Vízparti Élet Háza, továbbra is hiányzott egy átfogó hazai édesvízi bemutató. Ekkor érkezett a Hortobágyi Nemzeti Park felkérése egy, a Tisza élővilágát bemutató poroszlói akvárium megtervezésére. Már a tervezés kezdetén világossá vált, hogy egyetlen akvárium nem elegendő, ezért olyan rendszert javasoltam, amely a teljesebb magyar halfaunát, végül pedig a Kárpát-medence vízi világát mutatja be, mai és egykor honos fajokkal. Az elképzelés később teljes állatkerti bemutatóvá bővült: helyet kaptak benne a hazai vizes élőhelyek madarai, kétéltűi, hüllői, vadon élő emlősei és őshonos háziállatai is. A bemutató „főhőse” a viza lett. Közel hat év tervezés és másfél év kivitelezés után 2012 tavaszán megnyílt a Tisza-tavi Ökocentrum, Európa legnagyobb édesvízi akváriumrendszere. Cégünk a tervezés mellett a vízgépészetért, a diorámákért, a többtonnás üvegfalakért és a 4,5 tonnás, hatméteres akrilalagút beemeléséért is felelt. Feladatunk volt az állatállomány beszerzése, befogása, szállítása és akváriumi körülményekhez szoktatása is; különleges kihívást jelentett például a félmázsás növendék vizák háromnapos szállítása egy bulgáriai tenyészetből. Így jutott el a Galapagos Zoo Service Kft. a tízliteres akváriumoktól az egymillió literes állatkerti medencerendszerekig, és vált teljes körű állatkerttervező, -építő és -üzemeltető vállalkozássá.

MZs: Hogyan lehet egy mesterségesen kialakított térben hitelesen bemutatni egy élőhelyet, és közben megéreztetni azt is, mit veszíthetünk el?

KO: Egy természetszerű állatkerti bemutató kedvező életfeltételeket és környezetgazdagítást biztosít az állatoknak, miközben élményt és ismereteket nyújt a látogatóknak egy-egy biotópról. Hiszem, hogy a természet megismerése erősíti az iránta érzett tiszteletet és megóvásának igényét. Állatkerti, múzeumi, természettudományi, zoológiai és néprajzi tárlataim is ezt közvetítik: érzékeinkre hatva mutatják meg, mit veszíthetünk el.

MZs: Milyen tapasztalatokat szereztél Indonézia halfarmjain és koralltenyészeteiben?

KO: Egy indonéziai szakmai út során a díszhaltenyésztés teljes folyamatát megismerhettem a rizsföldektől a modern elosztótelepekig. Ez életre szóló tapasztalatot, máig élő kapcsolatrendszert és olyan gyakorlati tudást adott, amely későbbi munkámat is meghatározta. A Bali-tenger sekély öbleiben a korallkertészek munkáját is láttam, ahol futballpályányi területeken sorakoznak a kőkorall-növendékek. A cél az volt, hogy a vadon gyűjtött kőkorallok helyett egyre inkább tenyésztett, számozott korallpalánták kerüljenek forgalomba. A korallszirteket azonban továbbra is veszélyezteti a környezetszennyezés és a tengerek felmelegedése. A trópusi korallok csak csekély hőmérséklet-változást viselnek el. Két utazásom között tíz év telt el: ezalatt elhaló, kifehéredő korallmezőket és jelentősen megváltozott partvonalat láttam. A tenger az egykori kikötő mintegy tízméteres sávját is elfoglalta, a part menti sportpálya pedig már szinte Atlantiszt idézte.

MZs: Mennyiben alakítják az utazásaidon megismert természetes élőhelyek az itthon megtervezett akváriumokat és bemutatótereket?

KO: Eddig közel száz állatkertben jártam, megismerve a hazai és nemzetközi állatkert-építészeti trendeket és műszaki megoldásokat. Munkáimban mégsem kész projekteket másolok: számomra a természet organikus formáinak hiteles megjelenítése az irányadó – sziklafalak, vízesések, kidőlt fatörzsek realisztikus másolatai. Ennek alapja a természetben végzett megfigyelés és a speciális perspektívából készült fotók használata. Egy mangrovemocsár, egy évszázados ceibafa támasztógyökerei vagy az afrikai szavanna hangulata mind hozzájárulnak ahhoz, hogy egy dioráma hiteles természetes atmoszférát teremtsen.

MZs: Mit tud hozzátenni a természetfilm a kiállítások és az élő állatbemutatók ismeretterjesztő munkájához? Te magad hogyan használod ezt az eszközt?

KO: A természetfilm olyan látogatókat is megszólíthat, akik a hagyományos fajtáblákat nem olvassák el. Két filmben vettem részt ötletgazdaként, szakértőként és forgatókönyvíróként. Az ezeréves vadvízország első, A viza – egy óriáshal útja harmadik díjat nyert a gödöllői Nemzetközi Természetfilm Fesztiválon. Az alkotások később televízióban is láthatók voltak, részleteik pedig a nagyléptékű diorámákba is beépültek.