Pál László 1988-ban született Miskolcon. Egyetemi tanulmányait a Sárospataki Református Teológiai Akadémián végezte, ezalatt kórházmisszióban, cigánymisszióban, valamint hajléktalanok és idősek között szolgált. 2019-ben került a Tisza-tó mellé, Poroszló településére, ahol rövid idő alatt a helyi közösség meghatározó alakjává vált. Lelkipásztori szolgálata mellett az utóbbi időben természeti fotóival és drónfelvételeivel is egyre több embert ér el a közösségi médiában. – Kovács Dániel Gábor interjúja.

Kovács Dániel Gábor: Hogyan vezetett az utad Poroszlóra, a Tisza-tó mellé?

Pál László: Sátoraljaújhelyen voltam református missziós lelkipásztor. Elsősorban a kórházi szolgálatban teljesedtem ki, de idővel a helyi cigány közösség lelkipásztorává is váltam. Grafikusi képességeimet itt széles kultúrkörben tudtam kamatoztatni. Az alkotásaim több kiállítást megéltek Kitaszítottak címmel. Beszédes a címválasztás: a társadalom peremére szorultak arcképeinek bemutatása volt ez, figyelemfelkeltő felhívás. A képeim elárvereztem, és ebből alapítottam meg a helyi kórház önkéntes szolgálatát. Időközben rákbeteg lettem, majd operációm után gyorsan épültem, de éreztem, itt a szolgálati hely váltásának ideje. Több irány kínálkozott, végül a poroszlói református gyülekezet pályázatán hat fő közül én nyertem el a lelkészi helyet.

KDG: Nemrég felújításon esett át a poroszlói templom, amely a megszokottól eltérően zöld színű tetőt és süveget kapott. Honnan jött ez az ötlet?

PL: A barokk stílusú süveg 34 méter magas volt, amit a Tiszáról is jól lehetett látni. De ami régen alkalmasnak bizonyult, az a környezeti változásoknak megfelelően gonddá vált. A Kiskörei víztározó megépítése után az uralkodó észak-keleti szelet nem megtörte a süveg széles felülete, hanem vitorlaként kapaszkodott bele. Az elmúlt 50 év olyan károkat okozott, hogy imádságra és szakértői véleményekre alapozva egy teljesen új, 45 fokban elforgatott torony megépítését kezdeményeztük. Hogy miért a moha zöld színére esett a választás? Szerettük volna, hogy ne vörös legyen, mint bármelyik másik háztető, és ne is antracitszürke, amely az Ökocentrum süvegét díszíti, sem pedig kékesen szürke, amilyen ennek előtte volt. Illeszkedjék a tájba úgy, hogy meghatározó legyen továbbra is a látványa, mégsem olvad bele. Másodsorban lelki szempontok miatt: ahogy az ember a tavon megtalálja a békéjét és felfrissülését, úgy Isten háza még inkább jelképezze ezt a harmóniát.

KDG: Hogyan találkoztál a drónozással, és mi fogott meg benne igazán?

PL: Mindig érdekelt a képalkotás. A drón olyan perspektívát kínál, amire valahol mindannyian vágyunk, de félünk is tőle. Filmesztétikai és technikai szempontból teljesen más világ nyílik meg az ember szeme előtt. Amikor tudatosan és céllal használunk egy képalkotó eszközt, a vágy mindig a láthatatlan bemutatásában rejlik. Pontosabban abban, amit más nem lát. Így a drón felkínál egy úgynevezett isteni látószöget. Fentről minden érdekesebb, főleg mert a saját perspektívánk már megszokott. Először akkor találkoztam testközelből drónnal, amikor a templomunk vihartól tépett tetejét felvételezte egy riporter. Majd amikor a süveg felhelyezésekor körberepülték. Én viszont csak kézi kamerával, 60 méter magasról, a daruból készítettem pár képet. Akkor határoztam el, hogy a templomtető teljes felújítását az építőanyagok érkezésétől a munkafolyamatokon át rögzíteni fogom. Végül ez meg is történt, és az ebből készült filmem nagy sikerű lett.

KDG: Nemrég indítottad el a Paul’s Vision oldalt. Mi motivált az oldal létrehozásában?

PL: A templomtető építése körüli felvétel nem az egyetlen volt, amit készítettem. Később nemcsak kint, hanem bent is repültem, más látószögekből bemutatva a templomokat. Egy igazán kis drónt vettem, amely zsebre is tehető, így magamnál tudhattam, ha olyan pillanatot szerettem volna megörökíteni, ami rám talált a természetben vagy épp templomlátogatásaim során. Elkezdtem saját zenét írni, és hangulatában is a filmekhez igazítani. A legnagyobb sikerem mégis a befagyott Tisza-tavon való sétám volt, amelyben elkísért a drónom. Dinamikus vágásokkal és zenével átütő siker lett. Az „önfilmezés” technikai nehézségeit nem részletezném, de már a képárveréseim és kiállításaim kapcsán is megjegyezték: a Tiszteletes olyan, mint Charlie Chaplin, azaz írta, rendezte, eljátszotta. Ezért lettek olyan népszerűek a filmjeim, amiket előbb saját nevem alatt tettem közzé, majd technikai fejlesztések után, lényegesen szebb, a marketing és filmezés világában is helytálló eszközökkel elindítottam a Paul’s Vision, azaz Pál Látomása nevű oldalamat. Küldetésemnek tartom, hogy a szépet azonnal, az igazat szimbolikával, a szentet áhítattal adjam át. Ez egy vizuális evangelizáció. A teremtettség és az épített szakralitás jelenik meg a képeimben és a filmjeimben.

KDG: Milyen felkéréseket kapsz a fotózás vagy videózás kapcsán?

PL: Elsősorban a saját egyházam ismerte fel az ebben rejlő lehetőségeket. A templomok mint szakrális épületek bemutatása sokszor kimerült abban, hogy a harangok hangját, az úrasztalát, az orgonát és a szószéket felvételezzék. Az, ahogyan a drón perspektívájából belehelyezzük a templomot a tájba vagy épp városrészbe, már egy új távlatot nyit. A templomok díszítőelemei a magasban a restauráláskor állványokról figyelhetők meg. A drónnal közel hozom, ami a szemnek láthatatlan volt addig. A templom tornya azért tör a magasba, hogy az Isten és ember közötti kapcsolat vertikális súlyát fejezze ki. Talán szentségtörésnek tűnik pont felülről a tornyot felvételezni, de pont azt akarom megmutatni, hogy amíg lentről az eget ostromoljuk, addig az égből látszik a törekvésünk törékenysége. Isten mégsem elvet, hanem közel jön az emberhez. Felkért tehát az egyházmegyém, hogy templomainkat bemutató filmeket állítsak össze. Ennek nagyon erős és átható marketingértéke van; sokszor a helyi közösségek, településen lakók vagy épp elszármazottak számára igazi kincsé válik egy másik szemszögből a hitük háza.

KDG: Milyen terveid vannak a jövőre nézve ezen a területen?

PL: A tervem továbbra is, hogy a szépet azonnal, az igazat szimbolikával, a szentet áhítattal mutassam be. Jelenleg elkötelezett hobbista vagyok, de nem kizárt, hogy vállalkozásként egy egészen új stílusban jelenjek meg a vizuális költészetben.

KDG: Vendégházat is üzemeltettek Poroszlón. Hogyan látod jelenleg a helyi turizmus helyzetét a Tisza-tó környékén?

PL: A gyülekezetünk üzemelteti a Mandulavessző Vendégházat. Tavaly indultunk, de már látjuk a trendeket. Mi elsősorban azt szerettük volna, ha egyházi személyek pihenésének helyéül szolgálhatunk, de annyira telített a piac, hogy a fenntartás miatt megnyitottuk a szolgáltatásainkat bárki számára. Poroszló idén az „egynapos” látogatókat vonzza. Budapestről sincs messze a településünk, így körbetekerni vagy -kajakozni a tavat sem lehetetlen egyetlen nap alatt. A vendégek nagyon tudatosan szervezik meg az ittlétüket, amelynek fő attrakciója az Ökocentrum, a sétahajózás és a kerékpározási lehetőség. Instant pihenőhellyé válik Poroszló. Bevonódást, szemlélődést keresők egyre kevesebben érkeznek. Filmjeimmel ezt is szeretném erősíteni: nemcsak a kora hajnali órákat, a naplementéket vagy az egynapos ittlétet igyekszem átadni, hanem a napfelkeltére ébredés élményét is.

KDG: Hogyan látod a magyarországi környezetvédelem jelenlegi helyzetét?

PL: Részt vettem a tavaszi nagytakarításban a Tisza-tó partján, és közben filmeztem. Sajnos csupán szabályokkal és azok betartatásával az emberi attitűd nem fog megváltozni arrafelé annak érdekében, hogy igényesebbek legyünk a környezetünkre, és hogy felismerjük, a szemét helye nem a vízben van. Nagyon jó volt látni ugyanakkor, hogy különböző generációk képviseltetik magukat az ilyen megmozdulásokon, és hogy a legkisebbek is „játszva”, élménnyel tanulják a helyes környezetvédelmet. Elsősorban a hulladék helyét az ökoszisztémában és az élővilág megbecsülését és tiszteletét. Belső, megújult és már ebben nevelkedő emberek nélkül sajnos elképzelhetetlen bármilyen nagyobb változás. De mindig van egy kisebbség, akik tenni akarnak. Cseppek a tengerben, a tenger azonban ilyen cseppekből áll. Az egyéni és közösségi felelősség súlya hatalmas. Őrizzük, amit kaptunk, hogy gyönyörködhessünk benne mi és gyermekeink is. Ha hálátlanok vagyunk, az élet utat fog törni nélkülünk is.

A fotókat Pál László készítette.