A Telex YouTube-csatornáján megjelent egy olyan videó, ami a hülyeség tudományos alapjait taglalja. Ennek apropóján elgondolkodtam, hogy hiába jelennek meg időről időre „a hülyeség 5 törvénye” című cikkek, még mindig alultárgyaljuk ezt a kérdéskört, az eredménye pedig az, hogy a hülyéket intelligenseknek, az intelligenseket pedig hülyéknek tartjuk.

A legtöbb témával foglalkozó tartalom Carlo M. Cipolla olasz gazdaságtörténész rövid szövegére támaszkodik, melyben négy kategóriát fektet le: a „Buta”, a „Gazember”, az „Ügyefogyott” és az „Okos” embereket (Galamb György fordítása nyomán). Ehhez hozzátenném, hogy némileg degradáló a fordítás „Ügyefogyott” megnevezése, nem hiszem, hogy a gyermekeikért élő szülőket, vagy a magánéletüket a túlórák oltárán feláldozó orvosokat és tűzoltókat „ügyefogyottaknak” lehetne hívni, Jézus Krisztust pedig pláne nem, aki meghalt azért, hogy nekünk jó legyen. A Telex-videó „Gyámoltalan” megnevezése már elhagyja a negatív élt, bár ezt a szót sem érzem igaznak a fent felsorolt példákra. Talán inkább „Altruistáknak” keresztelném át ezt a csoportot.

Szóval: az „Okosak” azok, akik saját maguknak és másoknak is képesek előnyt okozni (maguk: +, mások: +) , a „Gazemberek” azok, akik saját maguknak mások kárára képesek előnyt okozni (maguk: +, mások: –), az „Altruisták” azok, akik másoknak okoznak előnyt saját maguk kárára (maguk: –, mások: +), a „Buták” pedig… nos… azok saját maguknak és másoknak is kárt okoznak (maguk: –, mások: –).

Most tekintsünk el attól, hogy a Telex-videó „tudományos alapként” hivatkozik Cippola szatirikus esszéjére, és mi is vizsgáljuk meg kicsit komolyabban ezt az elsőre viccesnek hangzó, ám valójában nagyon is komoly témát.

Elég szimpatikus és humanista hozzáállás tükröződik a szövegen pl. ott, ahol azt mondja, hogy a Gazember azért Gazember, mert nem elég Okos ahhoz, hogy olyan módot találjon, ahol a másik ember is gyarapszik, ezért kénytelen magát úgy gyarapítani, hogy másnak mínuszt okoz. Tehát a rossz, gonosz és önző cselekedet alapvetően logika, problémamegoldó képesség és intelligencia függvénye (az, hogy azt „előhozzuk” az emberből), vagyis az emberben alapvetően benne van a jó cselekedet képessége, csupán rá kell segíteni okosságának mint eszköznek a fejlesztésével.

Ahogy az is szimpátiámra ad okot, hogy hiába a „logika” és „intelligencia” máza, azért Cipolla mégsem IQ-szintekről meg anyagi sikerességről értekezik, hanem szigorúan erkölcsi keretbe vonja gondolatmenetét. Vagyis nem az az Okos ember, aki elég sok könyvet bújt életében, vagy kellően komplex matematikai és logikai feladványok megoldásában jeleskedik, hanem végső soron az, aki mindezen képességét alapvetően erkölcsi iránytűjének veti alá, vagyis az okosság nem öncél, hanem annak jelölője, hogy képesek vagyunk és tudunk is jót cselekedni mind magunkkal, mind embertársainkkal. Így törvényszerűen butának minősül az orvos végzettségű Joseph Mengele, ahogy az összes olyan diktátor, akiket véres lázadások árán távolítottak el posztjukról, és azok a diktátorok vagy néprontó politikusok is maximum Gazemberségig vihetik, akikkel nem történt meg mindez (aztán persze reménykedhetünk abban, hogy előbb-utóbb Butának minősülnek, és lesz lehetőség az elszámoltathatóságukra).

És itt persze fel is merül a kérdés, ami, ránézve Cipolla alapvetően humoros, szabados és semennyire sem tudományos értekezésére, akár még fölösleges szőrszálhasogatásnak is tűnhet, ám ha valaki infotainmenthez használva „tudományos alapként” hivatkozik rá, relevanciát nyer: nevezetesen az, hogy mi az a határ, amikortól egy cselekedet kategorikusan ebbe vagy abba a kategóriába sorolható? Ha én kirabolok egy bankot, aztán pedig elfognak, akkor minden valószínűség szerint Buta cselekedetet cselekedtem, hiszen megkárosítottam az embereket, és magamnak is kárt okoztam. Na de ha olyan jól eldugtam, hogy soha senki nem találja meg a szajrét, és negyven évvel később, szabadulásomkor habzsidőzsiben tölthetem nyugdíjas éveimet? Esetleg ha a családom miatt vagyok kénytelen bűnözni? Ha egy harmadik fél gyarapszik gaztettem által, akkor egyszerre vagyok Buta meg Altruista? Mi van a tudatosság kérdésével? Ha véletlenül okoztam mindenki javát, akkor biztos, hogy Okos vagyok? Esetleg az az orvosi karon tanító egyetemi tanár, aki számtalanszor buktat meg egy diákot, mert a diák tényleg nem tudja az alapvető dolgokat teljesíteni, és ezért a tanár ellen fegyelmi eljárás indul, majd ki is rúgják (viszont a saját eszközeivel ideig-óráig megvédte a társadalmat, hogy egy kétbalkezes orvos kerüljön be a kórházi ellátás körforgásba), az most Altruista, Okos vagy Buta?

Mindenesetre a szöveg ad egy támpontot, hogy hogyan érdemes elképzelni a Buta embert és cselekedetét. Van egy tulajdonság, ami egyedül a Buta kategóriára nem jellemző: a racionális kontroll. Mind az Okos, mind a Gazember, mind az Altruista kategóriában lévő cselekedetek tartalmaznak néminemű logikát, vagyis racionálisan magyarázható létük és folyamatuk. A Buta cselekedet viszont irracionális, talán azt is mondhatjuk, hogy a mindennapok szürrealizmusa és dadaizmusa – ahogy legalábbis Cipolla (és a Telex-videó) lefesti nekünk. Ez azért is érdekes, mert megannyi cselekedet látszódhat racionálisnak, ám be is bizonyosodhat róluk Butaságuk, ha rájövünk, valójában az irracionalitás vezérelte a tett véghezvivőjét, amit pusztán megmagyarázni óhajtott a racionálisnak látszó gondolatfutamokkal. Nem „autentikusan”, a logika vezérelve szerint alakította ki teendőjét, hanem „fordítva”, irracionális szeszélyeihez igazította a logika pajzsát.

Hajlamosak vagyunk a mindennapokban lehülyézni valakit, csak azért, mert nem ismeri ezt vagy azt a mindennapi jelenséget, esetleg nem helyesen ír a Facebook-kommentfalon (ez amúgy számomra az egyik legidegesítőbb jelenség, mintha az intelligencia fokmérője a helyes nyelvhasználat lenne. Hiába végeztem magyar szakot, jelentek meg verseim, prózáim és filmkritikáim itt-ott, esküdt ellensége vagyok ennek a felfogásnak, sőt, szívesen írnék egy komplett regényt alávaló helyesírással, csak hogy felidegesítsem azokat, akiknek a puszta formalitás fontosabb, mint a tartalom). Pedig a valódi hüjeségaz, ha ártunk környezetünknek, ráadásul úgy, hogy magunk sem lyutunk előnyhöz belőle.

Ezt egyébként jó lenne, ha a politikusok, vállalatfőnökök, vagy bármiféle hatalommal rendelkező embertípusok alaposan megfontolnák. Mert ezek azok a pozíciók, ahol a legkönnyebb hülyének lenni.

Hegyi Damján