Csanda Mária: 2024-ben Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesültél a magyar zene nemzetközi ismertetéséért, terjesztéséért. Azóta eltelt egy év, és tovább folytattad e missziót, Párizsban a Liszt Intézet szervezésében, valamint az UNESCO zenekarával és énekkarával léptél fel, Budapesten a Petőfi Irodalmi Múzeumban szerepeltél, melyen a francia nagykövet, Jonathan Lacôte úr is részt vett. Mit jelentenek számodra a francia–magyar kapcsolatok?

Csordás Klára: Több mint harminc éve élek Párizsban, de rendszeresen járok haza Magyarországra családi és szakmai okokból. A kommunikáció elmondhatatlan fejlődése miatt a majdnem kétlaki élet és ennek következtében a két ország közötti híd megteremtése lehetővé vált számomra. Franciaországban a Magyar Intézet és a Nagykövetség rendezvényein leggyakrabban magyar repertoárt énekelek, Liszt, Bartók és Kodály műveit. Így például nemrég a 2025-ös novemberi koncerten, ahol a szintén Franciaországban élő Vámosi Katalin énekművésszel és a budapesti Zeneakadémia professzorával, Marouan Benabdallahhal a Schola Cantorum nagymúltú színpadán e három szerzőtől énekeltünk, majd a koncert végén Lehár Ferenc és Kálmán Imre operettjeivel egészítettük ki a műsort. Májusban a Petőfi Irodalmi Múzeumban Philippos Rizopoulos, a Bastille Opera zongoristájának közreműködésével egy teljes francia programot adtam elő, ahol francia operaáriákat énekeltem. Franciaországban és más országokban – mostanáig huszonhat országban léptem fel – sokszor a magyar repertoárt részesítem előnyben. Magyarországi koncerteken vagy rádiófelvételeken pedig sokszor énekelek francia repertoárt.

CsM: Nemzetközi szerepléseid mellett mindig szántál időt itthoni koncertekre, a Magyar Rádió Márványtermében, majd ismeretterjesztő énekhangversenyen is hallhattalak, ahol zenetörténeti vonatkozásokkal bővítetted az előadásod. Tartasz még ilyen ismertetőket, vagy ez a közönségtől, a műsor jellegétől függ?

CsK: Úgy Magyarországon, mint mindenütt máshol, nagy súlyt fektetek a műsorok ismertetésére. Ha csak tehetem, az ország nyelvén a darabok szövegének fordítását vetíttetem. Ha például Buenos Airesről van szó, akkor argentin spanyol a fordítás. A darabok között beszélek, ismertetem a következő művet. Ez nagyon sok munkát igényel, de bevallom, nagy örömet okoz. Gyakran alig tudom lezárni a felkészülést, és kedvem lenne még hetekig beleásni magam a zeneszerzők életébe és a zenedarabok keletkezéstörténetének kutatásába. Csodálatos, végeérhetetlen kincseket kutatni élvezet, de egy ponton le kell zárni, és ki kell válogatni a legérdekesebb és legmegfogóbb történeteket. Invitálom a hallgatókat a közönség soraiban, sokszor humorral, anekdotákkal, hogy jobban tudják, merjék élvezni a műveket. Nagyon büszke voltam, amikor Mácsai János zenetörténész, aki nagymestere az ismertetésnek, a Bartók Rádiós „Új Zenei Újság” című heti összefoglaló műsor kritikájában elismerő szavakat mondott a darabok közötti zenetörténeti ismertetőimről egy balatoni, keszthelyi koncert után, amit a Grazioso kamaraegyüttessel énekeltem.

CsM: Az elmúlt évben felléptél itthon Pécsett, Szegeden, a Balatonnál. Többek között olyan jeles művészeinkkel, mint Dobozy Borbála csembalóművész, Lakatos György fagottművész, Kéry Tamás zongoraművész. Mindegyikük jártas a nemzetközi koncertezésben, de mennyire ismerik külföldön a magyar zeneművészeinket tapasztalatod szerint, és a zene kulturális nagyköveteként mit tudsz tenni ezért?

CsK: Nagyon szeretek magyar művészekkel fellépni, ugyanazt a zenei nyelvet beszéljük. Hosszú évekig Krausz Adriennel dolgoztam együtt Franciaországban, amíg el nem költözött Svájcba, majd ezután Mocsári Károly volt a partnerem sok koncerten Párizsban. A Párizsban élő csodálatos zongorista, Rév Lívia 2018-ban bekövetkezett haláláig, huszonöt évig volt a barátom, és nagyon érdekes, hogy Lívia növendékei egyre többször jelennek meg az életemben. Mintha küldené őket hozzám a messzi távolból. Borbély László, Marczi Mariann és Polgár Éva mind Rév Lili növendékei voltak. Polgár Évával, aki az USA-ban él, sokat lépek fel az Egyesült Államokban. Talán a legemlékezetesebb volt, amikor a Kodály Society 50 éves évfordulóján Los Angelesben Bartók- és Kodály-darabokat énekeltünk. Erről egy filmfelvétel is készült, amit a YouTube-on el lehet érni. A pandémia alatt pedig készítettünk egy felvételt ugyanennek a szervezetnek, ahol hosszan beszélek kedvenc témámról, a Kodály-módszerről, ami meghatározó az életemre nézve. Mindenütt elmondom, hogy én egy igazi „Kodály-termék” vagyok. Stuller Gyula, Svájcban élő hegedűsünk vonósnégyesével rendszeresen turnézunk Svájcban, ahol gyakran szerepelnek a műsoron Gémesi Géza által számomra átírt Liszt-darabok.

CsM: Mi az, amit a magyar muzsikusok, zeneművészek megkülönböztetetten jól tudnak?

CsK: Természetes, hogy magyar zenészként a zeneirodalom minden korszakát felöleli a repertoárom Monteverditől a klasszikusokon és a romantikusokon át a XXI. századi szerzőkig. Próbálom sokszor elmagyarázni, hogy egy magyar muzsikus nemcsak a magyar szerzőket, hanem minden más korszak alkotójának műveit nagyszerű stílusérzékkel tudja interpretálni. Mi tudunk Mozartot, Brahmsot, Verdit, Berliozt, Debussyt és Rachmaninovot is játszani. Ez a sokszínűség talán a legfontosabb a magyar zeneoktatásban. Egy klasszikus muzsikus számára minden előadás olyan, mintha egy festőnek egy Caravaggio-képet kellene újrafesteni. Ez elmondhatatlan felelősséggel jár, riasztó lehet, talán ezért választanak a kultúránkat kínáló szervezők sokszor könnyű műfajokat a rendezvényeken, pedig Magyarország a klasszikus zene területén nagyhatalom, és eszerint kellene a programokat tervezni. Ezt nem lehet elégszer ismételni.

CsM: Nemcsak nagyvárosokban, de egészen kis településeken fellépsz, hogy ott is megjelenjen a klasszikus zenekultúra, és ez is egy misszió. Te hogyan látod, miért fontos egy ilyen fellépés, miért vállalod, és mit ad Neked?

CsK: Én Cegléden születtem. Nevezhetjük kisvárosnak, de mai világot bejárt tapasztalatommal azt kell mondanom, tökéletes alapot adott az életemnek. Gyalog vagy biciklivel lehetett elmenni az iskolába, zeneórákra, sportedzésekre, nyelvórákra. Emberi távolságok tették lehetővé egy gyermek fejlődését, amit csodálatos tanárok segítettek. Amikor kisebb városokban, helységekben énekelek, mindig azt gondolom, hogy soha nem tudhatom, ülnek-e ott olyan gyerekek, akiket segíteni fog ez az ismertetőkkel vegyített koncert abban, hogy valami szikra meggyúljon a lelkükben, és egy életen keresztül szenvedélyesen merüljenek el a kultúrában. A kíváncsiság a legfontosabb az életben. Soha nem éreztem, hogy a tanulás munka lenne és fáradságos. Egész életemben ez a felfedezővágy hajtott, mindig tanulok, és ez az oka annak, hogy már húszéves koromban elkezdtem tanítani. Az átadás elmondhatatlan öröm számomra.

CsM: Hol hallhatunk majd 2026-ban, és milyen események várhatók a számodra?

CsK: A 2026-os év naptára már nagyon tele van, hála Istennek. Dobozy Borbála, Speranza vonósnégyes, Budapest Saxophone Quartet lesznek partnereim többek között. Szeged, Gödöllői Kastély, Budapest, Bartók Rádió Magyarországon, és sok párizsi és vidéki franciaországi, valamint tengeren túli fellépés vár rám. A napokban kaptam azt az örömteli hírt, hogy a várostól, ahol tizennyolc éve lakom, kitüntetést kapok: „Medaille de la Ville”, ami a magyar díszpolgárságnak felel meg. A Párizstól húsz kilométerre fekvő város, ami Grand Versailles része, szintén egy nyugodt kisváros, ahol nagyon jól fel lehet készülni a messzi nagyvárosokban lévő koncertjeimre.