Peregnek a betűk, mint rakoncátlan mákszemek a bejgliből. A papíron katonás rendbe állnak, menetelnek. Aztán a sor végén kullogó megáll, és egy műanyag széket rak le maga mögé. Az író meghökken, még nem fejezte be a mondatot, de a szék mégis megakadályozza a folytatásban. Pedig szép mondat lett volna – gondolja, miközben felcímkézi a borítékot. Félbeszakadt mondatok múzeuma – ez áll a címzettnél, a borítékban pedig egy A/4-es papír négyrét hajtva, rajta: Magam is megalkottam volna, amit Isten teremtett, de… A mákszemek azóta továbbálltak, csak a szék maradt ott, ahová letették. Annak, aki kinyitja majd a borítékot, nagyon vigyáznia kell, nehogy a lábára essen a szék.

Átnézek egy kövér cigarettafüst-karikán. Nagyanyám jut eszembe, aki, ha távolra bámult, azt hajtogatta, jó lenne egy kukker. A cigarettafüst-karika olyan, akár egy kukker, ha erősen koncentrálok, talán nagyanyámat is meglátom, ahogy a túlvilágon szilvalekvárt főz. Valakinek éppen azt ecseteli, most aztán úgy kell eltenni a lekvárokat, hogy azok jó sokáig elálljanak, mert az unokáinak főzte, akik ugye még élnek, s remélhetőleg ez jó sokáig így is marad. A füstkarika egyre lejjebb ereszkedik, lassan rátelepszik az aranysárga kutya fülére, aki észre sem veszi, mi történt. Csak élvezi, ahogy a fejét vakargatom.

A postás borítékot nyom a kezembe, azt kérdezi, ez-e az Alkonyat sugárút 73., mert ugyan ez a cím áll a borítékon, de az ajtón nincs kiírva, hogy ez valamiféle múzeum lenne, a levélen pedig feketén-fehéren ez áll. A postás felső ajka alig láthatóan megremeg, mindkét kezével gigantikus táskája kopott fülét markolja. Úgy kapaszkodik, mintha felszálláshoz készülne a táska segítségével. Azt azért megnézném, sőt videóra venném, és holnap feltölteném a TikTokra. Az lenne a címe: A postás, aki a táskájával szállt. De lehet, hogy inkább repültet írnék, ami talán kevésbé választékos, de elég egyértelmű abban a tekintetben, hogy mi is történt azzal a szerencsétlen postással. A videó bejárná az internetet, lennének, akik jobboldali propagandaként emlegetnék, mások ellenzéki mesterkedést vélnének felfedezni a képsorok mögött. Anyám azt mondaná, miért nem néztem meg, mi volt a postás táskájában, hátha találtam volna üzenetet apámtól, aki hét éve halott.

A borítékot még az ajtóban feltépem. Ahogy kiveszem belőle a négyrét hajtott papírlapot, műanyag szék zuhan a földre. Épphogy el tudom húzni a lábamat. A papíron félmondat árválkodik. Az utolsó betű elkenődött. Szerintem a d betű sírt, a könnyei eláztatták a tintát. „Magam is megalkottam volna, amit Isten teremtett, d” – ennyi áll a levélben, az elmosódott betű nyilván egy e volt, de biztosat nem mondhatok, mert soha nem láttam. A széket felállítom és a sarokba teszem, az aranyszínű kutya körbeszimatolja, aztán rátelepszik. Furcsa, sosem szokott ilyet csinálni, mindig az íróasztalom melletti kutyakosárba fekszik, ami valójában nem is kosár, hanem finom, puha anyagból készített kis fészek. Előtte van a fémedénye, amiből iszik. Amikor a szobában járkálok, véletlenül szinte mindig belerúgok az edénybe, ami nagy zajt csapva felborul. Szerencsére többnyire üres.

A levelet a félmondattal iktatom és lepecsételem. Aztán a kezemmel szépen kisimítom, és egy mappába teszem, amin az áll: 2025. A polcon, ahová ezt a mappát visszateszem, szép rendben sorakoznak a hasonló tárolók, mindegyiken egy dátum. A legelsőre ezt írták: i. e. 4. körül, majd zárójelben: december 25. Amikor megnyitottuk a Félbeszakadt mondatok múzeumát, azt kérték, ezt a mappát ne nyissam ki, mert értékes és sérülékeny írások vannak benne. Egyszer félálomban levertem a polcról, ugyanis a dugiüveg gint kerestem a mappák mögött. Csak egy lap esett ki az i. e. 4. körül feliratú mappából. Szemüveget tettem fel, hogy jobban lássam a fakó betűket. „A szomszédban nagy a sürgés-forgás, mert Mária fiút szült, a Jézus nevet kapta, már most tudom róla…” – a mondat itt félbeszakadt. Senkinek nem szóltam a történtekről, nehogy megbüntessenek, de évekig azzal szórakoztam, hogy minden karácsonykor befejeztem a Jézusos mondatot: 1. …már most tudom róla, hogy a betegeket a 21. században sem antibiotikummal gyógyítja majd, hanem egyéb alternatív módszerekkel. 2. …már most tudom róla, hogy a kenyérszaporításnál csak kovászos kenyérrel dolgozik majd. 3. …már most tudom róla, hogy szomszédoknak járó kedvezménnyel vehetek részt a vízen járó tanfolyamán.

Néhány éve elhatároztam, digitalizálom a mappák tartalmát, és mindent feltöltök az internetre, hátha így azok, akik egykor elveszítették a félbehagyott mondataikat, végre megtalálják azokat, és befejezhetik.

Az elmúlt száz évben reggeltől estig digitalizáltam a félbehagyott mondatokat, aminek köszönhetően mindegyiket befejezte valaki. Ma már csak portalanítom az üres polcokat, és átadom a kulcsokat az új bérlőnek. Állítólag itt nyitja meg a Majdnem megtörtént szerelmek turkálóját.

Döme Barbara

Az illusztrációt a mesterséges intelligencia készítette.