A művészeti műfajok közül a rádiózás talán kilóg, de nekem mégis egy közülük. A rádióműsorok szerkesztésétől kezdve a bemondókon át, akik gyakorlatilag színészi teljesítményt nyújtanak, a műsorvezetőkig, olyan példaképekig, mint az ismeretterjesztés szakmai magasfokát űző egykori Gondolat-jel című heti kulturális műsor összeállítója és vezetője, Antall István. Amikor meghallgattam az általa vezetett és összeállított heti adást, tudtam, hogy minden lényeges eseményről értesülök, ami a kultúránkban történik.

Idén százéves a magyar rádiózás, az első műsort 1925. december 1-én adták. Elővettem a napokban Ottlik Géza Rádió című könyvét, benne a rádiózásról írt cikkei, rádióban elhangzott előadásai. 1935-ben, amikor a rádió már tíz éve működött, a Magyar rádió vagy európai rádió? című, a Magyar Szemle közlésében megjelent írásában olvashatjuk: „vállalom a magyar rögeszmét: tehetségesek vagyunk… hogy a határok vonalán gátat törhessen a tehetség. Egy belső zsilip: a rádió.” Olyanok indították el ezt a zsilipet, mint Németh László a prózai osztály élén 1934–1935-ben, minőségi előadásokkal és struktúrával, mely a különböző műveltségűek számára is közérthető műsorokkal szolgál. Cs. Szabó László ennek nyomdokain haladva irányította a prózai osztályt egy évtizedig. Többek között Móricz Zsigmond hangját innen ismerhetjük, tudósított környezete paraszti életéről, portrékat adott szuggesztív, közvetlen előadásaiban.

Kedves gyerekkori emlékem, hogy esténként rádiószínházat hallgatunk, a szüleim és én. A kis faluban mintha eljutottunk volna valamelyik nagy színházba, ókori görög drámát hallgattam, még jóval azelőtt, hogy iskolai tananyagként találkoztam volna vele. Ugyan többeknek volt már televíziója, és kimaradtam abból, hogy másnap az osztálytársaim megbeszélték a Derrick legújabb epizódját, de azt hiszem, így sem jártam rosszul az irodalmi rádiószínházzal. Később a gimnáziumban volt diákrádió, szigorúan bizalmi alapon, csodáltam az összeállítóit, a működtetőit, akik az utolsó évfolyamosokból kerültek ki, köztük a fizikából kiemelkedő tehetségű fiút, aki egyébként is tetszett…

Ma már persze összehasonlíthatatlanul nagyobb a választék, az új nemzedék streamingszolgáltatásokat használ, influenszereket követ a világhálón. Ebben a közegben csodák csodájára mégis megmaradt a rádió, hallgathatom a népzenét, klasszikus zenét vagy dzsesszt külön csatornákon, autóvezetés közben informál, portrékat adnak beszélgetős műsorok. Létezik meserádió, irodalmi újság, kulturális ajánlóműsor, mint az Akvarell című a katolikus rádióban, megszólalnak íróink Völgyi Tóth Zsuzsa, Viola Szandra összeállításaiban. Esténként pedig Jókai Mór regényeinek rádiószínházi változatát követhetem a Jókai-emlékévben, jólesőn otthonosan, ahogyan gyerekkoromban.

Csanda Mária