Ha bármikor az életed során eljutsz abba az illuzórikus állapotba, hogy azt érzed, nagyjából rendben mennek a dolgok, kialakítottál megbízható rutinokat, működik az élet, és irányítod az apróbb körülményeket is, nos, akkor valószínűleg nem kell már sokáig várnod, hamarosan megérkezik hozzád a macska.

A macskára tulajdonképpen fölösleges várni, készülni meg egyenesen értelmetlen: a világ legtöbb dolgával ellentétben ő nem fog a várakozásoknak megfelelően teljesíteni. Egyszerre csak ott terem nálad: megveszed, odaszokik vagy befogadod, véglegesen vagy ideiglenesen marad (utóbbinak sincs relevanciája, később látni fogjuk), és idézőjelbe teszi mindazt, amit az otthonodról, személyes teredről, érzelmeidről, rendről, a világban való helyedről gondoltál. Pedig te igazából nem is szeretted a macskákat, nem is érted, hogy történhetett.

Sok egyebet sem fogsz érteni, persze. Például, hogy a külalakja is mindegy: lehet fehér, zsemleszín, vörös vagy tarka, hamarosan úgyis az ő színe lesz a kedvenced. Aztán el is nevezed, sok töprengés után: Zafírnak, Etelkának vagy lehet, hogy éppen Jordánának fogod hívni. Ez is teljesen érdektelen, úgyis sokkal inkább érzi nevének a hagyományos papírtasak zörgését. Kezdetben ezért neheztelhetsz rá, szintén értelmetlenül, aztán lassan rájössz: már egyre kevesebb részletet veszel komolyan. Hogy hol is ültél eredetileg az asztalnál, hová szoktad lerakni a csészédet, mennyibe is került a függöny, amit ő most már felfutópályának használ. Elkezdesz lelkiismeretesebben pakolni, nem, ugyan, semmi gondot nem jelent, már nem hagysz a pulton ezt-azt kihűlni, nem teszed szóvá azt a kis vérző karmolást az alkarodon, nem készítesz egy pohár vizet az éjjeliszekrényre (mert valakinek valahogy beleszorulhat a feje). És mindez csak az első hét.

Az igazi változások még ezután fognak következni. Kezded az étkezéseihez igazítani a programodat, megsokszorozni a takarítást, biztonságossá teszed a nyílászárókat, azon kapod magad, hogy finomságokat vásárolsz neki, szigorúan az előírt magas minőségben, bevezeted a naptáradba az időpontjait, játékokat nézegetsz, szakkönyveket, végül bizonyos programjaidat is lemondod, hogy ne maradjon egyedül. Még a Chat(!)GPT-től is róla érdeklődsz, minek örül, mit tehetsz még érte, hogyan működik (haha). Aztán már nincs mit tenni, megosztod vele az ágyad, bár hamarosan világossá válik: inkább ő enged oda téged aludni. Ekkor már komolyan gyanakodsz, rá is, magadra is, hogy kérem, mi történik itt, eredetileg mintha én laktam volna ebben a házban, de aztán gyorsan elhessegeted a kellemetlen gondolatot. Jól van ez így, hát akkor legyen ez, végül is mondjuk ki, hogy mérhetetlenül aranyos, szeretni fogom. Aha! Csakhogy eddig erre úgy gondoltál, mint kölcsönös érzelemre.

Amikor simogatnád kicsit, vagy jólesne, ha az öledbe kuckózna öt percre, neki sürgős dolga akad egy felelőtlenül elöl hagyott kartondobozban vagy felmosóvödörben. Esetleg a tévé alatt pihenne, ha végre békén hagynád. Legjobb esetben is a könyveid kilógó textilkönyvjelzőit pofozgatja, vagy eszi is meg éppen. Ha több kettőnél, elbújik, olyan helyekre is, amelyekről te szinte nem is tudod, hogy léteznek. De ne legyél igazságtalan, mert van olyan is, amikor kifejezetten kedves és kezdeményező. Például reggel, ha extra korán nem tálaltad neki a reggelijét. Sűrű nyávogások között a bokádra csavarodik, hogy művész legyél, ha nem taposol a farkára. Vagy ha éppen olvasnál, netán tanulnál valamit, szintén azonnal bejelentkezik: most van kedve játszani, a könyvedre szívesen rá is telepszik, megkarmolássza vagy lesből rátámad. Ilyenkor természetesen mindent azonnal félreteszel, mert előfordulhat, hogy kivételesen megengedi, hogy kényeztesd kicsit.

Hát idejutottunk? – kérded. Ide. De kit érdekel? És honnan is ismerős ezeknek a panaszaidnak a jórésze? Mintha férfiaktól hallottad volna korábban, de nem macskákra, hanem nőkre vonatkoztatva?

Aztán, ha úgy alakul, hogy a macska elmegy, például mert eleve ideiglenesen fogadtad be, ne tévesszen meg téged. A macska ott marad. Eszedbe fog jutni mindenről: bejáratott helyeiről, tárgyairól, mémekről, más macskákról, apró utalásokról. Tudatosan is szóba fogod hozni, a legváratlanabb helyzetekben. Más leszel.

Aztán lassan mégis visszaszoksz némely rutinodhoz. Csak légy figyelmes: ha nagyon elbíznád magad, itt az idő. Megérdemelsz egy macskát.

Farkas Wellmann Éva