Gróf Mikó Imre 220. születésnapjára

Rejtélyes alakkal viaskodik a bibliai Jákob a pusztában. Nem lehet tudni, ki az ismeretlen ellenfél. Egy férfi? Talán angyal? Vagy éppenséggel maga az Úr? Kemény, heves a küzdelem, az ellenfél ütésére kificamodik Jákob csípője, sánta marad. A testi változásnál fontosabb a szellemi átalakulás.

– Ki vagy te? – kérdi a szellem.

– Jákob vagyok.

– Ezentúl Izrael a te neved, ami „küzdőt”, „Istennel viaskodót” jelent.

Egy fajjal, Jahve kiválasztott népével válik azonossá a hős, annak tulajdonságaival ruházza fel az Úr. Minden nép történetében bekövetkezik ez a metamorfózis. Kossuth Lajos nevezte először a „legnagyobb magyarnak” Széchenyi Istvánt, mutatkoztak is hamarosan a nemes grófon fajtánk jegyei, a harcos alapállás, a szívós küzdelem, a nemes büszkeség, és „Kossuth atyánk” előtt hajtott térdet, fejet a magyarnép.

Ritka, kivételes történelmi esemény, ha az egyén a közösség helyébe lép. Erdélyben gróf Mikó Imre alakja emelkedett toronymagasra. Jeles költőnk, Tompa Mihály látogatta meg kolozsvári otthonában, s írt szárnyaló ódát: Gróf Mikó Imréhez. Lírikus és az egyház felkent papja forrósította tűzpirosra a szavakat, s romantikus pátosz hangján azonosítja a legnagyobb magyarral az erdélyi arisztokratát: „Ragadd gyorsan, Erdély Széchenyije, / Ragadd kezedbe a szent lobogót! / Elől s fenn kell annak lebegnie, / Mint amidőn az ő kezében volt!”

Változott a földrajzi hely, változott az alany, gróf Mikó Imre érdemelte ki a „legnagyobb” jelzőt, és Erdélyország népe tette rá erre a minősítésre a pecsétet. Erdély Széchenyije! De ára van ennek a minősítésnek. A bibliai történetben a küzdés, a harc, a küzdelem fogalmával válik azonossá Jákob, ugyanez történt Erdélyben is, gróf Mikó Imre népmesébe illő tetteivel emelt hegycsúcsra illő oltárt.

S ha az egyént győztes hőssé avatja a Mindenható, akkor azáltal ellenfelének is kijelöli. Vívni kell a harcot, s el kell viselni a csapásokat. Nincs még egy közéleti személyiség, akinek akkora tragédiahegyet halmozott volna az Úr, mint Mikó Imrének. Születésekor gyermekágyi lázban meghalt az édesanyja, lánykori nevén Mikes Borbála. Nagyszülők nevelik fel a gyermeket. Szerelmi házasságot kötött Rhédey Máriával, levelezésük briliáns szépirodalmi gyűjtemény; Habsburg szobafogságban éri a szörnyű hír, gyermekágyi láz végzett imádott feleségével. A gyerek, Anna életben maradt. Gyilkos betegség, tüdőbaj végzett egyetlen fiúgyermekével, Ádámmal. 19 évesen halt meg. Mária nevű lánya Teleki Károlyhoz ment feleségül. Remegő boldogsággal várták első gyermeküket. Az irgalmatlan halál ez esetben sem kegyelmezett, 26 éves korában elhunyt gyermekágyi lázban gróf Teleki Károlyné, született Hidvégi Mikó Mária.

A brutális földi élet tektonikus mozgásai sem kímélték Mikó Imrét. Dicsőséges forradalmunkat hátba támadták a mócok, elpusztították Nagyenyedet és az áldott oskolát, ahol tanult, s felperzselték Marosújváron a kastélyát. Mindent összetörtek, mindent elvittek, mindent elraboltak, ami mozdítható volt.

Gróf Mikó Imre sorsa ’48 után már egy másik bibliai alak sorsához válik hasonlóvá. Jób ő, a szenvedések, a megaláztatások, a csapások, a büntetések vértanúja. S nagyságának a fokmérője nem a világirodalmi bűn és bűnhődés tétele, ellenkezőleg, ő a büntetlenség jutalmát a szorgalommal, a szívós munkával elért eredményekkel szerzi meg. Zuhoghatnak rá a csapások, védőövet épít maga körül, s tagadja, hogy a balsors összefüggésben állna a bűnnel. Erős református hite távol tartotta a kételkedés ördögét, s értelmet adott a szenvedésnek. Az Úr nem óvja meg az embert a szenvedéstől, mert a szenvedés által tisztul a lélek. Tudta, hogy a keresztény tanok legnehezebb tétele a híres zsoltár egy sora: „Azt bünteti, kit szeret”, ami ellentmond az észszerű gondolkodásnak. De a hit más utakon jár. A hit a lelket erősíti, és a lélek Isten ajándéka. Kifürkészhetetlenek a titkai.

Mintha versenyre kelt volna az Úristennel, olyan lázas munkálkodásba kezd. Teremteni ott, ahol olyan törékeny az élet, s olyan nagyméretű a pusztulás. Erdély földje ez. Kevesen szerették úgy ezt a kishazát, mint ő. Legnagyobb gondja a kiművelt fők kitermelése, a kultúra meghonosítása, a gazdasági élet élénkítése, a tudományok terjesztése, a művészetek felkarolása. Akárcsak a felvilágosodás idején Széphalom, az ő kolozsvári otthona is a tudósok, a közgazdászok, az írók, a költők táborhelye lett. Nem volt az ő korában olyan jelentős erdélyi gondolkodó, aki ne fordult volna meg a kastélyban, ne vett volna részt az összejöveteleken, töprengtek, hogyan lehetne Erdélyországot virágzó országrésszé varázsolni, újságokat alapítottak (Kolozsvári Közlöny), a gazdáknak egyesületet (EGE) hoztak létre, megszületett az erdélyi magyar akadémia Erdélyi Múzeum Egyesület névvel.

Szívet melengető esemény: még a villáját, feje fölül a hajlékot és tízholdas kertjét is az akadémiának adományozta. Felkarolta a színházat, Mikó Imrének köszönhetjük, hogy Kolozsváron az önkényuralom korában ismét magyar szó hangzott el a színpadon. Alig lehet összeszámlálni, hány iskolát létesített vagy istápolt, támogatott. Leghíresebb a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium. Jövőbe mutató, példát statuáló sugárzó alakja. Ránk hagyta az intelmet, miszerint nem a kultúrából, nem a tudományból kell élni, hanem a kultúráért, a tudományért kell utolsó szusszanásunkig munkálkodni.

Élete végéig elkísérte a nagyenyedi kollégiumban elsajátított tanítás, Immanuel Kant sűrített tétele: „A csillagos ég felettem, és az erkölcsi törvény bennem.” Nincs fontosabb imperatívusz a XXI. században sem. Morál nélkül pusztító erővé keményedik a tudomány, és dekadens romlás mocsarába süllyed a művészet. Gróf Mikó Imre közvetíti számunkra születésének 220. évfordulóján, szeptember 4-én a tanítást. Hit és erkölcs teszi elviselhetővé földünkön az életet, és teremti meg a test, a lélek és a szellem egységét.

Hegedűs Imre János