Szabó Kristóf családja régóta foglalkozik kecskékkel – aztán 2018-ban Kristóf önálló vállalkozásba kezdett. Élete közepe a kecsketartás, nem is akármilyen kecskék legelnek a farmján: 2021 óta anglo-núbiai törzstenyészetet tart, szeretettel gondozza állatait, és maga készíti a kecsketejből a sajtot, joghurtot is. – Mirtse Zsuzsa interjúja.

Mirtse Zsuzsa: Egyértelmű volt mindig is a számodra, hogy a családi hagyományokat szeretnéd folytatni?

Szabó Kristóf: Mindig is az állatok körül forgott az életem. Az egyik legnagyobb hatással keresztapám volt rám kiskoromban, aki 300 darab kecskét tartott. Az apai nagyapám és két dédapám is juhászok voltak. Mióta az eszemet tudom, kecskékkel szerettem volna foglalkozni. Rengeteg tanulás és tervezés előzte meg, hogy elkezdjek kecskéket tartani.

MZs: Mesélj arról, kérlek, hogy pontosan mit is jelentett esetedben a tanulás és tervezés, hogyan készültél fel az álmod megvalósítására? 

SzK: Általános iskola után Cegléden, a Török János Mezőgazdasági Szakközépiskolában kezdtem meg a tanulmányaimat, ahol érettségi után a technikusit is elvégeztem, majd a Kaposvári Egyetemen tanultam állattenyésztő mérnöknek. Emellett egyszer voltam Belgiumban egy ezer kecskés telepen dolgozni, hogy megnézzem, hogyan működik. Szabadidőmben folyamatosan a kecskékről tanultam. A kecskék előtt elkezdtem birkákat tartani, majd parlagi kecskéket, és végül az anglo-núbiaiakat, hogy az egyszerűbbekkel próbáljam meg előbb. 

MZs: Egy 2023-as kimutatás szerint a legjobban tejelő núbiai kecske a te állományodból való. Jól tudom? Bemutatnád a győztest? És miért éppen az anglo-núbiai kecskéket választottad?

SzK: Igen, valóban, mégpedig Százholdas Pagony Dana nevezetű anyakecskénk, aki első ellésre 1212.3 liter tejet adott 338 napos tejtermelési periódus alatt. Danát kiskorában vettem meg egy Dunaharasztiban lakó tenyésztőtársamtól, az anyjával együtt. Danának elsőre két fia született, idén két fia és egy lánya. A négy fia már mind új gazdánál van, és remélhetőleg sok szép gidát nemz. Azért döntöttem az anglo-núbiai fajta mellett, mert sokkal nyugodtabbak egymással szemben, és sokkal embercentrikusabbak a többi fajtánál, valamint nagyon megtetszettek a hosszú fülei és változatos színei.

MZs: Bár sokan tudják, de talán mégis hasznos elmondani: hogy hívják a hím állatot, nőstényt, illetve a zsenge korú állatokat?

 SzK: A hímeket baknak hívjuk, a nőstényeket anyának, a fiatal állatokat gidának, a még nem ellett nőstényeket gödölyének. 

MZs: Milyen szükségletei vannak a kecskének? Hogyan tarthatók úgy, hogy boldog kecskék legelhessenek a farmodon? 

SzK: Sokan a kecskét igénytelen állatnak tartják, de ez egyáltalán nem igaz, pláne nem az anglo-núbiai fajtára, amit én tartok. Alapból jó minőségű lucernaszénát kapnak, speciális tejelő táppal, emellett ásványi anyag- és vitaminkiegészítőket, féreghajtót. Nálunk minden állatnak neve van, mindenki hallgat is rá, mindenkivel úgy bánunk, hogy semmiben se szenvedjenek hiányt. Ha bemegyek közéjük, mindenki rögtön körülöttem van. Úgy gondolom, csak úgy lehet csinálni ezt, ha az ember mindent beletesz. Amire leginkább oda kell figyelni, hogy szélvédett, fedett helyet kell nekik biztosítani, főleg, hogy az ellések nagy része a tél közepén esedékes, olyankor óvni kell a gidákat a hidegtől.

MZs: Úgy tudom, hogy költözés előtt álltok – mesélj a terveidről! Milyen változásokat és lehetőségeket hoz ez a farm az életedben?

SzK: Valóban tervben van egy költözés, mert lassan kinőjük a helyet, és vidéken egyszerűbb egy ilyen helyet működtetni, mint egy nagyváros közepén. Jelenleg még az állatkerti állatgondozói munkámból tartom el őket, viszont remélem, egyszer majd képes leszek a kecskékből megélni. A cél egy Európa-szintű tenyészetet létrehozni. Néha már jönnek külföldi megkeresések, és már több állatom van hazai, illetve külföldi tenyésztőknél, de még sok-sok év munkája hátra van. Jelenleg tizenöt állat tejel, jövőre huszonhét fog, pár éven belül szeretném a negyven-ötven körüli létszámot elérni.

MZs: Él egy romantikus kép nyilván bennünk arról, hogy milyen mesekönyvbe illő lehet kecskék között, jó levegőn élni, saját készítésű sajtot enni. De, gondolom, irgalmatlan kemény munka áll emögött. Hogy néz ki egy átlagos napod?

SzK: Valóban rengeteg munka áll mögötte. Az ébresztőóra 4:10-kor szólal meg, 6:15-kor irány a munkahelyem, majd haza, utána ismét irány az állatok, és általában 21:00-kor jövök be tőlük. Amikor nem dolgozom a munkahelyemen, akkor a lehető legtöbb időt töltöm köztük. De minden percét élvezem. Kell hozzá egyfajta elhivatottság, hogy ezt ilyen szinten tudja csinálni az ember.

MZs: A Szabó Kecskefarmot egyre többen ismerik, szeretik. Meddig bővíthető egy ilyen farm?

SzK: Igazából addig bővíthető, ameddig a kereslet engedi. Sajnos ma Magyarországon nincs akkora kultúrája a sajtfogyasztásnak, mint például Hollandiában vagy Franciaországban. Ott simán elképzelhető egy több mint ezer kecskét számláló farm. Nálunk szerintem maximális létszám, amit egy ember el tud irányítani, az 50-60 fejős állat. 

MZs: Ezt a farmot hányan látjátok el, és milyen munkamegosztásban?

SzK: A szüleim segítségével működik az egész. Édesanyám rengeteget segít, főként a sajtkészítésben. Édesapám pedig vizet ad nekik, amikor én a munkahelyemen vagyok. Valamint az egyik legnagyobb segítségem a 9 éves border collie-m, aki segít terelni néha a kecskéket.

MZs: Terveztek-e új termékeket, vannak-e új ötleteitek a jövőre nézve?

SzK: Igen, szeretném a palettát kibővíteni, szeretnék fetát, trappista sajtot és camembert sajtot készíteni majd idővel, valamint a fejemben már gondolat szinten van néhány szarvasmarha, és persze az, hogy az ő tejüket is feldolgozzuk, de az még legalább egy ötéves terv. 

MZs: Mondják, hogy a kecsketej fogyasztása előnyösebb, azok is ihatják, akik érzékenyebbek. Mit tudsz mesélni erről?

SzK: A kecsketej zsírsav tartalma ugyan magasabb, mint a tehéntejé, viszont ezek sokkal könnyebben emészthetőek. A kecsketejnek magas az A-, B1-, B2-, B5- és D-vitamin-tartalma. Több allergiás is visz tőlem tejet, és mindenki azt mondja, hogy enyhül az allergiájuk tőle.

MZs: A farm marketingjét is te csinálod? Mert ma, gondolom, máshogy nem lehet eljutni a potenciális vásárlókhoz.

SzK: Jelenleg egy Facebook-oldalam van, egyre több követővel. A Magyar Állattenyésztők Lapjában is szerepeltek az állataim, volt, hogy a címlapon is. Emellett kiállításokra járok a kecskékkel, voltunk már Hódmezővásárhelyen, Debrecenben és Kaposváron is, mindenhol ők voltak a közönség kedvencei.