És hogy mit hoz mennyből az angyal karira a gyerekeknek?

Mindjárt elárulom, de előbb teszek egy kis kitérőt.

Kezdetben volt a freemail és az iwiw… de nem, nem, menjünk még visszább. Kezdetben volt az egyetemi e-mail-rendszer, ami felfoghatatlan módon központilag kiosztott jelszóval működött. Egyik barátom felajánlotta, hogy csinál nekem e-mail-fiókot a Freemailre. Én már akkor úgy gondoltam, hogy egy jótékony arcnélküliségben tenyésző e-mail-cím takarásában mennyi cuki disznóságot lehet intézni, ezért érthető aggodalommal töltött el, hogy ez a bizonyos ismerősöm, ha megcsinálja az e-mail-címet nekem, ismerni fogja a hozzávaló jelszót. Nevessenek ki nyugodtan és nevezzenek boomernek, de akkor még nem tudtam, hogy ezt a bizonyos jelszót meg is lehet változtatni. (Ez lett később-most a keresztem.) Ezért aztán vicceskedő levelet írtam neki, amiben tréfásan megkérdeztem, jól elrejtve egyebek közé és mellett, hogy ez ugye, hihi, azt jelenti, hogy ő is fogja olvasgatni a leveleimet, haha, mit nőknek vagyok kész írni, nyeh. Ám ő – a kérdést értelmezni sem tudván – minden egyébre válaszolt, csak erre nem.

Később aztán összeszedtem magam, és lett e-mail-fiókom, hozzávaló csicsás jelszóval, sokáig nem is kellett máshová, így viszonylag könnyen megjegyeztem, és alig párszor felejtettem el. Aztán jött a Yahoo, majd a Gmail, Facebook, Insta, és nemsokára, nem is olyan régen rám zúdult a teljes digitális világ, ahol a pontgyűjtő kártya telefonos applikációjához is teljes értékű regisztrációra van szükség, miszerint e-mail-címre és jelszóra, de olyanra, ami minimum nyolc betű, kis és nagy, persze, számokat is tartamaz, no meg speciális karaktereket. Ezt is abszolváltam valahogy, bár egyre nehezebben, elhihetik.

Közben megnősültem; feleségem jelszó tekintetében egy teljesen másik iskolát képvisel; míg én az egyszerűbb, irodalmi szerző neve plusz egy szám plusz kérdőjel kombóra esküszöm (Hrabal11?), addig ő a könnyen megjegyezhetőséget helyezi szem elé, és simán olyan jelszavakkal él, mint a wEirHgwEiaBg082Tg9176r43ö9eurhfoWeuirbn. Bizony, aki tőle jelszót próbál lopni, kétszer is fel kell kötnie a szemüvege gatyáját. Így éldegéltünk nagy szeretetben, ő meg tudta nézni az én leveleimet, én nem az övéit a fenti okok miatt.

És aztán/De/Ennek ellenére/Ezzel együtt megszülettek a gyerekeink. Mint minden lelkiismeretes apa, azonnal lefoglaltam nekik a nevük plusz Gmail-fiókokat, elégedetten dörzsölgetve a tenyeremet, hogy milyen hálásak lesznek, ha felnőnek, és hogy kitoltunk mindenki mással, akit ugyanúgy hívnak, mint őket. Jelszót is kreáltam nekik, majd megváltoztatják, nem lesznek balfékek, mint az apjuk. Közben nekem is lett négy-öt címem, mert szívesen járok trollkodni mindenhova, nehogy már felismerjenek a népek, szóval női név, állatnév, van mindenféle, plusz… plusz a hozzájuk tartozó jelszavak. Plusz az ellenőrző e-mail-cím. Plusz imdb, plusz olyan platformok, ahová a telefon bejelentkeztet magától, e-mail-cím és jelszó nélkül. Van, aminek eltárolja a jelszavát a Chrome, a Mozilla és a telefon, és van sajnos, aminek nem.

Én, biztos, ami biztos, a pénzüket a párnájuk alatt tartó emberek ostoba jóhiszeműségével sokáig egy papíron, majd egy füzetben, majd egy irgalmatlan nagy füzetben vezettem a jelszavaimat, de egy idő után átláthatatlan lett, és összetéptem az egészet a francba. Sajnos, ezzel sok minden odalett, így most már a gyerekek e-mail-címe is módosult: az egyébként különleges és ritka nevük, utána viszont kell egy egyes, mert az eredeti (a hozzá tartozó, papíron legeltetett és ridegmarhatartott jelszóval együtt) visszavonhatatlanul elveszett…

És minden csak keveredik és kavarodik, a nagy kavarodásban nem léptem be például a Freemailemre vagy fél évig, mire törölték az egész postafiókomat emlékestül, mindenestül, hiába leveleztem velük (egy yahoos címről) hetekig. A pontgyűjtő kártya regisztrációja összekeveredett a fiam X-boxának e-mail-címmel regisztrált, de szülői felügyeleti vonalon az egyik alteregó-troll-e-mailem felügyelő regisztrációjának első alkalommal megadott jelszavával, és most sehova nem tudunk belépni… persze nem kizárt, hogy ahány embert lelő Fortnite-ban, annyiszor kapunk tíz Supershop-pontot, csak hát soha nem tudjuk immár elkölteni… a lányom e-mail-címe összekeveredett a dínós játék regisztrációjával, amivel én játszom ugyan, de szégyellem, ezért aztán az ő címét adtam meg furfangosan, de ha jelszót cserél, soha többet nem tudok belépni, pedig már elértem a csúcsra, kezdhetem élvezni a győzelmet. De erről később.

Néha zokogásba török ki… Pár hónapja van egy txt-fájl a telefonomban, oda írom az összes jelszót, azt ha egyszer ellopja valaki, vagy elvesztem: nekem végképp lőttek. Ezért a telefont is regisztráltam online, és állítólag így időről időre felhőbe menti a txt-adatokat, de a felhő jelszavát is ebben a txt-ben tárolom, ezért ha egyszer fejsérülést szenvedek, s felejtősen gyógyulok, nekem szintén lőttek, mert soha többé semmihez nem férek hozzá. (Pár éve a Microsoft-fiók jelszavát háromhavonta cserélni kellett, na ez összekötve egy Windows-újratelepítéssel olyan traumákat okoz azóta is, hogy verejtékben úszva ébredek arra, hogy nem alienek üldöznek, hanem Windowst installálok, és a Microsoft-fiókomba óhajtok belépni… de nem enged be, és sem előre, sem hátra nem tudok lépni: ottmaradok örök időkre a purgatóriumban, a senki földjén, a nullponton, az abszolút mínuszplusz-fehérségben, az installálás utolsó perceinek aranymetszésében.)

Úgy érzem, itt az ideje rendet tenni. Leveszem a szülői felügyeletet a gyerekek minden eszközéről, nyugodjék… (már ha sikerül, mert arra sem emlékszem, hogy tettem fel, csak hogy mindenki hetekig sírt), az e-mail-címüket a hozzátartozó jelszóval márványba vésetem, minden egyéb adatot kitörlök a fenébe, és az angyaljézus ezt a márványlapot hozza nekik: kínlódjanak immár ők a belépés-/nembelépés-/beenged-/nemengedbe-agyvérzés ügyekkel tovább. Én pedig lehámozok magamról minden elektronikát, és eltűnök a balfenéken örökre, a dzsungel zöldje összezárul a hátam mögött (és visszafordulni tök fölösleges lesz, mert a dzsungelzár kódját is kitöröltem, muhaha… őrült kacajjal el).

Nagy Koppány Zsolt