Alulírott Zsé Gé, a komolytalanságot teljes mértékben elutasító budapesti lakos, ezennel kijelentem, hogy minden egyre bonyolultabb. Ezt az eredeti megfigyelést részben jártomban, részben keltemben tettem, folyó év úgy páros, mint páratlan napjain, munkaidőm és szabad perceim rovására.

Itt van például a patika. Tegnap este, amikor önfeledten tanulmányoztam legkedvesebb könyvem, a Kevés szóval bantu nyelven című szakmunkát (Zulu és Fia Kiadó, Fokváros, 1995), váratlanul sajogni kezdett a verejtékmirigyem. Az volt az érzésem, hogy esetleg már-már izzadni fogok, ám az izzadás végül nem következett be. Természetesen mély aggodalom töltött el – tegye fel a kezét, aki ilyen helyzetben képes nyugodt maradni… Bölcs tanácsért hová máshová fordulhattam volna, mint legfőbb jótevőnkhöz, szellemi gurunkhoz, életünk legmegbízhatóbb társához: a kereskedelmi televíziózáshoz. Ezúttal sem okozott csalódást. Alighogy bekapcsoltam az egyik filmcsatornát, két percen belül jött a reklámszünet, és megszólalt az égi hang, a gondviselés szava, csak nekem, csak most, a lelkembe hatolón: „Sajog a verejtékmirigye? Úgy érzi, már-már izzadni fog, de az izzadás nem következik be? Ne várjon, míg a helyzet rosszabbra fordul! Van segítség!” És a mennyei hírnök, az én személyes megmentőm kinyilatkoztatta a varázsszót, a csodaszer nevét. Elsőre nem sikerült megjegyeznem (az ilyen eksztatikus pillanatokban az emberi agy különösen működik), de szerencsére a másfél órás film közben a reklám még nyolcszor elhangzott, kizárólag azért, hogy nekem jó legyen.

Ma délelőtt úgy léptem be a patikába, mint egy hősszerelmes, aki meg akarja kérni szíve választottjának kezét. Remegő orrcimpával fordultam a gyógyszerészhez – nyugdíj előtt álló, megfáradt arcú, seszínű hajú dolgozó, de én a világ legszebb nőjét láttam benne:

– Maxidebil Tropabirizgenthitis kenőcsöt kérek.

Rám se pillantott, csípőből felelt:

– Melyik fajtát?

Tizedmásodperc alatt kijózanodtam, és belém hasított a felismerés, hogy ebből baj lesz:

– Több fajtája van? A reklámban erről nem volt szó…

– Az egyiknek a dobozára az van írva, hogy cremor, a másikéra pedig az, hogy krém.

– De hát ez a két szó ugyanazt jelenti, csak az egyik latinul van.

– Igen, mert úgy tudományosabb.

Milyen csúnyácska ez a nő, állapítottam meg magamban.

– És a két változat között mi a különbség? – tettem fel a laikus kérdést.

– A hatóanyaguk. Ha a maga verejtékmirigye még nem grovjadzik, csak úgy suhajgósan kurnyolászik, akkor a Maxidebil Tropabirizgenthitis nano-anno-dacumál a jó. De ha már úgy érzi, hogy nagyon suhajgós, és olyan detergensen grovjadzik is, akkor Maxidebil Tropabirizgenthitis mega-forte-ultra ajánlott. Van még a Tropabirizgenthitis semi-probi-trixi, az közepesen fertőtlenítő hatású.

– Mi az, hogy közepesen fertőtlenítő? Hiszen valami vagy fertőtlenített, vagy nem fertőtlenített. Mint a várandósság: nem lehet egy nőt kicsit teherbe ejteni. Vagy terhes, vagy nem… Na mindegy, akkor… izé… az én mirigyem még csak kurnyolászik, pontosabban kurnyolászgat, úgyhogy a nano-anno-dacumál változatot kérem.

– Milyen kiszerelésben? Van negyvenhét grammos mentolos eukaliptusz ízesítéssel, illetve harántcsíkos tubarózsa illattal, aztán van hetvenhat és fél grammos is, de az csak tubarózsa illatú változatban, viszont százharmincöt grammosban van borostyánolajos is varjúgennyaromával, meg van még hibiszkuszos süntüsszentéssel. A nagy kiszerelésű tubarózsás most éppen akciós, de csak akkor, ha a kisebb kiszerelésűből vesz két emilyet, vagy a közepesből egy amolyat, vagy a mentolost kombinálhatja a termékcsalád egy másik tagjával, de csak akkor, ha az nem akciós, vagy pedig az akciós árának négyzetgyökét kivonjuk a közepes kiszerelésű árának inverzéből, miután megszoroztuk a legolcsóbb nem akciós termék árának felével. Akkor melyiket adhatom?

– Ööö… Nem is tudom… Azt hiszem, ezt még átgondolom, és majd visszajövök.

– Ja kérem, nem könnyű kiszolgálni a kedves vevőt, ha úgy jön be a patikába, hogy nem tudja, mit akar.

Zsille Gábor