Kaptál már e-mailt Volodimir Viszocsanszkijtól? Nem? Semmi baj. Majd fogsz.

Hogy kicsoda az említett úriember? Bemutatkozása szerint egy korábban Kijevben/Kijivben tevékenykedő vállalkozó, aki az iparkamarától kapta meg a villámpostacímem, mint megbízható vállalkozó elérhetőségét. Az említett úr saját elmondása szerint februárban elvesztette családját – feleségét és két gyermekét – egy rakétatámadásban. A tragikus esemény után az Egyesült Királyságban keresett menedéket. De mivel volt egy megérzése, már mindezeknél korábban elhelyezett egy isztambuli letétőrző cégnél 25 millió amerikai dollárt. A Brexit utáni rendkívül magas egyesült királysági adó elkerülése végett keresett meg engem: hátha érdekel az üzlet.

Meg kell a szívnek szakadni. De nyomban. Aztán, amikor már nemcsak a saját, de a szomszédunk kádja is már túlcsordul a könnyeinktől, nyomjuk a forró hátsónkat a hideg falhoz, és ébredjünk fel.

Ez maga a nagybetűs KAMU.

Figyelem, legújabb kori történelem következik.

Az efféle e-mailes átverések Nigériából indultak el, ezért a helyi törvények visszaélést büntető 419-es számú paragrafusa után világszerte 419-es csalásként emlegetik – bár az offline változata az 1800-as évek elejéig követhető vissza. Ennek általános forgatókönyve: segítséget kérő e-mailben részesedést kínálnak mesés vagyonokból.

Minden úgy kezdődik, hogy kapunk egy megnyerő hangvételű, nagy szakértelemmel megfogalmazott levelet, melynek feladója azt állítja, nagyobb összegű pénzt kell külföldre menekítenie, ezért jelentős százalékot ajánl fel készpénzben, ha az összeget ideiglenesen elhelyezheti a bankszámlánkon. A csalók anno leggyakrabban azt állították, hogy a nigériai kormány valamilyen túlszámlázás vagy hasonló, csaknem legális tranzakció ellenértékeként fizeti ki nekik a kilátásba helyezett összeget. A történetek persze nagyon különbözhetnek egymástól – íme néhány, csak úgy ízelítőként.

A 419-es csalók amúgy szeretnek rárepülni a háborúk borzalmaira. A ’90-es években megfogalmazták a nigériai ajánlat Irakra alakított változatát: a Szaddám-rezsim által üldözött olajbárók valójában nem létező pénze után szaladhattak azok, akik nem ismerték fel, hogy épp egy nagy átverés áldozatai.

E csalások másik változata: a szélhámosok egy AIDS-gyógyszerhez kerestek támogatókat. A levél szerint a szert több kórház is sikerrel tesztelte, és anyagi támogatókat szeretnének találni a készítmény széles körű terjesztése céljából.

Személyes kedvencem a titkos szovjet űrállomáson felejtett nigériai űrhajós megható története. Ebben Abacha Tunde nigériai asztronauta rokona fordul a reményei szerint segítőkész ismeretlen címzetthez – biztatása szerint a hős űrhajós földrehozatalára adományozott összeg majd busásan megtérül az űrben szerzett tudományos ismeretek kamatoztatásakor.

És akkor az ügymenet. Aki érdeklődni kezd a részletek iránt, azt a választ kapja, hogy némi pénzt kell biztosítania külföldi adó, feldolgozási költség vagy egyéb címen, általában a levélben szereplő összeg 10 százalékát. Az összeget mindig egy „biztonsági cégnél helyezik el”. Felvételéhez egy adatlap kitöltésére is szükség van, melyben a címzett számlaszámát is fel kell tüntetni. Ha valaki hozzáférést enged a bankszámlájához, az összes pénzével együtt tűnnek el a csalók. Ha pedig kilátogat Nigériába „egyeztetni”, leggyakrabban soha nem tér vissza… Hazánkban ugyan nincs sok áldozata a 419-esnek, de például egy debreceni egyetemistának több mint tízmillió forintja bánta, hogy belement az e­mailben ajánlott üzletbe.

Végül: e levelek történetének legfeketébb fejezete annak a tönkrement cseh nyugdíjasnak az esete, aki több mint egy évig kérte Nigéria prágai konzulját, hogy segítsen visszaszerezni a pénzét, de a diplomata azt állította, tehetetlen. A 72 éves férfi végül két pisztolylövéssel meggyilkolta a konzult. A konzul kiküldetéséből csak néhány hónap volt hátra.

Most, mint látom, a csalók átfókuszáltak a szomszédunkban zajló konfliktusra. De mi nem dőlünk be nekik, ugye?

Király Farkas