Hiszek abban, hogy a vidámság, mi több: a groteszk segít felülkerekedni a szomorúságon. Főleg, ha a történetet, a sztorit nem kell kitalálni, mert az élet adja.

Mondják, hogy a brit királyi naptár általában úgy működik, mint az óramű. Mégis, időnként, néha épp állami látogatások során a dolgok hajlamosak furcsa fordulatokat venni. Mint a királyi család minden tagjának, II. Erzsébet királynőnek is része volt olyan pillanatokban, amikor az események nem teljesen a tervek szerint alakultak. Ám legendás önuralmának köszönhetően a váratlan események sem sodorták menthetetlen helyzetekbe.

A királynő diplomáciáját otthon és külföldön egyaránt tesztelte az élet. Több állam- és kormányfőt fogadott, mint bármelyik elődje. Az évek során roppant kellemetlen vendégei is voltak – nem utolsósorban Nicolae Ceaușescu román diktátor, aki 1978 júniusában érkezett a Buckingham-palotába.

Cserébe az ígéretért, miszerint mintegy 300 millió angol font értékű repülőgép-megrendelésekkel fellendítik Nagy-Britannia gyengélkedő gazdaságát, a diktátort feleségével, Elenával a lehető legnagyszerűbb fogadtatásban tervezték részesíteni.

Tény azonban, hogy a látogatás hírére Valéry Giscard d’Estaing francia elnök felhívta a királynő figyelmét egy-két dologra. Felhívta a Buckingham-palotát, hogy figyelmeztesse a briteket Ceaușescu kíséretének néhány hónappal korábban, Párizsban tett látogatása során tanúsított magatartására. A küldöttség távozása után kiderült, hogy a románok „megszabadították” hivatalos szálláshelyüket minden mozdíthatótól, beleértve a lámpákat, vázákat, hamutartókat és fürdőszobai szerelvényeket. „Mintha betörők költöztek volna be egy teljes nyárra” – mondta a francia elnök.

A figyelmeztetést követően a királynő megkérte a királyi „háztartás” vezetőjét, hogy távolítson el minden, kicsit is értékes tárgyat a diktátor és neje számára kijelölt Belga Lakosztály vendégszobáiból. A palota személyzetét figyelmeztették Ceaușescu korábbi turnéi „katasztrofális” jeleneteire, köztük egy belgiumi körútjára is, ahol testőrei durván viselkedtek a helyiekkel, és „a vacsoraasztalnál helyért tülekedtek”.

Ettől eltekintve a házigazdai hozzáállás ez volt: „Nagyon fontos, hogy Ceaușescu asszony boldog legyen. Madame szeret vásárolni.”

Mint a vizit alatt kiderült, a románok ragaszkodtak ahhoz, hogy Elena asszony kétes tudósi tevékenységét tudományos díjakkal ismerjék el, lehetőleg Oxfordból vagy Cambridge-ből. Kétségbeesett keresgélés után a Külügyminisztérium végül elérte, hogy a diktátor felesége tiszteletbeli professzori címet kapjon a Westminsteri Egyetem politechnikumától, valamint elnyerje a Királyi Vegytani Intézet ösztöndíját.

Később látszólag minden pontosan ugyanúgy történt, mint bármely más hasonló látogatás során. Ám. Míg a legtöbb hivatalos látogató arra számíthatott, hogy a palota pincéiből a legjobb borokat szolgálják fel, Ceaușescuék számára egy ugyan korrekt, de egyáltalán nem izgalmas fehérbort szolgáltak fel a hal mellé, amit egy teljesen hétköznapi bordói követett.

A vacsora kezdete után nem sokkal a királynő Ceaușescut „ijesztő kis embernek” nevezte, és úgy döntött, hogy eleget látott látogatói közül – hát távozott.

A legenda szerint másnap, a Buckingham-palota kertjében a kutyáit sétáltatva észrevette, hogy a Ceaușescu-pár éppen szembe jön vele (a diktátor-pár inkább a szabadban beszélgetett, féltek a palotán belüli titkos lehallgató eszközöktől). Amint a királynő később egy másik vendégnek elárulta, kutyáival együtt elbújt egy bokor mögé, hogy elkerülje a találkozást…

Ez, kérem, a követendő diplomáciai protokoll tolvaj diktátorok elkerülhetetlen látogatása során.

Király Farkas