Úgy adódott nemrégiben, hogy egy távoli rokonom, Jancsika, elköltözött az otthonából. Egy szép nagy lakást hagyott maga után, és vásárolt magának egy még nagyobbat. Nem feltétlenül volt elégedett ezzel az üzlettel, mert miután eladta a lakását, a szomszédos országban kitört a háború. A 21. században fegyverrel lövöldöznek egymásra, meg robbantgatnak, ugyan ki gondolta volna ezt, mérgelődött magában. De hát megtörtént. Mire elutalták azt a sok-sok milliót, amit a lakásáért kapott, az a pénz már rég nem ért annyit, mint egy hónappal korábban. Gyerekkorában látott olyan régi felvételeket, fényképeket, ahol a papírpénzt cirokseprűvel takarítják fel az utcán, de azt nem gondolta volna, hogy egyszer még utoléri az efféle végzet. Miután túltette magát ezen, és álmatlan éjszakái, zsigeri tépelődései lassan elmaradoztak, úgy határozott, hogy azt a kevéske pénzt, ami megmaradt a lakásának árából, a felújításra szánja. Szép konyhát tervezett magának, és modern fürdőszobáról álmodott. Felkutatott egy szakembert, akit az ajánlója rendkívül megbízhatónak, pontosnak és korrektnek ismert meg. A mi emberünk boldogan nézett a jövőbe. Olyan nehéz manapság megbízható, jó kivitelezőt találni! Így kiáltott fel örömében.

A megbeszélt időpontban találkoztak, minden munkálatot részletesen átbeszéltek, és egymás kezébe csaptak. Megállapodtak abban, hogy sok pénzért, fáradságos munkával és kitartással, sőt egymás iránti bizalommal elérik a kitűzött céljaikat, és Jancsika végül boldogan hajtja majd álomra fejét a felújított, szép új lakásában.

Igen ám, de amikor eljött az a dátum, ami piros betűkkel volt a naptárba vésve, és a kitűnő jelleműnek bemutatott szakembernek be kellett volna lépnie a felújításra váró otthon bejárati ajtaján, lebetegedett. Koronavírussal fertőződött, és mint ismeretes dolog, azzal nem szabad viccelni. Szegény! Most nem végezheti a munkáját, még pénzszűkébe kerül, aggódott Jancsika. Alaposan bezárta a lakást, és szorgosan dobozolt tovább. Imáiba foglalta a mesterember nevét, és naponta érdeklődött hogyléte felől. Nagyon boldog volt, amikor megtudta a jó hírt, hogy a fiatalember felépült. De amilyen kegyetlen az élet, rengeteg elmaradt munka várt a kivitelezőre. Jancsika mégis kivételes kegyben részesült, a mester hamarosan időt szakított rá, ezzel is bizonyította, hogy a pontosság a jó szakember legfőbb ismérve. Újfent helyszíneltek, egyeztettek, majd megbeszéltek egy időpontot. Jancsika beírta pirossal a naptárba, és onnantól kezdve járólapokról és színes falakról álmodott.

Eljött a várva várt pillanat, végre elkezdődhet a felújítás! De ekkor rettenetes szerencsétlenség történt. A szakember legrátermettebb, legerősebb embere egyik napról a másikra összeesett és meghalt. Szegény vállalkozó nagyon elszomorodott, és kénytelen volt elhalasztani a munkálatokat. Jancsika megértő volt. Még a temetésre is elment, egy szál fehér szegfűvel a kezében botorkált a sírok között, de valami tévedés folytán nem a pontos időben ment oda. Emiatt kicsit lelkiismeretfurdalása lett, mert titokban arra számított, hogy az a kedves fiatalember észreveszi, hogy ő milyen tisztelettudó, és mennyire megbecsüli a jó munkásokat. Lám, még az utolsó útjukra is elkíséri őket. De sajnos nem találkoztak.

Egy ideig nem akarta zaklatni a kivitelezőt, hiszen átérezte a gyászt. Épp a legkedvesebb munkása halt meg, kiáltott fel hajnalban, és felült az ágyában. Minden ízében remegett és csatakosra izzadt. Azt álmodta, hogy rádőlt egy fal, melybe a szerencsétlen halottat befalazták. Úgy fejtette le magáról a jó lélek poros karját, mint egy rátapadt medúza csápjait a Vörös-tengerben.

Délután elhatározta, hogy rákérdez, mikor kezdik el a munkálatokat. Talán túltette már magát a lelki fájdalmakon a mester, nyögött szomorúan maga elé nézve egy pohár bor mellett.

Hosszan csörgött a telefon, de nem fogadta a hívását senki. Másnap reggel újra próbálkozott, két héten át mindennap felhívta a legjobb ajánlatokkal rendelkező szent embert, biztosan sok munka szakadt a nyakába, bizakodott. Én is sorra kerülök hamarosan, hiszen megbeszéltük. És így is lett! Jancsika ujjongott, mikor meglátta a telefon kijelzőjén, hogy nem akárki hívogatja, nem bizony. Maga a kivitelező! Igen, kérdezte higgadtan, mert nem szerette volna egy erősebb hangsúllyal olyan helyzetbe hozni azt a rendes embert, hogy azt érezze, nyaggatják, ha kell, ha nem. Olyan visszatetsző, mikor valaki erőszakoskodik, rázta a fejét ingerülten. Én nem vagyok olyan, gondolta, és újra megrázta a fejét, mindeközben keze ügyébe helyezte a naptárt, és egy nagyot sóhajtott. Örülök, hogy jól van. Jól van, ugye, kérdezte elgyengült hangon, és megint megrázta a fejét, mert érezte, hogy hülyeséget kérdez. De ennek nem volt nagy jelentősége, mert a kivitelező nem is hallotta, amit kérdezett. A háttérből zaj szűrődött ki, amiből Jancsika arra következtetett, hogy nagy munkában van az ő embere. Épp a Balatonon vagyok, szabadságon, láttam, hogy hívtál, de tudod, Béla halála miatt elúsztam, egész nap melózom, este nekem már nincs erőm telefonálgatni, se üzeneteket olvasgatni, most tudtam végre leruccanni a családdal, de akkor mit is szeretnél? Konyha volt, ugye? Meg a cirkó, de megvannak végre a tervek, amiket kértem? Nincs? Akkor hogy csináljam meg a bekötést? Neked nincs gázosod? Hát nekem sincs, na jó, akkor kerítek egyet, de jó lenne, ha utánanéznél a tervnek, mert nagyon megy az idő, karácsonyra se leszünk meg, ha nem halad a dolog. Érted? A konyhabútort is tervezni kellene már, hónapokig szívatnak különben, nincs megbízható, korrekt asztalos manapság. Na, leteszem, hív az asszony, láttad a meccset? Elképesztő szériát futnak a magyarok. Csak így tovább, fiúk, igaz!? Szia, akkor a gázos jelentkezni fog, mondta, és hallhatóan belevetette magát a strandolás örömeibe.

Jancsika üveges tekintettel nézett maga elé, és enyhén megrándult a válla.

Istenem, hogy lehettem ilyen hülye! Miért nem szereztem időben gázost! Négy hónapom volt rá! Karácsonyra? Istenem, milyen igaza van, nincsenek rendes szakemberek, megyek és keresek egyet, határozta el magában, és úgy döntött, hogy elindul a henteshez, és körbeérdeklődik. Ott sok munkás megfordul, hátha adnak egy telefonszámot, reménykedett, de az ajtóból visszafordult. Úgy érezte, nem helyénvaló ez a cselekedet, hiszen a kivitelező egy megbízható, rendes ember, ráadásul egy igen kedves ismerőse ajánlására kereste fel, nem szép dolog a háta mögött intézkedni. Jancsika ledőlt a matracra, körülötte a halomban tornyosuló dobozok jótékony sötétségbe burkolták, maga mellé vette a telefont, mely megmelengette a szívét, hiszen új reményeket ébresztett benne, és kedves mozgalmi dalokat dúdolgatva várta a gázos hívását.

Tallián Mariann