Július harmadika 2008 óta zacskómentes világnap, ám csak az utóbbi évtizedben kezdtük a felhalmozódó „nájlonszatyrok” problémáját a hétköznapokban is komolyan venni. A műanyag zacskó roppant kényelmes, ezért a kivezetési kísérletek egyelőre akkor tűnnek sikeresnek, ha a műanyagok helyett a kereskedő felkínál biológiailag lebomló anyagból készült táskát. Van még persze más alternatíva is, ez az, amit az ember sokszor otthon felejt, így most már a textilszatyor-szettek halmozódnak föl, ami még mindig szerencsésebb. Vajon milyen megoldás lehet az online vásárlásoknál, ahol nagyon biztonságosan kell csomagolni, térkitöltőkkel súlyosbítva? Van itt is mindenféle csillogó-villogó ötlet, például a vízben oldódó, komposztálható pufi térkitöltő, amit aztán az ember jó esetben a szelektívbe dob, amit aztán majd válogatás nélkül elégetnek. Minden út egyfelé vezet: a legkevésbé ártalmas csomagolóanyag az, ami nincsen. Ez azonban a hétköznapokban tisztasági szempontból megoldhatatlannak látszik.

Barátaim egy része külföldön él, néha irigylem őket az ötletes lehetőségek miatt. Évek óta hallgatom, milyen egyszerű itt és itt a bevásárlás, hiába egy ugyanolyan kicsi falu, mint amiben lakom. Például azért szoktam irigyelni a barátaimat, mert a falusiak nem viszik a városba a termékeiket eladni, hanem helyben értékesítik, de nem kell húsz helyre elzarándokolni az embernek, hanem összebeszélnek, és egyszerre szállítják ki. Ebben még nem lenne semmi nagy teljesítmény, gondolnánk, de helyben már több ilyet láttam meghiúsulni.

Sok mindent megoldottam kistermelőkkel, de pár árura nem találtam megoldást. A kiszállítós áruházakat böngésztem időnként, vajon melyik kegyeskedik majd felvenni kicsiny falunkat, mely közben zsúfolt agglomerációvá nőtte ki magát, a kiszállítási térképére. Sajnos a falu változatlanul fehér folt a térképen, mindegy is, hogy azt a spártólspárig, az aldi vagy a madaras teszkó logisztikai szakemberei nézik. Pedig szeretek online rendelni, mert így nem benzinezek el annyi életidőt a boltba járással.

Belebotlottam viszont a Mindigvár Non-stopba, és a Kosárbatettem.hu-ba. Kiszállítós ábécék, és helyiek, mondhatnám, ide, Istenhátamögöttre specializálódtak. A Mindigvár a lakótelepekről ismert klasszikus non-stopok választékát nyújtja. Ez is jó, tudom jól onnan, mikor a nyolcadikon laktam, és nagyon kellett egy pár alma és egy liter tej. Az igazit viszont a Kosárbattettem.hu-ban találtam meg, mert nemcsak, hogy az én megyémben szállít a falvakba, mert ők is itt élnek, hanem törekszik helyi termékek forgalmazására. Kiderült, az online vásárlás is lehet lokális és zöld. Mentes viszont az afféle parasztromantikától, amely miatt a hasonló vállalkozások meg szoktak bukni. Például, nem lehet termelői tejet rendelni, mert a kiszállítós vállalkozó nem tud alkalmazkodni a laktációs periódushoz. Úgy tűnik, a Kosárbattettem.hu két lábbal a realitások talaján állva alakította ki a termékválasztékot, és a megvalósítható középúton jár. Így nincs sajnos teljes, termelői tej, viszont van például 3,5 százalékos Pusztaszabolcsi Tej, amit innen szinte egy ugrásnyira fejnek és dolgoznak fel. Van például Martontej tejföl, ami innen szinte karnyújtásnyira készül. Ha pedig valami nincs régión belül, akkor jön távolabbról, az sem tragédia, ha például Szegedről.

Miután a webáruházban kosárba pakoltam tejet, fagyasztott borsót, háztartási kekszet, a kasszánál választhattam volna környezetbarát csomagolást 150 forintért. Gondoltam, nem kérem, jó lesz nekem a zacskó, mert olyan keveset vásárlok zacskóba, hogy ha szükség van nájlonszatyorra itthon, már úgy kell keresgélni, van-e vajon megfelelő a nehezen összekuporgatott zacskókészletemben.

A szállítási időt tizenöt perces pontossággal határozták meg, ami nagyvonalú udvariasság ahhoz képest, hogy én még abban szocializálódtam a kiszállítás hőskorában, hogy a futár valamikor kilenc és tizenhét óra között érkezik, és ha ma mégsem, akkor talán holnap. Meg is érkezett a futár az intervallum elején percre pontosan, kinyitotta a furgon oldalát, és mondta, hogy hozzak ki szatyrot, mert azt nem tetszettem rendelni. Kiderült, hogy a két választási lehetőség: környezetbarát csomagolás vagy még környezetbarátabb, azaz semmi.

Szatyrot tényleg nem rendeltem, és miközben nem rendeltem, elábrándoztam rajta, hogy bárcsak csomagolóanyag nélkül hoznák a holmikat, szépen kipakolnának mindent a saját ládámba, amit amúgy is használok, amikor zöldségért és gyümölcsért megyek, és a furgon sarkában hűtő állna a feltétlenül hűtendő dolgoknak. És így történt. Bevittem a holmit, bepakoltam a konyhámba. Szegényebb lettem egy halom zacskóval, gazdagabb egy kellemes élménnyel.

Szilágyi-Nagy Ildikó