Bakó Botonddal, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság gerinces-zoológiai szakreferensével beszélgettünk Az év emlőse: a törpeegér kapcsán a rágcsálók megítélésének változásáról az elmúlt fél évszázadban. – Mirte Zsuzsa interjúja.

Mirtse Zsuzsa: A rágcsálók megítélése az elmúlt fél évszázadban jelentősen megváltozott. Az ürgét 50 évvel ezelőtt még irtották, a beszolgáltatott ürgefarkakért az állam fejpénzt fizetett. Most pedig komoly EU-pályázatokkal próbálják visszatelepíteni az eredeti élőhelyeire. Meséljen ennek a háttereiről!

Bakó Botond: Az elmúlt évszázadokban ezeknek a kisemlősfajoknak a társadalmi megítélése valóban nagyon rossz volt. Köszönhető ez annak is, hogy ezeket a rágcsálókat a társadalom az egérfélékkel, patkányokkal azonosította. Meg kell említeni még a mezei hörcsög és az ürge társadalmi megítélését: mindkét fajt mint elsődleges mezőgazdasági kártevőket tartották számon, a hörcsöginváziókról szóló történetek sokkolták a társadalmat. Ebbe a körbe tartozott bele aztán az ürge is, amelyet egészen a ’70-es évek közepéig szintén mezőgazdasági kártevőként jellemeztek, és ez bizony a jogszabályokban is megjelent. Nagyot fordult a világ az utóbbi évtizedekben, ma már a mezei hörcsög és az ürge európai állományait tekintve is azt mondhatjuk, hogy ezeket a kontinensen belül a kipusztulás fenyegeti, köszönhetően nem csupán a szisztematikus irtásuknak, hanem a mezőgazdasági termelés megváltozásának is. A mezei hörcsög például Nyugat-Európában már a természetvédelemnek olyan szintű szimbólumává vált, mint az óriáspanda. Mindkét faj európai törzsállományának Magyarország ad otthont. Ha nem vigyázunk rájuk, akkor az európai állományaik is halálra vannak ítélve. A mezei hörcsög elterjedésének nyugati határát jelenti Magyarország. Ennek az állománynak az utánpótlása az orosz puszták és Ukrajna keleti részéről volt eddig biztosított, ukrán felmérések szerint az ottani mezei hörcsög állomány 70 százaléka tűnt el az utóbbi évtizedekben, a jelenlegi ukrán–orosz háború fő területei pedig éppen a mezei hörcsög állományoknak az élőhelyein találhatók. Ez nemcsak azt jelenti, hogy a tankok eltiporják az állatokat, hanem valószínűsíthetően az itteni gabonatermesztés is jelentősen visszaesik az elkövetkező években, ezáltal az európai hörcsögállomány utánpótlása ellehetetlenül vagy nagyon meggyengül. Ezért az Európai Unió kiemelt figyelmet fordít mindkét kisemlős magyarországi megőrzésére. Nálunk a mezei hörcsög kisebb területre számított, lokális gradációjára több mint 15 éve nem volt példa, ami annak is a bizonyítéka, hogy a háború és az intenzív mezőgazdasági kultúrák terjedése nélkül is komoly veszélyben vannak. Az ürgék a fokozottan védettségüket eredetileg a ragadozó madarak védelme miatt kapták, azonban mára már akár a parlagi sasok, akár az ölyvek táplálékbázisából szinte teljesen eltűnt az ürge, és helyét a mezei nyúl vette át.

MZs: Az év emlőse a törpeegér lett. Vajon miért ez az állatfaj nyerte el ezt a címet? Kérem, mutassa be őt!

BB: A 2009-ben indult Vadonleső program 2017-től vállalta fel azt a feladatot, hogy megnevezze azt az emlősfajt, amely Az év emlőse címet kapja. Tudatosan törekedtünk arra, hogy ismeretlen kisemlősfajok is szerepeljenek ezen a listán, ezzel is szélesebbre tárva azt a kaput, amely a társadalmi megismerésüket és megítélésüket nyitja. A kiválasztott emlősökhöz köthető ökológiai sajátosságokra is szeretnénk felhívni a figyelmet: az ürgénél a füves élőhelyekre, a mogyorós pelénél az erdei életközösségekre, a hermelinnél az éghajlatváltozás okozta jelenségekre, míg a törpeegér kapcsán a szegélyvegetációk fontosságára. Hogy az üzenetünk minél több emberhez jusson el, kortárs költőket, írókat, zenészeket, képzőművészeket és színészeket kérünk meg arra, hogy műveikkel támogassák a kezdeményezésünket. Ennek köszönhetően mintegy 150 évvel azután, hogy Petőfi Sándor megírta az Arany Lacihoz című költeményét, jelenleg 12 olyan verssel gazdagodott a magyar irodalom, amelynek a főszereplője az ürge. De hasonló eredménnyel dicsekedhetünk a mogyorós pele, a sokak által teljesen ismeretlen földikutyafajok és a törpeegér esetében is. Sőt, a denevérekről is született olyan rockzene, amely a fiatalok körében való megismerését, megszeretését célozta. Néhány kiragadott név a munkánkat segítő művészek közül: Gryllus Vilmos, Lackfi János, Molnár Krisztina Rita, Tóth Krisztina, Szabó T. Anna, Varga Livius. Ezen a linken lehet követni a munkánkat: https://vadonleső.hu/evemlose/2022.

MZs: A Bükki Nemzeti Parkban mivel foglalkozik pontosan, mi a fő tevékenysége? 

BB: Az igazgatóságon belül hozzám tartoznak az emlősfajok az ürgétől a nagyragadozókig bezárólag, de a kétéltű- és a hüllőfajok védelme és monitorozása is a feladataim közé tartozik.

MZs: Van egy magyar világkülönlegességünk: a magyar szöcskeegér, melynek létezéséről sokáig csak bagolyköpetekből lehetett tudni. Mit tudhatunk ma már erről az állatról?

BB: A Bükki Nemzeti Park Igazgatósághoz tartozó Borsodi Mezőség Tájvédelmi körzet ad otthont a világ egyik legritkább emlősfajának, a magyar szöcskeegérnek. Sehol máshol a világon nem él ez a kisemlős alfaj. Rejtett életmódot folytat, utoljára a harmincas évek végén Vásárhelyi István tudta befogni ezt a fajt, majd egészen 2009-ig egyetlenegy kutató szeme elé nem került élő példánya. A baglyok a kutatóknál sokkal hatékonyabbak, ezáltal kizárólag bagolyköpetekből tudtuk azt nyomon követni, hogy ez a faj még nem tűnt el végleg a hazai faunából. A szöcskeegér nem a valódi egérfélékhez tartozik, hanem inkább az ugróegérfélékkel áll közvetlen kapcsolatban, ezt jól mutatja az is, hogy elsősorban ízeltlábúakkal táplálkozik: aktívan vadászik tücskökre, sáskákra, szöcskékre. Kiemelt figyelmet próbálunk arra fordítani, hogy ennek a fajnak az utolsó állományai ne tűnjenek el az idő gödrében, ezért folyamatosan monitorozzuk, különböző élőhelykezelésekkel biztosítunk minél nagyobb gyepterületet neki, ahol megélhet, sőt, terjedhet is. A Fővárosi Állat- és Növénykert közreműködésével pedig két éve elindítottunk egy mesterséges tenyésztési programot is.

MZs: Vadonleső programot hozott létre – ez egy monitoring program, melybe minden állatbarát becsatlakozhat. Beszélne bővebben erről?

BB: A Vadonleső program az ország egyik legjelentősebb ún. citizen science programjává nőtte ki magát. Védett állat- és növényfajokról gyűjtünk online felületen elterjedési adatokat. 2022-ben már 15 ezer elterjedési adattal gazdagodott a hazai természetvédelmi adatbázis. Évente többszázezren követik a programot, vesznek részt különböző rendezvényeken, fesztiválokon, közönségtalálkozókon, az egyes, főleg gyerekeknek kiírt pályázatainkra évente 4-5 ezer pályamunka érkezik. Elértük azt, hogy „vadonlesőnek” lenni ma már országosan is büszkeséggel töltheti el a programhoz csatlakozókat, fontosnak és hasznosnak érzik az emberek ezt a természetvédelmi, önkéntes aktivitást.