Terike néni százhét éves, és azt állítja, nem tudja, hogyan lehetséges, hogy ilyen sokáig él. Azt meséli, hogy fiatalon állandóan betegeskedett, de mióta betöltötte a százat, semmi baja nincs. Terike néni egy csoda. Mióta megnéztem a róla szóló filmet, sokkal pozitívabban tekintek a jövőbe.

Ahogy az ember öregszik, egyre többet gondol az elmúlásra. Aki ezt tagadja, nem mond igazat. Egy ideje én is próbálom megfejteni a hosszú élet titkát, bújom a cikkeket, és amatőr szinten tanulmányoztam az idén tavasszal elhunyt Tanaka Kane életét is, aki 119 éves korában halt meg Japánban. Már itt leszögezem: nem lettem okosabb, hiába olvastam el több cikket is a világ legidősebb emberéről. Az asszony nagycsaládba született, egy kifőzdét üzemeltetett. Nem tett többet az egészségéért, mint egy átlag japán, életével mégis világcsúcsot döntött.

Mióta világ a világ, kutatják, hogyan lehetséges sokáig élni. A Bibliától kezdve a mesékig mindenhol szerepelnek matuzsálemek, no meg az örök élet vize is felbukkan itt-ott. Az okot azonban eddig senki nem tudta száz százalékig megfejteni, a legtöbben csak tippelgetnek orvosi kutatásokra és megfigyelésekre alapozva.

Hallottak már az úgynevezett Kék Zónákról? Ezek azok a helyek, ahol az emberek a legtovább élnek, sokan több mint száz esztendeig. Ezek a régiók Dan Buettner A hosszú élet oázisai, Földünk kék zónáicímű könyve szerint: Szardínia szigetének Barbagia régióban lévő Ogliastra nevű része, Ikaria szigete Görögországban, Okinawa szigetén az Ogimi nevű falu (Japán), Costa Rica Nicoya nevű félszigete, valamint Kalifornia Loma Linda nevű települése. Miután kiderült, hogy az említett területeken az emberek az átlagosnál jóval tovább élnek, ráadásul aktív módon, kutatni kezdték, mi lehet a közös pont, ami ilyen eredményt hoz a kései halálozás tekintetében. Több dolgot is összeírtak, például a kellemes, trópusi éghajlatot, a stresszmentes falusi életet, a rendszeres mozgást és a mértékletes táplálkozást. Természetesen ezek a dolgok nem biztosítják százszázalékosan azt, hogy valaki sokáig él majd, de láthatóan erősen hozzájárulnak.

Az, hogy semmi nem biztos ebben a témában, Terike néni példája is jól mutatja. A százhét éves asszony ugyanis nem született trópusi szigeten, nem élt stresszmentes életet, nem vegetáriánus, de ma is aktív, elméje tiszta. A róla készült kisfilmben arról beszélt, hogy százöt éves koráig rendszeresen horgolt, ma is keresztrejtvényt fejt, s bár nem vállal külföldi utazást, de lakóhelyén nap mint nap sétálgat.

Miután az egyik közösségi oldalon megosztottam a Terike néniről készült filmet, rengeteg komment zúdult rám. Abban mindenki egyetértett, hogy az idős asszony genetikai csoda, hiszen százhét évesen úgy néz ki, mint egy átlag nyolcvanéves. Persze voltak olyanok is, akik azt mondták, ez valami átverés, mert száz év felett nem lehet ilyen jól kinézni. Akadtak olyanok is, akik tanácsokat osztogattak, mert hát ők biztosan tudják a hosszú élethez vezető utat. Egyesek naponta nyolc pohár vizet javasoltak, mások száz hasprést, megint mások tanyára költözést, és volt olyan is, aki teljes kivizsgálást egy méregdrága magánklinikán. Szóval a vélemények erősen eltértek, de abban szinte mindenki egyetértett, hogy Terike néni példája nagyon inspiráló és reményt ad.

Amikor azon gondolkodtam, hogyan is fejezhetném majd be ezt a kis írást, találtam egy megállapítást a Kék Zónákról szóló cikkben, ami mindenképpen ide kívánkozik. Ez pedig így hangzik: „A hosszú életért kiegyensúlyozott, mértékletes táplálkozással, kevés állati fehérjével, rendszeres mozgással, erős szociális kapcsolatokkal, sok nevetéssel és derűs életszemlélettel tehetjük a legtöbbet.”

Szerintem ez nem hangzik kivitelezhetetlennek, mától ki is próbálom. Velem tartanak?

Döme Barbara