Holdkór

Nem véletlenül szökött ki egykor a Hold az orbitális földi masszából előre megérezvén, hogy előbb-utóbb nem lesz majd nyugta az ember okozta felfordulásban akár még egy égitestnek sem. Talán ezért tűnhetett számára biztonságosabbnak a zűrös események csetepatéit, drámai fejleményeit kissé távolabbról követni, és azzal a döntésével, hogy disszidált, önmarcangoló történelemünkből egyszer s mindenkorra kiírta magát. De legalább ma biztonságban van. A járványoktól sem rettegő klímakatasztrófa és a sistergő nemzetközi helyzet a Hold jó szimatát igazolta. Hisz lett perpatvar az olajért, perpatvar a vízért, perpatvar a levegőért és minden négyzetcentiméterért. Kiszáradt a hattyúk tava, a poros színpadokon meztelen emberi alakok úszkálnak, Esze Tamás talpasai után itt a lánctalpasok kora, terjed az ész vész, fertőz a történelemfelejtés és az eső utáni köpönyegforgatás, jöhet az ernyedt gondolatok ráncfelvarrása, klasszikusok deklasszálása, sokszorozódik a humán hamu. Feltámadt Xerxész és Leónidasz, van új, véres Thermopüla. Olykor hasznos lehetne ma már egy karoling páncéling. Lám, Einstein ebben sem tévedett, amikor így fogalmazott: „Azt nem tudom, hogy a harmadik világháborút milyen fegyverekkel fogják megvívni, de a negyediket bizonyosan botokkal és kövekkel.”

Talán ezért is ígéretes a NASA Artemis-1 missziójának résztvevőjeként eltávolodni a Terra incognitakanócokkal megspékelt, puskaporos hordójától. Igen, én utazom. Elutazom. Jó messzire. Jegy, biléta, beszállókártya, tikett vagy nevezzük bárhogy, itt lapul elővételben a zsebben. Verne Gyulát vagy Stanislaw Lemet bizonyára a citromsárga irigység környékezi azok után, hogy nemrég váratlan lehetőség nyílt egy különleges eseményre: az Amerikai Űrügynökség olyan kaput nyitott meg, ahol az extraterresztriális utazásra vágyók álma válhat valóra, mégpedig úgy, hogy a nevet bejegyzik egy speciális hordozóra néhány személyi adat kíséretében, és a soron következő Hold-utazásnál máris szállhat, repülhet a jegyzett személy egymillió háromszázezer mérföldes útjára. Így az Orion kapszula műszaki kelléktárában körbe lehet libegni a Holdat, be lehet vonulni annak fényes udvarába, ott elidőzni hat napon át mámorosan és holdkórosan keringőzve. A játék pedig kozmikusan komoly. Bizonyság rá a mellékelt Bording Pass utazókártya, ami névre szóló, hivatalos sorszámmal ellátva, a magamé például: M2M2021238900-as azonosítóval. A biléta természetesen oda-vissza érvényes, viszont menet közben nem lehet kiszállni (nincs is hol), még a mikrocsipbe gravírozott névnek sem. Az indulás helye a szokásos: Kennedy Space Center, Florida; úticél: a Hold, megkerülése ringlispíl rendszerben balról jobbra; az utazás időtartama 25 nap és 12 óra, majd visszatérés a Csendes-óceánra az előre megjelölt helyen, plusz-mínusz néhány méteres toleranciával. Úszás-készség nem feltétel. Az indulás dátuma ez év májusára volt tervezve, de kisebb műszaki malőr miatt – meg hogy itt-ott pukkadoznak a fegyverek – némi csúszás állt elő. Sebaj, mondom, a jegy érvényét nem veszti, a fontos az, hogy megyünk, s most már hamarosan kiderül, pontosan mikor. A hordozórakéta a Space Launch System (SLS) lesz; sugárzik róla, hogy jóltápláltan az elkövetkezendő idők hosszútávú bolygóutazásaira lett összebütykölve, és sokat tesz azért, hogy ismét ember ereszkedjen alá a Hold felszínén Neil Armstrong 1969. július 20-i első lábnyomára. Az Orion űrszondába – amivel mi utazunk – két jóvágású műanyag manöken lesz beültetve, interplanetáris szabályzat szerinti biztonsági övvel ellátva, éppúgy, ahogy Elon Musk vörös Tesla-kabriójával a fehér űrruhás Startman is bekötve suhan Naprendszerünkben, a világsemmi vég nélküli autósztrádáján. És még beláthatatlan ideig autókázik így a különleges Tesla Roadster, az egykor Galamb József által összerakott Ford T-modell ük-ük-ük unokája. Aztán több tízmillió év múlva a Földbe vagy a Vénuszba csapódva majd valahol végleg leparkol.

S mint ahogy mondják: evés közben jön meg az étvágy, így nem sokat dilemmáztam azon, hogy a 2026 júliusára elcsúsztatott Föld-Mars bolygóközi, másfél billió kilométeres járatra is ne jelentkezzek. (Sorszám: M2M443409437536). Hiszen abban az lesz a magával ragadó izgalom, hogy oda csak menetjegy létezik; tehát a „Nyugalom tengerében” az idők végezetéig meg lehet pihenni és ez a gyönyör-esély elérzékenyít. Szervezett visszautaztatás tehát nincs. Ez viszont megoldható fakultatívan, például gyalogosan, esetleg autóstoppal egy ember számára, ha Startman a kétszemélyes sport-Teslával éppen akkor és éppen arra jár. Igen megnyugtató, hogy ez az utazás is már biztos, a kódszám sem ámítás, és honvágy ide vagy oda, a mély érzelmi katarzis előre borítékolható. Akkor, onnan igazán messzinek tűnnek majd az egykori holdfényes májusok, a muskátlis ablakok, mivel oly távol, messze lesz hazám…

Egy sorsút nem tökéletesen ívelt kör. Inkább ellipszishez hasonlítható, kissé deformált, krumpliszerű pálya, vágyak apálya és dagálya, ahol az ExoMars misszió is tán az éppen akkor aktuális nemzetközi torzsalkodás sanyarú levét issza majd, ez pedig ismét megzavarhatja a menetrend szerinti precíz indulást. Ráadásul az is pech, hogy a Mars Földtől való távolsága változó, csak kétévente kerül igazán közel hozzánk maratoni gurulása során, akkor is rövid ideig, épphogy az illatát érezzük, alig néhány heti időtartamra.

„Navigare necesse est, vivere non est necesse” mondták a régi hajósok Pompeius Magnus után, mivel akkoriban a hajózás volt, s mára az űrhajózás lett fontosabb az életnél… Egykor néma csendbe fojtva, dermedten kutatták a távoli horizontot, életmentő felkiáltásra várva: „Föld!”. A lényeg azóta nem változott. Csak a fogalom tartalma lesz más: „Mars!”.

Árkossy István