Jó napot kívánok! Ön meghalt. Ne vitatkozzon velem, itt van feketén-fehéren leírva, hogy elhalálozott. Könyvelték, iktatták, lepapírozták. Tessék hazamenni és beletörődni végre! Hogy ezek az ügyfelek milyen macerásak!

Van nekem egy képzelt barátom, Sanyi, aki a regényem főhőse. Vele mindenféle dolgok megesnek, hol vízen jár, máskor pálinkát fakaszt a Buddhából vagy éppen ikreket szül. Sanyival – nekem köszönhetően – szinte minden megtörtént már eddigi élete során, s így aztán semmin se csodálkozik. De azon, ami az egyik ismerősömmel a közelmúltban megesett, még ő is eltátotta a málészáját.

Tudom, már itt a történetem elején összekuszáltam kissé a szálakat. Mindjárt segítek kibogozni! Szóval, a sztori, amit mindjárt részletesen is leírok, nem egy kitalált történet, bár bevallom, szeretem mindenféle képtelen históriákkal borzolni a kedélyeket. Ám, ahogy szép közhelyesen mondják, az élet most engem is felülírt, s olyan szörnyet alkotott, amit kitalálni is csak akkor lehetne, ha az ember néhány feles után bedobna egy-két Xanaxot. Van ez az EESZT elnevezésű rendszer, ami mindenféle egészségügyi adatot tárol rólunk. A legtöbben talán úgy ismerik, hogy itt lehet megnézni a Covid-igazolványunkat. De ez a rendszer ennél sokkal többre képes. Ha mindenféle jelszavak és kódok után beírjuk a TAJ-számunkat, megmutatja az összes egészségügyi vizsgálatunk történetét a leleteinkkel együtt. Naná, hogy félelmetes egyben látni, hogyan lesz emberi roncs belőlünk, ahogy megöregszünk. Az életünk elejéről maximum egy-egy fogászati lelet és néhány szűrővizsgálat tanúskodik, de közelítve a nyugdíjhoz az ember nem győzi lapozni a feltöltött leleteket.

Egyik kedves ismerősöm néhány hónapja gyanútlanul belépett az EESZT rendszerbe, hogy megkeressen valamit, mire azzal szembesült, hogy ő bizony meghalt. Nem viccelek! Ott volt előtte saját boncolási igazolása, az ő adataival, szóval kétség nem fért hozzá, valóban róla szól a dokumentum. Mivel egy erős idegzetű, jókedélyű ember, nem kapott ott helyben infarktust – – én lehet, hogy kifeküdtem volna a látványtól. A csúfságot egyébként minden ismerőse láthatta, mert feltöltötte az egyik közösségi médiafelületre. Magam is olvastam, sőt annak a drága doktornak a nevét is, aki ezt az egészet aláírta. Szerintem a kórház és az orvos is megérdemelné, hogy ide kerüljön a nevük, de nem szeretnék sajtópert, ezért inkább csak annak árulom el ezeket az adatokat, aki személyesen megkeres a kérdéssel. Vagy annak sem, ki tudja. Ami a lényeg, hogy kedves ismerősöm betegjogi képviselőhöz fordult, ugyanis tudott, hiszen nagyon is él, és panaszt tett. Mit gondolnak, mi történt? Nem, nem kapott jó zsíros kártérítést, se karácsonyi csomagot, de még csak egy ingyen VIP-kivizsgálást sem, csupán elnézést kértek tőle, és törölték a rendszerből a boncolási dokumentumot. Ennyi, ezzel el van intézve. Tévedtek és kész! Még jó, hogy nem a háziorvos közölte az ismerősömmel: harmadik Covid-oltásra neki már semmi szüksége, mert halott. Szegény bizonygathatta volna, hogy neki ma reggel is érezhetően megdobbant a szíve, és a vére is folyt, amikor tegnap este megvágta a kezét. Mert tudjuk, a legtöbben nem a kimondott szónak, de még csak nem is a saját szemüknek hisznek, hanem annak, amit hivatalosan leírtak. Ha pedig ott az áll, hogy az illetőt felboncolták, az úgy is van!

Szerencsére ilyesmi velem még nem történt, de apróbb hibák már nálam is csúsztak az egészségügyi gépezetbe. Néhány éve például egy idegen nő vérleletét kaptam meg e-mailben a sajátom helyett. Tőlem még csak elnézést sem kértek, amikor reklamáltam. Anyám, aki egészségügyi dolgozóként ment nyugdíjba, mindig azt mondta, tűrjek, ameddig csak lehet, s ügyeletre akkor se menjek, ha a végemet járom, mert ha bemegyek, akkor lesz csak komoly baj. Persze általánosítani nem szabad, és messzemenő következtetéseket se vonjunk le egy-egy kirívó esetből, de azt azért melegen javaslom mindenkinek, most azonnal lépjen be az EESZT rendszerbe és ellenőrizze, vajon él-e még!

Döme Barbara