Mátyus Aliz író, szociológus, a Pápai Művelődési Társaság alelnöke, a Szélesvíz folyóirat főszerkesztője, a Nemzeti Művelődési Intézet Szín – Közösségi Művelődés folyóiratának alapítója. Erdei Ferenc-, Wlassics Gyula- és Pro Publico-díjas, a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetés birtokosa, Közösségépítő Önkéntes Díjas (2019), Borostyán-díjas (2021). Pápai tevékenységéről, hagyományokról és a Szélesvíz folyóiratról kérdeztük. – Csanda Mária interjúja.

Csanda Mária: Aliz Pápa városában dolgozik, épít a helyi hagyományokra. Ha csak a személyeket kezdem sorolni, Pápán diákoskodtak Jókai, Petőfi, Eötvös Károly, Deák Ferenc, Csoóri Sándor, Nagy László, Lőrincze Lajos, itt született Rab Zsuzsa. Aliz hogyan kapcsolódik a városhoz?

Mátyus Aliz: Apám révén. De előbb folytatom a sort, mert a híres református kollégiumban tanult Németh László édesapja, így kapcsolódási pontjaink vannak Németh Lászlóval, akinek fontos megszólalásai voltak Pápán. Somogyi József Petőfi szobrot csinált a városnak, az Esterházy-kastély előtt áll, és szintén ott van Szervátiusz Jenő és Tibor, apa és fia Jókai-emlékköve, aminek a megvalósulása pápai öregdiákoknak köszönhető. Pápa diákváros volt, ma is hat középiskolája van. De az egykor itt katonáskodók közül is akadnak híres emberek, például Ferenczi Sándor, akit Freud meglátogatott, Cziffra György, aki 1946-ban zenei életet teremtett a városban. Ehhez persze kellett egy valamilyen város is. Ahhoz pedig, hogy akár egy kultúrtörténeti hely kulturálisan virágozzon, jelentősen hatni képes emberek kellenek. Pápán végig tudom mondani, mert ezekkel foglalkoztam, hogy a reformkorban és 1945-től kezdődően ez hogyan alakult. Ma a város egy olyan kulturális konstrukcióval kísérletezik, ami a városlakók mind nagyobb részét tudja megszólítani. Az én tevékenységem többnyire kis egységek szervezésére és útra bocsátására koncentrál.

CsM: Személyes kötődéséről mit tudhatunk?

MA: Pápa apám, Mátyus Ferenc városa. Nagyszülei költöztek be Devecserből az alsóvárosba, szülei két amerikai munkavállalásból itt nyitottak kocsmát. Apám első generációs értelmiségi volt, kántor-tanítóként végzett a pápai Magyar Királyi Tanítóképző Intézetben, aminek a gyakorló iskolájában még én is tanultam, alsóban. 18 éves koromban elkerültem a városból, de életem fontos évei Pápához kötnek. Zalalövőn születtem, anyám falujában, mert apám, csak miután az orosz fogságból szabadult 1947-ben, építtette fel pápai házunkat. Születésem évében, 1948-ban a karácsonyt már Pápán ünnepeltük. 1967-től elmentem egyetemre, és újra a városhoz 2011-től lett érdemben közöm, akkor apámról, Mátyus Ferencről tartott megemlékezéseimet követően emléktáblája került a házunk falára. A járvány alatt Pápán több mint egy évet töltöttem, a házban, ahol felnőttem, kertet művelve. Gyerekkorom tereiben írtam meg apám hagyatékából és emlékeimből egy könyvet, novelláskötetet,Apa élt címmel. Születésének 100. évfordulója (2020) inspirálta. Németh László 1969-ben a városban elmondott beszéde szerint ő ahhoz a generációhoz tartozott, amelyik az iskolapadból a háborúban találta magát, s ha túlélte, az előző két írógenerációtól eltérően nem az egyéni teljesítményekre koncentrált, hanem az abból adódó, azon túli, a társadalom érdekében tevékeny élet jellemezte. Ezt apám részben még rám is hagyományozta. A város művelődésében az ő tevékenységét folytatni, módszereit használni nem más, mint a város hagyományait éltetni.

CsM: Milyen tevékenységet folytat, hogyan épít közösséget a Pápai Művelődéstörténeti Társaság és a hozzá kapcsolódó Szélesvíz folyóirat?

MA: Ez is apámmal és a generációjukkal függ össze, még abban az értelemben is, amiért az övék egy sokat megélt nemzedék – akikre ők figyeltek, azok figyelemre méltók voltak, s azok ma is. Amit elkezdtek, folytatásra érdemes. Rab Zsuzsával együtt ültünk az Eötvös Klubban 1988-ban, a Pápai Művelődéstörténeti Társaság alapításakor. Pár éve vezetők nélkül maradt volna a Társaság, tíz napot szántam rá, hogy legyenek a folytatást biztosító emberek. Lett is egy fellendülő időszaka. Csináltunk az égisze alatt, a pápai reformkorból merítve, egy Kaszinót, aminek alkalmai segítették a Szélesvíz folyóirat szerzői gárdájának alakulását. A városnak nem volt korábban folyóirata. Egy tavaszi és egy őszi szám készül évente. Nyolcadik éve népszerű a városban és környékén. Közösségképző ereje erős, szerzői a járvány alatt Szavak a szabadban címmel szabadtéri felolvasásokat szerveztek, előbb csak udvarokban, később lakótelepeken. A Pápai Középiskolások Képzőtársasága – Petőfi és Jókai is ilyenben próbálta ki magát először, Pápán – a Jókai-ház udvarán egy verses irodalmi esttel kezdett, a zeneiskola fuvola zenekarával együttműködve. Aztán készült a Képzőtársaság olvasókörével egy összeállítás Villanások – táj, nép, szellem címmel. A Szélesvíz folyóirat diák-rovatának diák rovatvezetői szervezésében a lapbemutatókon megünnepeljük az első nyomtatásban megjelenéseket, ahogy annak idején a Református Kollégium képzőtársaságában Petőfi, Jókai és társaik tették. A diákokkal Oldás és kötés projekttel erősítjük meg hátterüket (tanulmányom róla a Confessio folyóirat 2021/1-es, ifjúsági számában olvasható). A járvány óta mindkét Társaságnak Facebook-csoportja működik, egyre bővülő személyszámmal. A városban legszorosabb együttműködésünk a Pegazus Színházzal alakult, akik a járványig évi 7000 bérletesnek tartott bábelőadásokból tartották fenn magukat. Nekik köszönhetően nevezzük népfőiskolánkat Pegazus Népfőiskolának. Amint a járvány alábbhagy, tervezzük Németh László születése 120. évfordulójának megünneplését. 1936-ban Illyés Gyulával járt Pápán, 1941-ben a Református Kollégium Önképzőkörének 100. évfordulóján Karácsony Sándorral. Az 1969-ben az Esterházy-kastély Nádor termében elmondott beszéde olyan fontos volt a pápaiaknak, hogy 1972-ben Bessenyei Ferenccel olvastatták fel egy esten.

CsM: A Társaság és a Szélesvíz eddig megvalósult eredményei után mit szeretnének elérni a továbbiakban?

MA: A Szélesvíz lapbemutatóira népes közönség előtt kerül sor, a legutóbbin be tudtam mutatni a folyóiratot majd átvevő fiatalokat, egyikük író, a másik költő, mindketten szerkesztenek folyóiratnál, kiadónál, mindketten tanítanak. A Pápai Művelődéstörténeti Társaság kezdeményezésére egy többéves beszélgetéssorozat kezdődött meg 2018-ban, címe: Pápa, a sokhagyományú város. Kávéházi beszélgetéseken I. A város református műhelyeinek, intézményeinek szereplői vettek részt, 2020 januárjától, majd, amíg a járvány engedte, megkezdtük a II. A katolikus Pápa – pápai katolikusokbeszélgetéseket az Esterházy Kastély kávézójában. Következnek majd az evangélikusok és a zsidó kultúra képviselői is. A Pápai Pedagógus Művelődési Házban berendeztünk diákokkal egy videószobát, filmekkel, amik jó témául szolgálnak a kapcsolatalakítás intenzív időszakát élő fiataloknak. Szintén a Pápai Középiskolások Képzőtársasága szervezésében készülünk nyári foglalkozásokra elszármazottak gyerekeivel. A Művelődéstörténeti Társaságon, a Pegazus Népfőiskolán belül megszervezni készülünk a Pápai Tanítóképző Tudásainak Átadói Körét, hiszen csupa olyan dologra neveltek ott és úgy, ami jól használódhatna ma –1959-ben került át Győrbe az iskola. 

CSM: A szerkesztés és művelődésszervezés mellett Aliznak marad-e ideje saját írásokra, tervez-e könyvmegjelenést?

MA: Apa élt című könyvem nyomda előtt áll, pápai kiadásban jelenik meg, a Napkút Kiadó pedig várja tőlem Választások és vonzások című novelláskötetem, aminek jelentős része már megszületett. A három egysége: Szerelemképzetek, Családegységesítés, Földközel.