Újra itt állunk a következő év küszöbén. Az utolsó hét már szinte elröppen. Meggyulladt az adventi koszorún az utolsó gyertya lángja, és beteljesedik a fény. A keresztény világ legnagyobb ünnepe Jézus születése, de ünnepelnek azok is, akik nem hiszik, hogy az Isten Fia a földre jött. Némelyek azt mondják, a szeretetet ünneplik, mások azt, hogy csak mert megszokták, azért ünnepelnek, tovább visznek egy hagyományt. Bizony, sokan vallják, hogy nem hisznek semmiben, de az ünnepre, a fényre nekik is szükségük van, és szükségük van az elcsendesedésre is.

Nálam az év végi időszak mindig a csöndé. Számot vetek magammal, az idei évvel. Igyekszem helyesen örülni a sikereknek, és elfogadni a veszteségeket, hiszen azok is akadtak ebben a furcsa 2021-es évben. Elbúcsúztunk sok baráttól, rokontól, ismerőstől. Utolsó útjukra indultak szeretteink. Ezeket az eseményeket rendbe kell tenni ahhoz, hogy tovább mehessünk. Vannak dolgok, amire nem vagyunk hatással, olyanok, amik nem függenek tőlünk, ezeket csak elfogadni lehet. Igyekszem ilyen gondolatokkal jutni el szentestéig, ezt forgattam magamban, végig, az adventi időszakban.

A szenteste a legtöbb család életében az ajándékozás ünnepe. Mára egyre kevesebben fektetnek arra hangsúlyt, hogy ezen a napon történjen a fenyőfa feldíszítése. Sokan már nem is díszítenek fát, vagy már jóval szenteste előtt megteszik azt. Egyre inkább varázstalanítjuk az ünnepet, megfosztjuk a nevében szereplő szótól, a szenttől. Nem lesz már különleges, csak ott van, és az alatta lévő ajándék értéke válik hangsúlyossá. Abban a pillanatban, amikor kiszorítja az isteni jelenlétet egy család (persze ez évtizedekkel ezelőtt is megtörténhetett), azonnal a helyére teszi az anyagit. Vagyis ami szent volt, profán lesz. Kimarad belőle minden, ami isteni. Attól a ponttól kezdve már nem fontos a léleknek az ünnep, csak az anyagi lesz felbecsülhető, és ebben az anyagi gondolkodásban adjuk tovább az egykori szentestét. Függővé tesszük a gyermekeinket, unokáinkat, elhangzanak a mondatok: „figyel a Jézuska; majd nem kapsz ajándékot; majd a nagymama Jézuskája is ilyen lesz…” A sort a végtelenig lehetne folytatni. És az a gyerek, aki ezt a mondatot a lelkébe fogadja, megtanulja, már ezt fogja tovább vinni. Olyan ez, mint valami kód, amíg felül nem írják, ez működik. Nyilvánvaló, hogy a szovjet időszak egyházzal szembeni viselkedése nagyban meghatározta a mostani szülők hozzáállását, akkor is, ha ennek nincsenek tudatában. De vannak, akik felülírják a kódot, visszavezetik a családot a szentbe, varázslattal töltik meg a varázstalant, és az isteni misztérium megjelenik, újra Krisztus születéséről szól az ünnep, és arról az ajándékról, amit a Teremtő adott az embereknek.

Ezekkel a gondolatokkal kívánok áldott szentestét és boldog karácsonyt, találkozzunk a következő csodákkal teli évben is!

Lőrincz P. Gabriella