Benyújtották a számlát. A feladó: XY Bt., a szolgáltatás: pozitív energia küldése, a számla összege: tízezer forint. Ha nem fizetek, beperelnek, kettéhasítanak, vagy csak úgy egyszerűen a pozitív energiát visszaveszik, aztán ott fordulok fel, ahol éppen a negatív hullám talál.

Nem ittam, és még csak nem is egy kitalált sztorit mesélek. A történet komoly, bár, ha nem velem történik, én sem igen hiszem el. Említettem már az XY Bt.-t, akik a honlapjukon szereplő ismertető szerint természetes gyógymódokkal foglalkoznak. Ezer éve jártam náluk talpmasszázson, kedvesek voltak, segítőkészek, bár mondtak néhány furcsa dolgot, sőt ajánlatot is tettek, amit én köszöntem, de elhárítottam. Telt-múlt az idő, s egyszer csak kitalálták vagy megálmodták, hogy nekem pozitív energiára van szükségem. Mivel állítólag egy kedves ismerősöm volt olyan szíves és megrendelte nekem, hát ők el is küldték. Nem levélben, nem csomagban, csak úgy telepatikusan. Azt, hogy ki volt az a bájos ismerősöm, nem árulhatták el, mert, mint állították, a titoktartási kötelezettségük köti őket. Ugyanakkor az, hogy nem éreztem, amint megérkezik az a bizonyos energia, az én bajom, de azt biztosan realizálnom kellett, hogy körülbelül két órája sokkal jobban mennek a dolgaim, mint korábban. Nem hazudok, erre hivatkoztak, amikor felhívtam őket és megkérdeztem, milyen alapon és mégis mire kellene nekem tízezer forintot fizetni? Egy kedves hölgy felvilágosított, hogy mivel én fogadtam, sőt fel is használtam az ő gurujuk által küldött pozitív energiát, ami utánvéttel volt megrendelve számomra, ezért kötelező módon fizetnem kell. Ha nem egyenlítem ki a számlát, mondta a hölgy, XY Bt. beperel. Még az újsággal is megfenyegettek, hogy abban közhírré teszik, energiatolvaj vagyok. S bár az ő gurujuk mindent lát, a jövőt és a múltat is, azt mégsem tudták, hogy én is az „újság vagyok”, s ha nagyon felbosszantanak, előbb lesznek ők nevetség tárgyai, mint én.

Szóval, mondom az XY Bt.-nek, én nem rendeltem pozitív energiát, nem fizetek. Azt is közöltem velük, ha nem vonulnak ki csendesen az aurámból, megírom a Facebook-oldalukon, hogy a kéretlenül küldött pozitív energiájuk miatt több napos hasmenést kaptam, s ennek igen súlyos következményei lettek. A részletekről nem beszélhetek, ahhoz túl szemérmes vagyok. S bár fel voltam készülve szinte mindenféle válaszra, arra az ajánlatra nem, ami végül tőlük érkezett: miszerint, ha már ennyire kekec vagyok, adnak kedvezményt, fizessek csak ötezer forintot, és el van felejtve az ügy. Ráncoltam a homlokom, hogy ezek nem értenek a szóból. Mondtam nekik, fejezzük be ezt az alkudozást, hagyjanak békében, különben olyan ellenrontást küldök rájuk riposztként, hogy még az unokájukról sem tudják leszedetni.

Szó szót követett, fenyegetésre átok jött, még az aurámat is le akarták bontani, arra számítottam, hogy holnap sürgönyöznek a védőangyalomnak, hagyjon el, mert galád ember vagyok, aki csak úgy lopja a pozitív energiát.

Napokig nem hagyott nyugodni a történet, azon gondolkodom, hogy a poén kedvéért érdemes lenne beperelni XY Bt.-t. De aztán elvetettem az ötletet, mert jobb dolog jutott eszembe. Emailt írtam a cégnek, melyben közöltem velük, az éjszaka történt velem valami, ugyanis reggelre úgy ébredtem, szétvet a fölösleges pozitív energia. Ezt a szeretteim is érzékelték. S mivel én nem vagyok irigy, úgy döntöttem, a kedvességükért cserébe XY Bt.-nek küldök egy kis pozitív energiát. Ja, ezt tőlem az egyikük édesanyja rendelte meg. Hogy kié, az üzleti titok. S bár az általam küldött energia sokkal jobb minőségű, mint amit ők küldtek anno nekem – bizonyítsák be, hogy nem így van –, így az drágább is, adagonként húszezer forint. Szóval valójában ők tartoznak nekem tízezerrel, de mivel jó fej vagyok, nem kérek tőlük egy fillért sem, tekintsék ezt tőlem egyfajta előkarácsonyi ajándéknak.

Döme Barbara