Szöget ütött a fejembe: miként létezik az, hogy valaki évekig nem veszi észre, ha valami van a koponyájában? És arra csak akkor derül fény, ha átvilágítják a fejét? Olyan ez, mint amikor a rajzfilmfigura késsel a hátában járkál, és csak akkor üvölt, amikor meglátja magát a tükörben.

Azt, hogy menyire pihentek az emberek, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy közreadták a legmeghökkentőbb röntgenfelvételeket, melyek azt erősítik meg, nem kitaláció a mondás: valami szöget ütött a fejembe. Nem is kell messzire menni, mondjuk csak egy szögbelövőig. A bemutatott felvételek között kettő is volt, amelyik arról tanúskodott, hogy valakinek a fejét hátulról megsorozták egy belövővel. És bár hihetetlen, hogyan lehet túlélni, miközben szeg landol a koponyádban, az illetők megúszták a kalandot. Mondhatni, ez szöges ellentéte annak, amikor az ember csak a szekrény sarkába üti be a fejét, aztán onnantól mindennek vége.

Egy ázsiai férfi meg fejfájásra panaszkodott az orvosának, mire az felvilágosította: „De hát a maga fejében egy bazi nagy szög van”. „Ja, hogy az unokám ezért játszadozott mindig velem, nem pedig a mágnestáblával”, mondta az illető, miközben megbeszélték, hogy miután kiszedik a fejéből a szeget, vélhetően jó sokat spórolhat majd a fájdalomcsillapítókon, melyeket ezentúl már nem kell marékszám szednie.

A közzétett extrém felvételek között nem egy volt olyan, ahol az illető gyomrában kulcs látható. Egy orvos barátom azt mesélte, el sem hinném, hány részeg ember megy hozzájuk a sürgősségire azzal, hogy lenyelte a kulcsát. Kulcskérdés: mi motiválhatja az embert, amikor fejfájás-csillapító helyett kulcsot vesz a szájába? Aztán ott vannak a béna mennyasszonyok, akiknek a torkán könnyedén lecsusszan a pezsgőbe vagy sütibe rejtett eljegyzési gyűrű. Itt hívnám fel a házasulandók figyelmét, az ilyen meglepetésekkel nem árt csínján bánni, hacsak nem korai özvegységre hajt az ember. Tényleg, ez milyen jó krimitéma! Drága hadnagy úr, én csak feleségül akartam venni, nem tehetek róla, hogy megfulladt, mondja a gyanúsított Columbónak.

Ha már az extrém röntgenfelvételeknél tartunk, nekem is van hasonló élményem. Egyik ismerősöm régen dajka volt, és az óvodájukban egy kisfiú játék közben lenyelt egy babát. Na, nem egy Barbie-t, csak egy akkorkát, mint amilyen egy játék katona volt annak idején. Rohantak vele a kórházba, ahol közölték, Jánoska jól van, a pocakjában ott csücsül a baba, hamarosan „megszüli majd”. Annál nagyobb érdeklődést óvodai vécézés még nem váltott ki, mint akkor, Jánoska esetében, akinek végül kutya baja nem lett, a baba szépen távozott a szervezetéből. Egy másik ismerősöm kislánya a rózsaszín hajcsatokat ette meg cukorka helyett, amiről a korabeli röntgenfelvételek is tanúskodnak. Mióta tinédzser, folyamatosan ezekkel menőzik, mert ilyen sztorival a legunalmasabb társaságban is feldobható a hangulat.

Nekem meg egyszer orrcisztám volt, amit amikor megláttak a röntgenen, konzíliumot hívtak össze. Miközben halálra váltan ültem a rendelőben, és azon gondolkodtam, mit találhattak az orromban, az orvosok a röntgenre csurgatták a nyálukat, és arról beszéltek, melyik szaklapban kellene publikálni a ritka jelenséget. Szerencsére én is túléltem, mint Jánoska a szülést vagy a nevenincs amerikai a szögbelövést.

S mivel igaza van az ismerősöm lányának akkor, amikor azt állítja, a leghétköznapibb bulit is extravagánssá és menővé lehet tenni egy extrém röntgenfelvétellel, azon gondolkodom, a következő rendhagyó irodalomórát mivel dobhatnám fel? Esetleg bemutathatnám egy röntgenfelvételen azt, hol van a tojás a Petőfi által emlegetett Anyám tyúkjában, vagy ellenőrizhetnénk, hogy Vörösmarty Vén cigánya nem nyelt-e nyűtt vonót, esetleg Kosztolányi játszótársa a neki dobált gyöngyöt. S akinek ez sem elég, keressen magának saját röntgent saját extrém nyelettel, de arra kérem, semmiképpen ne hagyjon ki engem sem a buliból. Cserébe én is megmutatom majd neki azt a felvételt, ahol a kalapom a gyomromban van, amit pont akkor ettem meg, amikor kiderült, hogy a fentebb említett röntgenképek nem photoshoppal készültek a mi szívatásunkra.

Döme Barbara