Háborúk idején, ezeknek természetéből fakadóan országokat igáznak le és szabadítanak fel, államok szűnnek meg és jönnek létre, területeket csatolnak ide vagy oda. Ezen cselekedetekről pedig szokás bélyegeken is megemlékezni – például az Orosz Föderáció nemzeti postaüzemeltetője, az Orosz Posta is adott ki Krím témájú bélyegeket az utóbbi években. Ezek az új vagy csak felülnyomott bélyegek azonban nemcsak szélesítik a gyűjtendők palettáját: egy-egy csupán hetekig létező állam bélyegei az idő teltével ritkaságokként, igen csinos összegekért cserélnek gazdát. Főleg, ha a nem éppen ideális körülmények között egy-egy felülnyomás fordítva vagy más színben kerül fel a papírkákra… Amivel az agyafúrt csalók esetenként előre számolnak.

A filatélia legnagyobb rejtélyei közt számontartott történet Dániában kezdődik, 1945. május 5-én – ekkor szabadították fel a szövetségesek az országot a német megszállás alól. Ennek örömére a Dániához tartozó, de a világháború alatt nagyjából független Grönland hatóságai úgy döntöttek, bélyegen is emléket állítanak az eseménynek. Mivel az idő szorította őket, az Egyesült Államokban korábban készült bélyegeik egy részére kértek felülnyomatot. Némi alkudozás után az amerikai dán konzulátus régi partnerét, a Commercial Stationary nyomdát bízták meg a mindössze 600 dolláros munkával. A feladat a létező kilenc címlet mindegyikéből 302 ív felülstemplizése ezzel a szöveggel: DANMARK BEFRIET 5 MAJ 1945, azaz Dánia felszabadítva 1945. május 5. A felirat pontos méreteinek és a kék, illetve piros tinta alkalmazásának módját szerződésben rögzítették. A felülnyomott bélyegeket három hét múlva kellett szállítaniuk.

Eddig semmi különös. Azonban az üzlet megkötése után néhány nappal levél érkezett a konzulátusra. Feladója a már akkor híres-hírhedt New York-i bélyegkereskedő, Henry Stolow volt (róla korábban itt írtam). A néhány sor arról szólt, hogy Stolow cége megvásárolja a felülnyomott bélyegek mintegy kétharmadát – egyharmadukért helyben kifizet 17.000 dollárt, másik harmaduk árát pedig egy éven belül törleszti. Cserébe a konzulátus beleegyezik, hogy az összes többi bélyeget Grönlandba szállítja, és csak ott helyezi forgalomba. Kissé furcsának tűnhet, hogy egy kereskedőház megkaphatta egy ország bélyegeinek forgalmazási monopóliumát – valószínűleg az történt, hogy a konzulátus gyorsan pénzre akart szert tenni, s ezért ütötte nyélbe az üzletet.

Hogy Stolow keze volt-e benne vagy sem, sosem fogjuk megtudni: nem sokkal a fenti bizniszt követően a megmaradt bélyegek egy részét a konzulátus útnak indította Godthåbba, Grönland fővárosába. A szállítmány azonban sosem érkezett meg – aminek következményeként a kereskedőnél lévő bélyegek ára hirtelen mintegy másfélszeresére ugrott. A következő hónapokban állítólag egy hajóskapitányként bemutatkozó fickó több kereskedőnek is kínált grönlandi felülnyomott bélyegeket. A kereskedők mindig is tagadták, hogy bevásároltak volna tőle – ami persze nem jelenti azt, hogy nem tették meg…

Grönlandba végül úgy érkezett meg a várt mennyiségnek egytizede, hogy az amerikai dán képviseleten maradt és később Koppenhágába küldött néhány ívből valamennyit továbbküldött a dán királyi kincstár. Amely kincstárnak egy magas rangú alkalmazottja később, a további bonyodalmak elkerülése végett, a megmaradt készletet egyszerűen elégette…

Dánia felszabadítása után eltelt egy bő évtized. 1956-ban már nem sokan emlékeztek az ominózus történetre. Főleg Søndre Strømfjordban nem: ha vezetik valahol a világ legeldugottabb postahivatalainak listáját, az ottani biztosan az elsők között szerepelt – egy légi támaszpont és egy szálloda volt ott akkoriban szinte minden. Azonban március utolsó napján valaki feladott egy levelet az ottani postán… Mint később kiderült, a borítékra ragasztott hat felülnyomott bélyeg mindegyike színhibás: piros felülnyomat helyett kék, kék helyett piros van rajtuk. Ilyenek nem voltak a Koppenhágából kapott bélyegek között, az biztos. Az történt vajon, hogy Henry Stolow, a tehetséges és ravasz bélyegkereskedő kiválogatta saját készletéből a téves nyomatokat, borítékra ragasztotta, majd valakit elküldött Grönland legkisebb településére, aki ott postára adta a levelet? Nem kizárt, a címzetthez ily módon érkezett bélyegek értékéből talán tíz, talán ezer oda-vissza útra is futotta volna…

Henry Stolow 1971-ben elhunyt, és az Etiópiától Haitiig, Burunditól Máltáig folytatott gyanús ügyletei titkait magával vitte a sírba. A bélyeggyűjtők mostanság a világhálós bélyegkínálat összevetésével próbálnak fényt deríteni Stolow átveréseire. Sajnos valószínű, hogy mire mindent kiderítenek, már senki nem fog bélyeget használni…

Király Farkas