Százhúsz éve született, ötven éve halt meg a világ egyik legrafináltabb csalója. A New York-i és müncheni bélyegkereskedő, Henry Stolow máig utolérhetetlen – tegyük hozzá: ma már kivitelezhetetlen – módon járt át mindenki eszén. Nézzünk egy epizódot a cselekedeteiből.

Pillangók, madarak, különféle négylábúak igen szép képei láthatók az egzotikus nevű Maluku Selatan Köztársaság bélyegein. Ráadásul nagyobb részük háromszögű vagy sarkára állítva nézhető négyzet alakú – hogy is ne indítaná be a gyűjtők, különösen a fiatal aspiránsok fantáziáját? Természetesen ezerszámra vásárolták egy időben a filatelisták az ízléses bélyegsorokat. Mindegyikük nagyjából addig, amíg ki nem derült számára, hogy Maluku Selatan nevű ország márpedig nincs. (Magam is birtokában vagyok néhány példánynak, és nem válnék meg tőlük semmi pénzért.)

Persze bélyeget nyomtattatni sosem volt igazán egyszerű, hiszen értékpapír, mint a pénz. Ezért nem fordulhat elő, hogy valaki bemegy egy efféle javakat előállító nyomdába, bemond egy – létező vagy kamu – országnevet, és megrendel egy nagy adag bélyeget vagy pénzt. Henry Stolow bélyegkereskedő viszont egy példátlan kerülőutat talált…

Egy kis történelem. A Maluku-szigetek a második világháborúig Holland Kelet-India része volt. Maluku Selatan, azaz Dél-Maluku bennszülött lakossága 1950-ben, az indonéz függetlenségi háború sikerét kiaknázva, megpróbált függetlenedni, és kikiáltották a Dél-Malukui Köztársaságot. Az új államot Indonézia nem ismerte el, és hamarosan bekebelezte, bár Seram szigetén 1963-ig folytak a fegyveres összetűzések. A dél-malukuiak kormánya Hollandiába menekült, ahol ma is működik, bár nemzetközi elismerésre sosem tett szert. Ami idevág: ugyan kiadott néhány szegényes kiállítású bélyeget az ’50-es évek elején, de a Nemzetközi Postaunió nem tartja számon.

Aztán 1955-ben, egy álmos napon Stolow úr emberei besétáltak az osztrák állami nyomdába, és valahogyan rávették a céget, hogy nyomtassanak ki ismeretlen mennyiséget mintegy 150 különböző, remekbe metszett bélyegből a Dél-Malukui Köztársaság számára. Akkoriban nyilván nehéz volt lenyomozni a megrendelést, és ki tudja, milyen meggyőző érvei voltak Stolow úrnak – a lényeg, hogy a nyomda mindenféle ellenőrzés nélkül teljesítette a rendelést. Nem sokkal később pedig elárasztották a világot a Republik Maluku Selatan feliratú, a kiadás évét és a tervező nevét nélkülöző bélyegek – holott ezeket az elemeket fel szokás tüntetni a kis értékpapírokon. Stolow a Münchenben és New Yorkban működtetett bélyeg-nagykereskedéseiből szinte az egész világ kereskedőit ellátta – általában legális – szállítmányokkal, innen futottak ki Maluku Selatan szép bélyegei is a nagyvilágba.

A létezetlenül létező Dél-Maluku Köztársaság bélyegeit (vagy a Stolowéit?) a katalógusok nem tartják számon. Értékük nincs – illetve van, a fantombélyegeket, esetleg a különlegességeket gyűjtők számára. Legutóbb 2800 forint volt egy teljes gyűjtemény ára egy árverésen. Nem kelt el. Pedig társasjátéknak éppen használható.

Király Farkas