Béla csak az igaz sárgabarackot szerette. Úgy ette, hogy a fa alá állt mezítláb és félmeztelenül, és a legérettebb barackokat szedte le magának, rögtön megette, a magot pedig szétdobálta a fa alatt. Az őszibarackot ugyanígy szerette enni, és abból is csak az igazit.

– De mi az igazi ebben a világban? – tette föl Ani a kérdést, mert gyakran filozofálásba taszította, ha Bélát enni látta. Ani a kérdést nyilvánvalóan költőinek szánta, de Béla talpig úriember volt, és úgy gondolta, egy férfi semmit nem hagy megoldatlanul vagy megválaszolatlanul.

– Aminek szezonja van.

– Dehát már semminek nincsen szezonja!

– Dehogy nincs! – tiltakozott Béla, miközben Ani sárgabarackfájának termését méregette, és amikor úgy ítélte meg, az asszony nem figyel, óvatosan megnyomogatott egy barackot, majd folytatta:

– A maga fája pont a sárgabarack szezonban, júliusban fog teremni. Ehetek majd?

– Persze. Jó, hogy idén nem fagyott el. Mert amúgy a boltban már nem lehet szezonban szezongyümölcsöt kapni.

– Dehogynem! Sőt, mindig lehet kapni mindent! Csak nem olyan igaziak – mondta Béla.

– Kivéve, aminek éppen szezonja van. Azt pont nem lehet kapni. A gazdák ráálltak a korai fajtákra, mert a forgalmazók a primőrt szeretik, azt drágábban el lehet adni. Május végén betör a Tsunami.

– Á, nincs ezen a tavon még akkora hullám sem, amin szörfözni lehetne – vetette közbe Béla, aki nem igazán figyelt Anira, mert a sárgabarackok között keresgélt, hátha talál érettet.

– A szörfözéshez nem szél kell? De mindegy is, úgy értettem, a Tsunami fajta, ami májusban már érik.

– Dehát akkor még a fagyos szentek van!

– Ezt tudja a nemesítés. Beérik fagyban is.

– Az olyan is.

– Nem tudom, nem ettem. Aztán júniusban jön a Banzai, az Early Blush, a Harmat.

– Na végre, valami igazi! – szólt közbe Béla.

– Miből gondolja?

– A nevéből.

– Attól még, hogy valamit másképp hívnak, lehet ugyanolyan, mint a többi. Spring Blush, Aurora, az utolsó a korai piros, és még csak június van, a szezon el sem kezdődött.

Ani is a gyümölcsöket méregette, de nem talált érettet. Folytatta:

– Én is gondolkodom amúgy, hogy ültetek érési sort a kertembe. Mert elcsúszott a szezon. Mire észbe kapok júliusban, hogy kéne venni lekvárnak valót, már le is pörgették a szezonját.

– Miért nem a magáét főzi be?

– Mert azt maga megeszi.

– Ja, tényleg.

– A zöldségekkel is hasonló a helyzet. Ott is a korait termesztik, de ráadásul fóliában, így még korábbi a korai is. Mire eljönne a saláta szezonja, már fölmagzik nekik mind. De a gyümölcsökkel még nem is ez lenne a baj. Mert az jó, hogy a szezont megnyújtják. De ráadásul a korait is túl korán, éretlenül szedik le. Mivel sietniük kell, mert a sárgabarackszezonban a sárgabarackot nem is tudják eladni, mert jön a következő gyümölcs, az őszibarack, előrehozott szezonja.

Ani talált egy érett sárgabarackot, elfelezte Bélával, és folytatta:

– Kár, hogy ilyen kicsi a kertem. Sorba ültetném a korai fajtákkal, aztán júliusiakkal, aztán kései fajtákat ültetnék, hogy a másik irányban is megnyújtsam a szezont. Így tényleg mindig lenne igazi barackom. Júliusban például Mandula kajszi, július végén Rakovszky kajszi vagy Ceglédi arany, augusztus elején Rózsa kajszi, augusztus végén még mindig lenne Bergeron.

– De közben érik az őszibarack, a málna, a többi gyümölcs. Miért akar egész nyáron sárgabarackot enni?

– Nem csak sárgabarack lenne. A többi gyümölccsel is ugyanezt csinálnám.

– De baba, nem tudom elképzelni, hogy annyit meg tudna enni!

– Én el tudom képzelni. De mind megenni nem tudnám.

Szilágyi-Nagy Ildikó