Múlt hétfőn bejelentkeztem a fogorvosomnál fogkő-eltávolításra, és két nappal később már mehettem is. Évente egyszer célszerű átesni ezen. Az érzéstelenítő injekcióval, a zsibbadási idővel és a csiszolgatással együtt negyven perc alatt gond nélkül átestem az egészen. (Mellékszál: a világhálón a fogkő-eltávolítás szót a fogászati szakcikkek és hirdetések kb. kilencven százalékában hibásan írják: vagy két szóba, vagy egybe. Pedig az úgynevezett 6:3-as szabály értelmében kötőjellel írva helyes.)

Az élet úgy hozta, hogy rögtön a kezelés után, még a lidocain hatása alatt ügyes-bajos dolgokat kellett intéznem irodában, üzletekben, telefonon. Mindegyik esetben tömören megindokoltam, miért duzzadt a szám, miért nem tudok rendesen artikulálni. És ez lett a vesztem. Ha bármilyen egészségügyi kérdésről van szó, a magyar emberben bekapcsol a tanácsadási kényszer: mindenki tud egy jobb alternatív gyógymódot, egy hatásosabb pirulát, port, teakeveréket, reszeléket. Magyarországon ötmillió orvos él és ötmillió gyógyszerész.

A másik terület, amely hazánkban beindítja a kényszeres okoskodást, a közlekedés. Ha Volánbusszal utaznál, akkor inkább vonattal menj; ha vonatra szállnál, akkor inkább a Volánbuszt válaszd. Ne a nyolc óra húszasra vegyél jegyet, hanem a nyolc óra ötvenötösre. Ne itt szállj át, hanem ott. Ha kocsit vezetsz, akkor ne erre menj, hanem arra, mert kiszámoltam, hogy arrafelé négyszázötven méterrel, időben pedig másfél perccel rövidebb. Az általad választott útvonal nem rossz, de én tudok egy jobbat. Mindegy, hová mész, én mindig tudok egy jobbat. Amerre te akarsz menni, ott négy körforgalom van és három közlekedési lámpa, én viszont mondok neked egy olyat, amelyiken csak három körforgalom lesz és két lámpa. (Az mellékes, hogy már elmúlt éjfél, és a lámpákat átállították sárgán villogóra.) Köszike, hogy kocsival hazahoztál erre a számodra vadidegen külvárosi környékre, de visszafelé ne úgy menj, ahogy most jöttünk, hanem itt balra, ott jobbra, itt jobbra, ott balra, a hármas elágazásnál kicsit srégen középre-jobbra, aztán balra, aztán jobbra, nagyon egyszerű, majd meglátod, nem lehet eltéveszteni!

Tehát az irodában, az üzletekben és a telefonbeszélgetés során zsibbadt pofázmánnyal végighallgathattam a legkülönfélébb tanácsokat a fogkővel kapcsolatban. Egy kedves, szellemes és szép nő, Ildikó szerint fogkő-eltávolítás helyett naponta kétszer szezámmagolajjal kell öblögetni. (A világháló szerint a szezámmagolaj öregedésgátló is, sose halunk meg. Amúgy kétségtelen: sokkal észszerűbb egy év alatt harmincezer forint értékű, nyállal kevert olajat köpködni reggel-este a mosdókagylóba, mint évente egyszer elmenni egy fogorvoshoz, és tizenhatezer forintért egyetlen óra alatt letudni az egészet…) Egy szupermarketes eladó, Segíthetek Klára szerint fogkő ellen puszpánggyökeret kell rágni. A kerékpárboltban dolgozó Dominik arra esküszik, hogy sohasem lesz fogköve annak, aki naponta körbefutja a háztömböt, mindkét hóna alá egy fej hámozott vöröshagymát szorítva, és közben azt mondogatja: empiriokriticizmus. Végül telefonon megtudtam: a hetedik kerületben tevékenykedik egy ukrán üzletember, Volodimir, aki végleges fogkő-eltávolítást végez, boxerrel. Csak annyit kell tennem, hogy kölcsönkérek tőle egy komolyabb összeget, és határidőre nem törlesztek. Akkor ő véglegesen megszabadít a fogkőtől – igaz, hogy a fogaimmal együtt. Mellékhatásként felléphet levélbomba, illetve lakástűz.

Én mindenkit meghallgattam, mindenkit komolyan vettem. Az Örök Élet Kft.-től vásároltam tíz liter szezámmagolajat; Visegrád határában az éj leple alatt kiástam a földből három kiló puszpánggyökeret; beszereztem egy új futócipőt és két fej vöröshagymát; végül felhívtam telefonon Volodimirt, és urándúsítást rendeltem nála, tízmillió forint értékben. (Éppenséggel ez a dúsítás a fogkőtől függetlenül időszerű volt, mert a nappalimban, a plutónium mellett tárolt uránom már meglehetősen ritkás.) A fizetési határidő ma éjfélkor jár le, és a tíz misiből még csak négyet sikerült összeszednem. Ám ezúton mindenkit megnyugtatok: kötelességtudó publicistaként a halálom után is minden hétfőre szállítani fogom az újabb tárcát.

Zsille Gábor