Napszakok – Éjféltájt

Titokzatos vagy félelmetes? Esetleg mindkettő? Sötét erők győzhetnek, vagy jóindulatú varázslatok válnak valóra? Az éjszaka fordulója, közepe az éjfél, ahogy a téli s nyári napforduló az évet szeli ketté. Karácsony éjszaka és Szent Iván éjjelén bizonyos, hogy a szent titkok és szeretetteli varázslatok győzedelmeskednek, gondoljunk az éjféli misére. Párban élünk boldogan, tudatosodik nyáron, és a szent születéssel ez megpecsételődik, amit télen élünk át. Nyári varázslat, ahogyan Shakespeare Szentivánéji álom darabjában Oberon, a tündérkirály megtréfálja feleségét:

„(a virágot Titánia szemébe facsarván)

Amit e szem ébren lát,

Annak hasson bűve rád,

Azt szeresd meg, azt imádd;

Tigris, medve, macska bár

S lenne vadkan, leopárd:

Véld, hogy az szerelmi pár.

Kelj, ha ilyes erre jár. (El)”

A szamárfejes Zuboly takácsba beleszerető királynő később álomnak véli a történteket, hogy azután a földiekhez hasonlóan béküljenek párjával, s áldást osszanak környezetükre, mikor az emberek már álomra hajtották fejüket.

„Ha mi árnyak nem tetszettünk,

Gondoljátok, s mentve tettünk:

Hogy az álom meglepett,

S tükrözé e képeket.”

Így búcsúzik a tréfacsináló Puck, álomnak feltüntetve a valóságot Arany János szép fordításában. A hagyományban Keresztelő Szent János születésének ünnepe is e nap, de hívják Virágos Szent János ünnepének is. A néprajzi lexikon szerint rítusait mégis a szlávos Szent Iván névvel jelölték a népi kultúrában. Az ezen az éjszakán szedett növényeknek gyógyító hatást tulajdonítottak, az ilyenkor szedett gyógyfüvek a néphit szerint különösen erős hatással bírtak. Szent Iván éji éneklés is szokásban volt, melyek egyik legszebbike a Nyitráról gyűjtött Virágok vetélkedése:

„Vetekedik vélem

Háromféle virág

Virágom, véled elmegyek,

Virágom, tőled el sem maradok.

Elsőféle virág

A búza szép virág.

Virágom, véled elmegyek,

Virágom, tőled el sem maradok.

A másik szép virág

A szőlő szép virág.

Virágom, véled elmegyek,

Virágom, tőled el sem maradok.

A harmadik virág

A rózsa szép virág.

Virágom, véled elmegyek,

Virágom, tőled el sem maradok.”

Két ember újra egymásra találása, békülése a története Fekete István Éjféli világosság című novellájának is. A férfi és a hozzá visszatérő nő sétájának háttere az éjféli erdő:

„Egy bagoly szárnyal el felettük puhán, mint a jó álom, aztán vissza is fordul, és erősen pislog. Furcsa, hogy milyen fény van a két ember felett.

A széles nyiladék szájában egy szarvas áll, de nem mozdul; nem fél.

Ránéznek, és a vad most nem vad, nem hús, nem kell a vér, amely bemocskolná ezt az éjszakát, különben is a fegyver, az átok, a harag, a bosszú ott maradt a gyóntatószékhez támasztva, a nemzedékek időtlen sekrestyéjében.”

Így a jó varázslások idején, nyár közepe felé a kerti ablakból nézek a közeli sötét hegyre, még pislákol a fény valahol fent, egy hegyoldali ház ablakában, de sokkal inkább fénylenek a fenti csillagok. Velem van, akit szeretek, akkor is, ha épp nincs itt fizikai valójában. Vagy csak álmodom? Éjfélt ütött már az óra, térjetek hát nyugovóra! – kántálták a lámpagyújtogatók régen, a gázlámpás utcavilágítás idején. Ideje aludni, az álmok országába térni.

Csanda Mária